Több cikkemben és egyéb fórumokon is hangoztattam azt a nézetemet, hogy aki házi stúdió építésére adja a fejét, annak igazából három dologra lesz szüksége: az anyagi keretéből a kihozható legerősebb számítógépre, a lehető legjobb AD és DA konverterre (elterjedtebb nevén hangkártyára) és professzionális stúdió szintű lehallgató rendszerre. Ezt nevezem félig humorosan a hálószobai zeneszerkesztő szentháromságának. Többször is részletesen kifejtettem, hogy hogyan válasszunk magunknak számítógépet, hangkártyát és stúdió monitort.
Sokan szegezik nekem a kérdést, hogy már ki van alakítva otthon a három elemből álló házi stúdió, hogyan fejleszthetné tovább?. Többször felmerül, hogy ilyen-olyan ketyerét szeretne vásárolni. Általában itt az új termékek marketingszövegein átlátni még nem tudókról van szó. A legtöbb esetben mindenkit le szoktam beszélni az impulzusvásárlásról. Csakis terv szerint kiválasztott stratégia mentén érdemes fejleszteni a stúdiónkat. Az a tanácsom, ha felesleges pénz áll a házhoz, akkor elsősorban a számítógép erőforrásaira érdemes költeni, illetve jobb minőségű konverterbe vagy lehallgató rendszerbe fektetni.
Bizony, elsősorban az unalomig ismételt szentháromság minőségét kell feltornászni a belépő szintű, silány minőségű elemektől a középkategória felső határáig, ami még kis spórolással elérhető kishazánkban az átlagbérből gazdálkodó zenész számára. Ha a célunk az, hogy hobbi szintről professzionálisra váltsunk, akkor kacsingathatunk a méregdrága, felső kategóriás berendezésekre.
A lényeg az, hogy még mielőtt szintetizátort, vagy más hangszert, ne adj isten más stúdió berendezést vásárolnánk, előtte a szóban forgó három elemre kell költeni. Miután elértünk az alap dolgok fejlesztésének végére, még nem üres a pénztárcánk, és még tovább vásárolni szeretnénk, akkor kell kidolgozni a házi stúdió fejlesztésének stratégiáját. Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy mire van igazán szükségünk és próbáljunk meg kíméletlenül őszinték lenni. Szerintem akkor indokolt a vásárlás, ha az áhított cucc valóban drámaian javítani fogja a produkciónk hangzásának a minőségét.
Az alábbiakban a fejlesztésnél szóba jöhető stúdiócájgokra szeretnék koncentrálni, tehát a hangszerek nem kerülnek górcső alá.
A legtöbb esetben a produkció nem csak a számítógépen születik meg. Azaz nem csak samplingekből és virtuális hangszerekből épül fel, hanem külső forrás rögzítésére kerül sor. Legtöbbször ének, rap, vagy más hangszer recordingjára kell gondolnunk. Legtöbbször gitár és szintetizátor felvétele történik meg a házi stúdiókban. Persze a producer ilyen esetben olyan hangkártyával rendelkezik, amelyik előfokkal vagy angolul preamplifierrel (preamp) van szerelve. Mondanom sem kell, mekkora minőségbeli ugrásról beszélünk, ha a hangkártya általában rossz vagy gyenge középszerű preampját egy különálló berendezéssel helyettesítjük.
Tessék megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az egyik leghasznosabb stúdió fejlesztés egy igazán jó minőségű előerősítő vásárlása. A minőségbeli különbséget talán a legplasztikusabban azzal lehet érzékeltetni, hogy egy hangkártya előfok alkatrészének ára pár száz forint, addig egy igazán baró preampnál ez az ár akár több százezer forint is lehet.
Nézzünk konkrét példákat, hogy mire is gondolok. Olyan preampok fognak következni, amelyek a megfizethető középkategóriát képviselik, ám hangminőségben messze túlmutatnak a vetélytársaikon. Két dolgot előre tisztázzunk. Elsősorban ne channel stripekben gondolkodjunk, mert all in one dolgoknál kapunk két-három közepes minőségű processzort egybe csomagolva. A célunk pedig az, hogy legyen egy nagyon jó minőségű előerősítő fokozatunk, amellyel külső forrást, éneket vagy hangszert tudunk a lehető legjobb minőségben rögzíteni. Másodsorban kerüljük az olcsó és silány minőségű berendezéseket! Értelmetlen a megvásárlásuk, mert nem produkálnak lényegileg jobb minőséget, mint a hangkártyánk preampjai.
