Aránytalanul sok szó esik a könnyűzene történetében a Lexicon 480L csúcszengetőről, és nem jogtalanul. Még ma is meghatározó szerepet tölt be a zenei közízlésben, amikor a digitális zengetőkről van szó. Nem csak a popzene, hanem a népzene, komolyzene és a jazz felvételein is előszeretettel használják. A gép érdemei elvitathatatlanok, azonban nem a semmiből jött létre, és számos előzménye van. Ezért érdemes visszamenni az időben, hogy megértsük a kultúrtörténeti jelentőségét. A célom azonban nemcsak plugin emulációk bemutatása, hanem a Lexicon 224 történetének ismertetése. Ez egy izgalmas téma, amelyet most meg fogunk vizsgálni.
A történet kezdete az EMT céggel kezdődik, amely több évtizeden át elektromechanikus Plate monstrumokat gyártott. Az EMT 250, amely 1976-ban piacra került, a világ első digitális jelfeldolgozással működő zengető masinája volt. Bár manapság úgy tűnik, mint egy félkarú rabló, megjelenésekor hatalmas jelentőséggel bírt a zenekészítés történetében. Az ára akkoriban körülbelül negyvenezer dollár volt, ami egy óceánparti villa árával vetekedett. A Queen vagy a David Bowie csak olyan stúdióban készítették lemezeiket, ahol volt ilyen mesterséges lecsengést előállító digitális eszköz.
Az EMT részéről a forradalmi tett az volt, hogy 8-bites konverzióval átalakította az analóg jelet digitálissá, majd algoritmus segítségével valós terek akusztikai reflexióit szimulálta. A jelút végén még egy fordított irányú konverzió következett, ahol már analóg volt a mesterségesen szimulált lecsengés hallható formája.
Lázban égtek a fejlesztőcsapatok. Algoritmusokat tökéletesítettek, aszimmetrikus késleltetésekkel és filterek sorozatával szimulálták a különféle tereket. A hetvenes évek második felében volt egy találkozó San Franciscóban, ahol a Lexicon, az Eventide, az Ursa Major és a Quantec képviselői vitatták meg a tapasztalataikat az algoritmusokról. Megállapodtak az algoritmusok közös elnevezésében, így született meg a Feedback Delay Network fogalom. A megvalósítás mikéntjét minden cég egyedileg kitalált módon oldotta meg.
A találkozón részt vettek közül először az Ursa Major jelentkezett a Space Station SST 282-es modelljével, amely kedvező árával felkavarta az állóvizet, ezt minden túlzás nélkül mondhatom. Kisvártatva a Lexicon is piacra dobta 1978-ban a 224-es csúcsgépét. Az EMT 250-es modellből csak kétszázötven darabot gyártottak, így csak kiváltságosak jutottak hozzá. Viszont a két évvel később megjelent Lexicon berendezés felrobbantotta a piacot. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy valamilyen szinten minden digitális zengető ősapját tisztelhetjük benne. Tizenkét bites konverter köré tökéletesítették az algoritmusokat. Ma már megmosolyogtató, hogy 8kHz felett gyakorlatilag nem is volt hangja. Mégis a maga módján tökéletes teremlecsengés szimulálására volt képes. Külön Hall, Plate, Room és Chamber algoritmussal volt ellátva. A zenészek körében többek között azért terjedt el, mert hosszú, nagyon hosszú lecsengés előállítására is lehetőség volt. Az első olyan effektberendezés volt, amelyet önálló hangszerként kezdtek el használni a zeneszerzők és a producerek. Erre ékes példa Vangelis, a Szárnyas fejvadász című kultuszfilmjének zenéje, vagy Brian Eno produceri munkássága. Itt elsősorban két David Bowie-lemez meghallgatására ösztönöznék mindenkit: a Heroes és a Low.
A megjelenés pillanatában két változatban árulták: két algoritmussal telepítve 7500 dollárba került, négy algoritmussal pedig 7900 dollárba. Az EMT 250 borsos árához képest kimondottan megfizethető high-end zengetőnek számított. Nem csoda, hogy slágertermék lett a stúdiók körében. Két revíziót élt meg. A 224X-nél magasabb lett a mintavételi frekvencia, így már a magas tartományban is képes volt működni. A 224 XL pedig kezelőfelületet kapott. Igen, az ikonikus fehér dobozt, amely ott található a világ legjobb stúdióinak keverőpultjain. Ez az úgynevezett LARC (Lexicon Alphanumeric Remote Control).
Hatásáról nagy vonalakban annyit mondhatok, hogy ez volt az első effekt doboz, amely komoly zenei textúrák létrehozására volt alkalmas. Véleményem szerint öröksége felbecsülhetetlen, ma mégis azt tapasztalom, hogy méltatlanul elfeledtük. A teljesség igénye nélkül szeretnék felidézni egy-két jelentős alkotást, amelyen meghatározó volt a Lexicon 224 szerepe. A sort a U2 Unforgettable Fire albumával szeretném nyitni. Daniel Lanois, a producer ambientszerű hangkollázsokkal gazdagította a soundot. Peter Gabriel So lemezének hangzását is meghatározza ez a berendezés. Ugyanez mondható el a Talking Heads Remaining of Light és Kate Bush Hounds of Love alkotásairól is.
Azért végtelen felsorolásba sem szeretnék bocsátkozni! Egyszerűen azt mondhatom, hogy a Lexicon 224 a zenetörténeti hatását olyan mértékben fejtette ki, hogy minden később megjelenő digitális zengető valamilyen szinten ehhez az effekt masinához szeretett volna hasonlítani. Ez a készülék a digitális zengetők origója lett.
1984-ben a Lexicon a PCM 60-as, majd 1985-ben a PCM70-es gépével bizonyította, hogy továbbra is tökéletesíti az algoritmusait. 1986-ban pedig piacra dobták a Lexicon 480L modellt, amely méltó utódja a címben szereplő berendezésnek. De ez már egy másik történet.
Zárásképpen azt javaslom, hogy mindenki válasszon magának kedvére való 224 plugin emulációt, és építse be az eszköztárába! Az UAD elsőként adta ki elképesztően jól sikerült szoftverváltozatát, ami rendkívül precíz modellezést nyújt. Én személy szerint énekeken, dobokon és billentyűkön használom, ha karakteres zengetésre van szükség. Egy újabb fejlemény, hogy tizenhárom év után már natív változatban is elérhető.
2013-ban a Native Instrument és a Softube kollaborációjában született meg az RC24-es plugin, ami talán nem a legprecízebb emuláció, viszont bitang jó zengető, amely megidézi a hetvenes évek hangzását. A legfőbb előnye, hogy rendkívül kreatív szoftver, amely nagymértékben formálható.
Az Arturia is piacra dobta saját verzióját, az Lx24-t. Bár még keveset tapasztaltam vele, első pillantásra megértettem, hogy mennyire minőségi az emuláció, és extraként nagymértékben formálható. Egyszerűen a saját ízlésünkhöz tudjuk igazítani ezt a változatot, akár vintage, akár modern hangzásvilágúvá varázsolva.