Azt, hogy miért és hogyan használjunk kompresszorokat a zenekészítés folyamán, már több cikkemben kifejtettem. Most akár azt a kérdő mondatot is adhattam volna az írás címének, hogy végül is hány kompresszor pluginra van szükségem eszköztáramban? Továbbra is a minimalizmus híve maradok! Meggyőződésem, hogy nincs szükség korlátlan számú digitális processzor feltelepítésére. Kevés dolog legyen kéznél, csak a szükségesek, de tanuljuk meg használatuk legapróbb részletét is. A típusokat szeretném áttekinteni, és tisztázni, hogy mi mire való.
Hogy egyáltalán miért van szükségünk kompresszorokra a zenekészítés folyamán, már több helyen is részletesen kifejtettem. Úgy tudnám egyszerűen összegezni, hogy a valós zenei előadásokban előforduló dinamikatartományt úgy kell szűkíteni, hogy az a legtöbb zenehallgatási szituációban természetesnek hasson laptoptól okostelefonon át, egészen az autós dübörgős hifi rendszerig. Azt a tendenciát azonban észre kell vennünk, hogy az utolsó harminc évben a piacon megjelenő könnyűzenei termékeknek drámaian szűkült a dinamikatartománya. A hangerőérzet oltárán fel lett áldozva a felvételek dinamikája. Vigyázat, a magyar nyelvhasználat csalóka! Köznyelven azt nevezzük dinamikusnak, amit hangosnak ítélünk. A valóságban a hangos érzetű zenék kegyetlenül ki vannak vasalva, vagyis limitálva. A dinamikatartományuk rendkívül szűk, tehát nem dinamikusak, ahogy hétköznapi nyelven fogalmaznánk, hanem homlokegyenest az ellenkezője: dinamikátlan.
A szóban forgó tendencia legjobban ott érhető tetten, ha összehasonlítunk egy 1988-ban készült felvételt egy maival. Mondjuk a Michael Jackson Bad-jét a LMFAO I’m sexy and I know it dalával. A hangerő különbség szembetűnő. Ízlés kérdése, hogy a két világ közül ki mit ítél jobbnak. Egy biztos: ma minden jel arra mutat, hogy jobban szétlimitált zenét kell gyártani, ha piacképesek szeretnénk maradni. Azt, hogy ez jó vagy rossz jelenség, mindenki eldöntheti maga. Az említettekből egyenesen következik, hogy ma felül kell bírálni a kompresszorhasználatunkat és igazodnunk kell a legújabb zenegyártási trendekhez. Ezért is a címe az írásnak a modern kompresszorhasználat.
Nézzük át részletesen, mire is van szükségünk! Meg kell különböztetnünk azokat az eszközöket, amik külön hangszer és éneksávokra jók azoktól, amelyek hangszer csoportokra vagy master bus-ra lettek kifejlesztve. Kezdjünk az első csoporttal!
Csak emlékeztetőül szúrom ide, hogy a kompresszorokat nem a be- és kimeneti erősítést végző áramkörök alapján csoportosítjuk, hanem a hangerőszabályzást végző elemek alapján. Négy csoportba oszthatjuk őket: Vari Mu, Opto, FET és VCA. Mindegyik csoportból a legendás berendezéseknek létezik számtalan szoftveres emulációja. Annyi tapasztalatot szeretnék mindenkivel megosztani, hogy még a legjobban sikerült digitális processzorokkal sem lehet annyit komprimálni, mint a valódi vasakkal úgy, hogy a hanganyag természetességét megőrizzük. Ezért mindenkit több fázisú kompresszorhasználatra buzdítok. Ez szerintem a belépő a modern kompresszor használatba.
A Vari Mu kategóriájának leghíresebb képviselője a Fairchild. Tengernyi szoftveres modellezés közül válogathatunk. Ez nem maradhat ki senki eszköztárából. Leginkább használható terméknek az UAD Waves, IK Multimedia változatát tartom és a legolcsóbbat, a Klaghelm MJUC pluginjét. Ezekre a kompresszorokra a lomhaság, lassúság jellemző. Jelentős színezéssel kell számolnunk. Ebből kifolyólag basszusra, énekre szeretem leginkább használni, valamint akusztikus hangszerekre: zongorára, gitárra és hegedűre. Ide sorolható még a Manley VariMU kompresszora, amelynek digitális emulációit érdemes áttanulmányozni.
