Nem kell megijedni, nem nosztalgiázni fogok, mint azt sokan a címből adódóan ítélik, sokkal inkább egy korszak előtt tisztelgek röviden, valamint fel szeretném vázolni annak hatását a mai eszköztárunkra. Bizony, ha a zengetőkről beszélünk, akkor a szóban forgó korszak hangzása gyakorolja a legnagyobb hatást még a mai ízlésünkre is. Több helyütt is írtam róla, ezért most eltekintek a digitális zengetők kimerítő áttekintésétől. Címszavakban érinteni fogom ugyan az előzményeket, de a jelenlegi ízlés és eszköztár alakulására szeretnék koncentrálni. Csapjunk is a lovak közé!
1976-ban a már analóg Plate monstrumairól híressé vált német cég piacra dobja a történelem első digitális zengetőjét: a méltán híres EMT 250-as masinát, ami mai szemmel inkább egy félkarú rablóra hasonlít, mintsem egy digitális effekt processzorra. Meglehetősen primitív alkatrészekből lett összerakva ez az úttörő gép: elég csak a 8 bites konverterekre és a meglehetősen szerény teljesítményű processzorra gondolnunk. Ennek ellenére mégis rendkívül jó és természetes hangzású célgépet sikerült összerakni a fejlesztő brigádnak, mely forradalmasította a korszak zenei hangzását. Rendkívül drága volt az EMT250: egy óceánparti ingatlannal volt egyenértékű az ára. A hetvenes évek végén arról lehet olvasni, hogy a leghíresebb zenészek csak olyan stúdióban voltak hajlandóak dolgozni, amely birtokolta a világ első digitális zengetőjét. Hogy mennyire zenei és természetes hangzású reverbről beszélünk, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma több szoftvergyártó cég EMT 250 emulációi közül válogathatunk. Mindenképpen kiemelném az az UAD, a TC Electronics és az Empty Room System pluginjeit.
Az EMT 250 egy megállíthatatlan, máig tartó forradalmat indított el a digitális effektprocesszorok terén. Egymástól függetlenül több cég fejlesztette és finomította a zengető algoritmusokat. Feedback Delay Network (röviden FDN) algoritmusnak nevezzük azt a matematikai modellt, amely alapján megalkották a teremszimulációkat. Az FDN hálózatba rendezett, egymással párhuzamosan kötött szűrők rendszere, melyek kimenete vissza van táplálva a bemenetükre. Ezt a szűrő/késleltető hálózatot először Michael Gerson írta le 1971-72-ben. Nem fogom itt részletesen tárgyalni. Kicsit távirati stílusban még megemlíteném a reverbek piacán fontosnak tartott fejleményeket. Az Ursa Major Space Stationje volt a kezdeti idők leginnovatívabb delay/zengető terméke. A Dynacord DRS 78-as készüléke az alternatív rock és a new wave zenekarok körében lett népszerű. Hangjára az a hatás jellemző, mintha az énekes a fürdőszobában énekelne.1978-ban a Lexicon cég megjelenteti a 224-es termékét, amely kétmotoros architektúrájával és kiváló hangzásával gyorsan leuralta a piacot. Komoly vetélytársat csak a pár évvel később megjelent Eventide 2016-os gépe jelentette. A Lexicon piacra dobja a PCM 60-as és PCM 70-es termékét, amely szélesebb közönséghez juttatja el a zengetőket. A Japán Roland is versenybe száll az SRV 2000-es termékével. A német Quantec cég is jelentkezik a meglepően természetes hangzású zengető dobozaival.