Abszolút kedvencem a Black Lion Audio B173-as preampja vagy annak 500-as verziója a B173 500. Ezek a processzorok Chicagoban készülnek. Kézzel gyártott berendezések. Ez már valamit elmond a minőségéről. A könnyűzenei hangmérnökök többsége szerint a Neve 1073 előfoka a legjobb hangú a világon. Nos, ez a cég negyed áron kínál egy nagyon jól sikerült kópiát. Igazából nem szolgai másolatról beszélünk, hanem egy kiváló hangú újragondolásról. A topológia megegyezik a nagynevű elődével: ki és bemeneti transzformátor és csupa tranzisztorokból épített erősítő áramkörök.
Kedvencem zongorán, akusztikus gitáron, nagybőgőn, hegedűn és természetesen éneken. Dinamikus és kondenzátor mikrofonnal is egyaránt jól tud együttműködni. Nagyon szép, részletgazdag hangját még a torzított gitárokon is megmutatja, amennyiben mikrofont rakunk a gitárerősítő elé. Ribbon mikrofonokkal megdöbbentően természetes hangzást tud produkálni. Ne feledkezzünk meg arról, ami nagyon sok házi producer számára is rendkívül fontos: vonalszintű jelet is magas minőségben erősít. Számomra is megdöbbentő volt, hogy mennyivel jobban rögzíti a Moog szintetizátort, mint az alap RME hangkártya. Zongorázni lehetett a különbséget. Sokkal dinamikusabb lett a hang és szebb, szélesebb a frekvenciamenet.
Olcsóbb alternatívában nem érdemes gondolkodni. Vetélytársa lehet a Focusrite ISA One minőségben. Ellenben sokkal laposabb és unalmasabb a hangzása.
Azok számára, akik egyáltalán nem számolnak külső forrás rögzítésével, jó stúdióbővítés lehet egy master bus kompresszor. Nagyon sokszor elmondtam már, hogy ennek semmi köze a masteringhez. Természetesen előfeltétel, hogy nagyon jó konverterekkel rendelkezzünk. Amennyiben jó kompresszor bekötésével hozunk meg minden mixing döntést, akkor nagyon jó analóg hangzású mixeket készíthetünk.
A svéd TK audio Bc1-es kompresszora nagyon jó választás az említett funkciókra. Nagyon sokoldalú berendezés, amely az SSL 4000-es keverőpult master bus kompresszorának másolata. A történetnek itt nincs vége, mert a tervezők annyiban még továbbgondolták, hogy mix potmétert szereltek az áramkörbe, így készüléken belül megoldható a párhuzamos komprimálás, ami drámaian megnöveli a felhasználhatósági területét. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy a komolyzenétől a legdurvább EDM keveréseknél is ott a helye. Olyannyira összeforrasztja a hangszereket, hogy az szinte csoda. Koherens ritmikát kölcsönöz a zenének.
Olcsóbb alternatívában szintén nem érdemes gondolkodni. Vetélytársa lehet az Elysia Xpressora, azonban nem olyan sokoldalú, mint a fent ismertetett kompresszor.
Remélem gondolatébresztő lehet a cikk stúdióbővítés előtt.
Hálásan köszönöm a hasznos és izgalmas szakmai gondolatokat, a remek blogot, sokat tanulok belőle. Ugyanakkor annyit megjegyeznék, hogy a “jól szóló”, vagyis a hangot megbabráló előfokokkal szemben talán érdemes lenne az “igaz”, transzparens előfokokat felemlegetni. Számomra – bár nem vagyok szakember – nem a 1073, hanem az “unalmas” előfokok a legjobbak. Pl. Neumann v476b, Neumann v402. Ezekről valahogy soha nem esik szó. Miért az ütős a jó, miért nem a hiteles vagyis semleges? Köszönöm és várom az újabb posztokat!