Az Opto kompresszorokra szintén a lassúság, lomhaság jellemző, természetes hangzás mellett, ezért hasonló a felhasználási területük, mint az előző csoportnak. A Teletronix LA-2A-nak, Urei LA3-A-nak és Urei LA4-A-nak vannak jó minőségű plugin emulációik. Annyit érdemes észben tartani, hogy az első modellnek csöves az erősítő áramköre, a másik kettőnek pedig tranzisztoros, ezért az LA2-A-nak erősebb és más jellegű a színezése, mint a másik kettő kompresszornak. Szubjektív véleményem az, hogy az UAD, a Waves és a Blak Rooster Audio szoftveres LA2-A és LA3-A a legjobban sikerültek és széles körben használhatóak utómunkák során. Egyedül a Fuse Audio Lab gyárt LA-4A szoftveres emulációt, ami kevésbé közismert, de mindenki figyelmébe ajánlom.
Mindenképpen tárazzunk be legalább egy VariMu- és Opto kompresszor plugint. Ízlésünknek és zenei stílusunknak megfelelően válasszuk ki a legoptimálisabbat és tanuljuk meg a viselkedését és használatát. Akusztikus hangszereknél és mindazon esetekben, ahol mellékhatások nélkül szeretnénk komprimálni, a fenti két csoportból választunk eszközt magunknak.
A FET kompresszorokra a gyors és hatásos reagálás jellemző erős tranzisztoros színezés mellett. Radikalitása miatt elsősorban dobok használatánál terjedt el. Ez nem azt jelenti, hogy más hangszereknél ne használjuk, hiszen rendkívül flexibilis berendezésekről beszélünk. Legrövidebb release mellett keményebb zenéknél elterjedt, például éneken, basszuson és elektromos gitárokon. Legismertebb képviselője az Urei 1176 LN, amelynek számtalan hardveres és szoftveres kópiája létezik. Digitálisan szerintem az UAD és a Waves modellje mellett nagyon jó a Slate Digital portékája, valamint a legflexibilisebb a Softube FET kompresszora.
A VCA-s kompresszorok közül a legismertebb és legelterjedtebb a DBX 160 VU terméke. Kevésbé színez, mint az eddig felsorolt berendezések, ezért talán a legmodernebb hangzású. A hangsávtól függő automata attack és release beállítással dolgozik. Több tengerentúli hangmérnök a legfunkybb kompresszornak tartja. Szinte minden hangsávon használható. Semmiképpen ne maradjon ki az eszköztárunkból! Az UAD és a Waves emulációi mellett szenzációs a Native Instrument – Softube kollaboráció eredménye, a VC 160. Figyelemreméltó az Arturia friss DBX 165 vintage modellezése. Rendkívül valósághű és részletgazdag.
A rögtönzött felsorolásból mindenki választhat kedvére és ízlésére valót. A hangsúly azon van, hogy sok tapasztalat árán alakítsunk ki olyan rutint, hogy milyen keverési szituációban melyik kompresszor csoport képviselőit választjuk.
A modern kompresszorhasználat elmaradhatatlan eleme a hangszercsoportok, valamint a master bus komprimálása. Valószínűleg legtöbb embernek az SSL 4000-es keverőpult master szekciójának a kompresszora jut eszébe. Rendkívül sok hardveres és szoftveres változattal találkozhatunk. Az UAD és a Waves mellett a Cytomic Glue terméke rendkívül figyelemreméltó. Mindekinek csak ajánlani tudom az Elysia és a Vertigo kompresszorait, amelyek dedikáltan mastersáv processzálására lettek kifejlesztve.
A hangmérnökök körében elterjedt még a szóban forgó célra a Manley VariMu kompresszora. Az UAD és a Native Instrument mellett a Klaghelmnek létezik jó szoftveres modellezése.
A modern kompresszorhasználathoz szintén hozzátartozik a megint divatba jött párhuzamos vagy paralell komprimálás. Ez a téma szerteágazó és túlmutat a cikk keretein. Mindenképpen tanuljuk meg a BOZ digital Manic kompresszorának a használatát, mert egy párhuzamos kompresszor berendezésről beszélünk, hat különböző hangzású és viselkedésű modellezéssel egy processzorban.