Gyakorlatilag elérkeztünk a digitális zengetők aranykorának számító időszak kezdetéhez. Mindaz, amit eddig felsoroltunk, csak előkészítette azt a robbanásszerű forradalmat, amit részletesen vizsgálni szeretnénk. Az előzmények lezárásaként jegyezzük meg, hogy a felsorolt reverb masinák egytől egyik nagyon jó hangzásúak, jellemzően mély tónusúak. Ez köszönhető annak, hogy a gyenge teljesítményű processzorok közelítő számításokat végeztek, amelyet a magas hangok sínylették meg: rossz értelemben fémes hangzásuk lett, amelyet modulációval igyekeztek tompítani. A szóban forgó moduláció rányomta a bélyegét az nyolcvanas évek elején megjelent zenékre.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az említett berendezések egytől egyig nem valódi sztereó készülékek. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy csak mono bemenettel rendelkeztek és sztereó kimenettel. Természetesen a modern zenékben is van helye a korai digitális gépek hangzásának: például torzított gitároknál, éneknél és doboknál. Aki be szeretné építeni ennek a korszaknak a lenyomatát a produkciójába, az az UAD Lexicon 224 vagy a Native Instrument RC24, illetve a Valhalla Vintage Verbjével próbálkozzon.
Az aranykor előfutára talán a Sony MU R201-es masinája, amely 1985 végén jelent meg, és az első valódi sztereó effektprocesszor volt. Sztereo be- és kimenetekkel a hátoldalán. Csupán három-négy esztendővel későbbi fejlesztés, mint az előbbiekben felsorolt reverbek, mégis hangzásban egy világ választja el tőlük. Az igazi áttörést az egy évvel később megjelenő Lexicon 480 L mára már klasszikussá vált terméke. Minőségben és a zengetés részletességében akkora újításnak számított, hogy szinte mindent elődjét lesöpörte a pályáról. A mai ízlésünkre gyakorolt hatása szinte felbecsülhetetlen, hiszen nem túlzás az a kijelentés, hogy a kilencvenes eleje óta gyártott reverb pluginek túlnyomó többsége rá akart valamilyen formában hasonlítani. Lágy, meleg hangja organikusan épül a zene szövetébe – talán így lehetne címszavakban összefoglalni zenei jellemzőit. Bárki integrálhatja a virtuális stúdiójába, ha megvásárolja a Relab LX480-as vagy a Native Instrument RC48-as pluginjét. Szerintem mindkettő zseniális emuláció.
A Lexicon 480 L annyira felforgatta a digitális effektek piacát, hogy a legtöbb vetélytárs kisvártatva hasonlóan precíz és szenzációs hangú masinával jelentkezett. Érdemes a felsorolás elejére venni az AKG ADR 68 K termékét. Itt is, mint a legtöbb vetélytársnál a Lexiconéhoz hasonló a leosztás: egy doboz, amely a számításokat végzi, és külön egy kezelőfelület, amely kényelmesen programozható a keverőpulton. A japán cégek sem maradtak ki a versenyből, ezt bizonyítják az olyan elképesztő minőségű zengetők, mint a Yamaha REV1, vagy a Roland R880. Természetesen a felsorolt masinák között léteznek árnyalatnyi különbségek, de mindegyik hozza a nagyon organikus, zenébe épülő teremszimulációt. Mai füllel azt lehet mondani, hogy a korszakra jellemző hangzást ezek testesítették meg.
Külön említést érdemel a 1988-ban megjelent Dynacord DRP20 portékája, amelyhez ugyan nem tartozik külön kezelő felület, de ez volt a világon az első 32 bites belső motorral tervezett effekt digitális processzora. Hangzása a felsorolt versenytársaihoz hasonlóan lágy és organikus, mégis azt állítom, valamilyen szinten előremutató.
Az aranykor ugyan mindössze négy-öt évet ölel fel, de hatása a mai napig tart. Nem túlzás azt mondani, hogy a nyolcvanas évek végén gyártott csúcsmasinák nagyon gyorsan ipari szabvánnyá váltak és még a legújabb popzenéknél is használják őket. Zengetés terén a kilencvenes években és a kétezres évek elején a TC Electronics és az Eventide-nak voltak innovatív, említésre méltó megmozdulásaik, de a pluginek piacán is kevés kivétellel az említett aranykor hangzását próbálják több-kevesebb sikerrel reprodukálni.
Érdemes elmerülni az aranykor zengetésében, mert csak ezáltal vagyunk képesek naprakészek maradni.