Nyár van. Azt hinné a laikus, hogy ilyenkor pihenés vagy uborkaszezon van a zeneiparban. Ez csak részben igaz. A régi paradigma, amikor még tonnaszám lehetet CD-ket és kazettákat eladni, az volt, hogy márciustól május elejéig volt az egyik megjelenés dömping, a második zsúfolt időszak pedig a szeptember közepe volt. Így soha sem telt tétlenül a nyár a hangstúdiókban. Több mint két évtizede, amikor bekapcsolódtam ebbe az iparágba még a munkával zsúfolt nyarak voltak a jellemzőek. Azonban az idő múlásával az egész zenecsinálás a feje tetejére állt.
Most sem mondható el, hogy csak céltalan láblógatás a nyár, sőt az utóbbi évek meleg időszaka alatt rengeteget melózok, mégis kialakult egy olyan reflex, hogy egy szezon szeptembertől a következő szeptemberig terjed zenegyártó szezon. Tehát a nyár az évad vége. Igen, a vége, vagyis az elkészítem a képzeletbeli összegzést. Valamiféle művészi önvizsgálat. Amin merengni szoktam, az, az, hogy hogyan végezhetem még jobban, gördülékenyebben a munkámat. Nagy szavak: hogyan válhatnék, még kiválóbb hangmérnökké?
Idén, belém bújt a kisördög és az évad végi összegzésnél nemzetközi standardok normáit kezdtem el az honi zeneipari szereplőkön, beleértve jómagamat is, alkalmazni. Szomorú következtetésre jutottam: magyar zenékből teljesen hiányzik a karakter. A csak ránk jellemző íz. Olyan mint ha nem mernénk vállalni saját kulturális hagyományunkat és személyes egyéniségünket.
Számomra, az nagy törés volt, még a pályám elején, amikor a brit EMI anyacég úgy jellemezte a magyar és vele együtt a legtöbb kelet európai ország zeneiparát, hogy importra berendezkedett rendszer. Ez azt jelenti, az ő olvasatukban, hogy kritika nélkül fogyasszuk a az aktuális trendeknek megfelelő nemzetközi sikerű zenei termékeket. A szomorú pedig az, hogy a hazai divatos muzsikák is lekopírozzák az aktuális trendeket A legsikeresebb produkciót áthelyezzük magyar környezetbe kritika és hozzáadott érték nélkül.
Szó nincs itt arról, hogy ha születik, valami kiváló alkotás, akkor a nagy multi kiadó cégek, majd nemzetközi szinten kiadják, és terjesztik azt. Ezzel magyarázható, hogy miért sablonos az elmúlt évtizedek hazai könnyűzenei termése. Igen, miért szorult háttérbe az egyéni karakter, amit most hiányolok.
Tisztában vagyok vele, hogy szélmalomharc, amire vállalkozom, de olyan extravagáns szoftvereket szeretnék bemutatni, amelyekkel, kis kreativitással meghaladható az a jelenlegi állapot, hogy csak kopírozzuk a sikeres külföldi produkciókat.
Hosszúra nyúlt bevezető után rögtön következzen egy igazán nem mindennapi szoftverfejlesztő csapat! A Freakshow Industries cég képi világa egyszerűen elképesztő. A húszas-harmincas esztendők horror filmjeire asszociálok legelőször. Nem szokványos termékekkel hívják fel magukra a figyelmet. Elsődlegesen az jön le számomra a vezérlő elvük a furcsaság. Folytathatnám azzal a sort, hogy a zenei szörnyszülöttséget igyekeznek megragadni a pluginjeikkel. Fontos motívum a kiszámíthatatlanság, a véletlenszerűség. Pontosan a káosz esztétikáját keresik a muzsikában.
Minden portékájuk egységesen harminc euró, de, ha erkölcstelenek vagyunk, jogszerűen el is lophatjuk tőlük a plugineket. Ugye, milyen szokatlan hozzáállás? A Pocket Dimension Time Hole nevű szoftverrel nyitom a sort. Igazából nem találok szavakat. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit is művel ez a processzor. Mindenképpen hallani kell! Az idő nem megszokott kezelésével olyan modulációkat valósíthatunk meg vele, amely nem ismert hangzást hozza a zenénkbe. Nyilván nem használható minden egyes hangszerre, de kellő kreativitással nagyon jó mozzanatot alakíthatunk ki. Ha a határokig megyünk, akkor nem hétköznapi módon roncsolhatjuk a zenénket.
Mishby Tape Abominationra keresztelt terméküket nem tudom másként aposztrofálni, hogy egy nem mindennapi szalagos romboló eszköz. A cég tiltott tudománynak tekinti ezt a termékét. Számomra nagyon egyedi és izgalmas plugin. Abszolút kedvencem a Backmask Chaotic Reverser. Elképesztő új ritmusokat gyárthatunk segítségével. Nem könnyű megszelídíteni. Számomra ez a szoftver jelen pillanatban a legtöbb kreativitást rejti a zeneiparban. A Dumpster Fire Nighmare Shifter masinájuk a legrosszabb digitális gépeket idézi a nyolcvanas évek hajnaláról. Igazából le is körözi a nosztalgiát. Inkább szürreálisnak nevezném a soundját.
Ugye nem nehéz elképzelni, hogy a gyorsan felsorolt szoftverek micsoda sound designer nagyágyúk lehetnek szakavatott kezekben. Az algoritmusokba kódolt véletlenszerűséggel pedig valódi karaktert alakíthatunk ki a zenénkben. Csak bátran!
Ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy csak egyetlen céghez köthető az egyedi karakter kialakítása? Tisztában vagyok, hogy egy ilyen könnyed nyári olvasmány során a plugin szelekció kialakítása meglehetősen szubjektív. Ezt tudatosan vállalva kiemelném az aktuális kedvenc granuláris játékszeremet: a Plugin Alliance égisze alatt működő Unfiltered Audio Silo szoftverét. Pontosan azt szeretném illusztrálni, hogy a szóban forgó granuláris elven ketyegő processzorokba van kódolva a random megoldás. Az előre nem látható véletlenszerű dolgokban, pedig az egyediség rejlik.
A Silo egy összetett plugin, amely többféle effektust képest megvalósítani, a zenei anyag apró részekre való szabdalásával és véletlenszerű újraragasztásával vegyítve. Elképesztő zengetések és késleltetések mellett a hang magmagasság és sztereó térben mozgás végtelen variálásával egészen túlvilági és szürreális hangzások csavarhatóak ki. Érdemes hosszasan kísérletezni vele. Alternatívaként az Arturia efx Fragments termékét említeném meg.
Mindenképpen kísérletezzünk és törekedjünk a csak ránk jellemző egyediség megtalálására!