A nagy kérdésekre nem lehet egy szóban válaszolni… vagy mégis? Járjuk csak körbe a témát! A napokban jelent meg az Izotope Neoverbje és a Sonible Smart reverbje. Mindkét termék azt ígéri, hogy az intelligens algoritmusok megálmodják nekünk, hogyan is kellene zengetni egy adott zenei sávot. Ennek a két terméknek a megjelenése indította el bennem ezt a gondolatmenetet. Ez mind szép és jó, de most nem arra az egyszerű szüzsére szeretnék kilyukadni, hogy a mixing művészeti tevékenység, esztétikai döntések komplex sorozata, ezért kizárt, hogy érzelemmentes robotok vagy algoritmusok vegyék át az emberek helyét. Ezzel a kimenetellel már született cikk pár esztendővel ezelőtt.
Valószínűleg a gyártók és fejlesztőcsapatok is tisztában vannak ezzel. A robotika vagy a mesterséges intelligencia még messze van attól, hogy leprogramozzanak egy olyan entitást, amelynek belső érzelmei még csak távolról is meg tudnák közelíteni az emberét. Valószínűleg a mesterséges intelligenciával készült termékek nem azért születtek, hogy kiváltsák az emberi jelenlétet a mixing során. Hol van itt a turpisság?
Vizsgáljuk meg abból a szempontból az egészet, hogy a második világháború óta mennyit változtak a könnyűzene előállításának praktikái. A második nagy világégés után az volt a gyakorlat, hogy zeneszerzők írják a darabjaikat. A kiadóknak dolgozó producerek a kották tengere közül választották ki azokat a dalokat, amelyek érdemesek voltak felvételre. Más szavakkal: elég jó dal volt ahhoz, megérje slágert csinálni belőle, vagyis szerencsét próbálni. A producer feladata volt a hangszerelés és a végső formába öntés. Ezalatt azt kell érteni, hogy ő találta meg az előadót, az énekest, akivel el lehet adni a dalt. Ezen kívül kiválasztotta a session stúdió zenészeket, akik eljátsszák a hangszeres kíséretet. Ő határozta meg, hogy melyik hangszernek mikor mit kell játszani. A klasszikus értelemben vett hangszerelés ez. Ebben a modellben a producer fogalom mást jelentett, mint ma!
A felvételek után vagy a felvételeket végző hangmérnök vagy egy másik hangmérnök a producerrel karöltve együtt alkották meg a mixinget. A producer feladata volt a művészi koncepció megálmodása, a hangmérnök pedig technikai tudásával segítette azt megvalósítani. A hangmérnöki kreativitás még magasabb művészi szintre volt képes emelni a végterméket. A mixing után a zenei kiadó véleményezte a zenét. Általában változtatási javaslatokkal állt elő. (A könnyűzene története hemzseg a producerek és a kiadók közti heves vitáktól!)
Miután sikerült pontot tenni erre a folyamatra, akkor a mastering következett. Ez a folyamat külön stúdiót igényelt, mert a bakelit lemez előkészítése merőben más technikai parkot és más hozzáértést igényelt, mint egy felvételi és keverési stúdió. Ez a modell egy kicsit változott a hatvanas évek második felében a beat és más újszerű zenei irányzatok előretörésével és világméretű, mindent elsöprő sikerével. A zenekarok megjelenésével legtöbb esetben a zenekar vagy a zenekar valamelyik tagja, vagy tagjai vették át a zeneszerzői szerepet. A kiadó jelölte ki a producert a fentiekben vázolt feladatkörrel, de személyi döntésekbe már nem szólhatott bele. Nem választhatott előadót a dalhoz, mert az együttes már adott volt. Valamint már nem stúdiózenészek játszották fel a zenei anyagot, hanem a zenekar. Ez a modellváltás nem ment egyik pillanatról a másikra, hanem több évet is igénybe vett. Remek példa, hogy az 1967-ben megjelent, a szaksajtó által minden idők legjobb albumának tartott, Beach Boys Pet Sounds című lemezét még session zenészek játszották fel, pedig már mélyen benne voltunk a zenekarok korában.
Amennyiben sikeresek lettek a zenekarok, máris volt tárgyalási alapjuk a kiadóval szemben, és maguk választhatták meg a producert, akivel dolgozni szerettek volna. Ebben az időben alakult ki markánsan az, hogy egy-egy producerhez vagy hangmérnökhöz milyen hangzás köthető. Mielőtt lezárjuk a hosszúra nyúlt, remélem nem túl unalmas történelemóránkat, érdemes összeszámolni, hogy egy dal megszületésénél minimum öt- hat szakember bábáskodott. A szakembert tessék úgy érteni, hogy az adott zenekészítési folyamat nagymesteréről van szó. Például a zeneszerző csak a slágerek írásához értett, de ahhoz nagyon. Mint ahogy a hangmérnök a rögzítéshez és a mixinghez. Egy terület minden titkát ismerték.
Mára teljesen megváltoztak a zenekészítési szokásaink. A hanghordozókból származó bevételek drámai mértékű csökkenésével az tapasztalható, hogy az öt-hat szakember helyett három, kettő maradt; szerencsétlenebb esetben egy személyben próbál valaki minden folyamatot ellátni. Értem én, hogy szűkült a büdzsé, de akkor is, adjuk meg a módját! Őszinte véleményem az, hogy nem hiszek abban, hogy egy ember mindenhez ért. Nem reális azt állítani, hogy egy ember képes mindazt megtanulni, tudni és kreatívan alkalmazni, amit ötven- hatvan évvel ezelőtt fél tucat szakember.
Valószínűleg ők, az egyszemélyes zenekészítő szamurájok a mesterséges intelligenciával gyártott szoftverek célközönsége. Legtöbb esetben amikor megvásárolok egy ilyen plugint és tüzetesebben kipróbálom, akkor olyan érzésem támad, hogy át lettem verve. A reklámszöveget látva mindig azon aggódom nehogy valami átütő erejű dologból maradjak ki, ám ez elmúlik az első tesztelésnél. Megmosolyogtató eredmény, amit az intelligens algoritmusok javasolnak, mint ideális processzálás. Pontosabban megfogalmazva nem rossz a végeredmény, de legtöbb esetben szembemegy a koherens művészi koncepcióval. Közel húsz éves tapasztalatommal mindig precízebben be tudom állítani a processzort akár hangszínszabályozóról, akár kompresszorról vagy zengetőről van szó. Még sok fejlesztésre és még sokkal komplexebb algoritmusokra lesz szükség, hogy megingassák a szakember jelenlétének szükségességét a mixing folyamatánál.
Az egyszemélyes zeneszerző- producerek ezeknek az intelligens pluginoknak a célközönsége, akik nem rendelkeznek komolyabb mixing tapasztalattal, ezért nem ismerik kimerítően a használandó eszközöket. Nekik instant megoldásokat kínálnak a szóban forgó szoftverek, de abban biztos vagyok, hogy nem a legjobbakat. Csupán optimálisakat. A kettő messze nem ugyanaz.
Azt vélem felfedezni, hogy a házi producerek nagy hányada belátta már, hogy érdemes szakembert bevonni a masteringnél. Remélem, ez a hajlandóság eljut oda, hogy a mixing is hangmérnök bevonásával fog megtörténni. Sokkal jobb, kiforrottabb és piacképesebb produktumok fognak megjelenni.
Remélem!