Csábító a gondolat, hogy ha már vásároltunk egy erős számítógépet és feltelepítettünk pár illegális zenei szoftvert, hogy most már mi is szakemberek vagyunk, hiszen hasonló eszköztárral rendelkezünk, mint a nagymenő producerek és hangmérnökök. Valóban ugyan annyit tudunk a szakmáról? Az eszköztár megléte még nem definiálja mindazt a tudásanyagot és tapasztalatot, amely professzionális zenekészítéshez szükséges. Persze most jön az ellenvetés, hogy mindenkinek van egy ismerőse, aki semmit sem ért a zenéhez, nincs is normális hangkártyája mégis játssza a zenéjét valamelyik rádió. Kicsit olyan, hogy mindenkinek van egy ismerőse, aki annyit eszik, amennyit akar és egy dekát sem hízik.

Gondoljunk csak bele, hogy harminc évvel mi mindenre volt szükség, hogy elkészítsük egy dal keverését! Mi minden kellett egy mixinghez? Elsősorban kellett egy tároló eszköz, amelyen sávonként volt rögzítve a keverésre váró dal. Erre a célra vagy analóg jelfeldolgozású 24 sávos szalagos magnót használtak, vagy digitális 24 vagy 32 sávos magnót. Másodsorban szükség volt egy nagyformátumú keverő asztalra. Ennek legalább 32 sávosnak kellett lennie, de általában kényelmesebb volt a munka, ha 48 vagy annál több csatornaszámmal rendelkezett a szerkezet. A mixing desk gyártójának a kiválasztása nemcsak a zenénk minőségét, hanem a karakterét is meghatározta. Minden nevesebb gyártó jellegzetes előfokokkal és hangszínszabályozókkal rendelkezett. Az előfokoknak jellegzetes harmonikus torzítása volt, ami nagymértékben meghatározta a hangzást. A hangszín szabályozókat az jellemezte, hogy nem voltak teljesen parametrikusak. A gyártók önkényesen határozták meg a szűrők számát, a frekvenciatartományt és a szűrőgörbék viselkedését. Ma már legyinthetünk, hogy bármelyik DAW beépített EQ-ja többet tud. Azonban ne becsüljük le ezeknek az asztaloknak a program EQ-it. Természetesen egy mai szoftverhez képest korlátozott a kezelhetősége, azonban megszólalásban sokkal zeneibbek mint a modern utódaik. Ezért nem ritka jelenség, hogy a szoftverfejlesztők tömegesen emulálják a leghíresebb pultok EQ-it. Talán úgy foglalhatnánk össze, hogy egy stúdiónak az a döntése, hogy milyen keverőt vásárol, előre meghatározta nemcsak a hangzásukat, hanem a klienseket és a zenei stíluspalettájukat is. Tudatos döntés volt, hogy Neve, Amek, MCI, vagy SSL mellett tették le a voksukat a stúdiók.

A szalagos magnó és a keverőpult mellett szükség volt még többek között kompresszorokra. A keverőpult csatornaszáma előre meghatározta, hogy hány csatorna kompresszorra van szükség. Egy jól felszerelt stúdió minimum 24 vagy 32 csatorna kompresszorral rendelkezett. Legtöbbször megtalálható volt 8-12 csatorna DBX 160, amelyet legtöbbször dobokra, basszusra és énekre használtak. Megtalálható volt még 4-6 csatorna Urei 1176. Ez is szinte minden zenei sávon használható volt. Emellett volt még egy pár csatorna Telektronix LA-2A és Urei LA-3A. Ezeket az opto kompresszorokat főleg énekre, basszusra és gitárokra kötötték rá.

Tehetősebb stúdiók külön zengetőszobákkal rendelkeztek. Az igazi az volt, ha egy kisebb és egy nagyobb méretű helyiségük is volt az alagsorban. Kevésbé eleresztett stúdióknak meg kellett elégednie digitális zengetőkkel. A legelterjedtebb mindenképpen a Lexicon 480L berendezése volt. Nem egyszer olvastam olyan történetet, hogy a zenekarok olyan helyet kerestek, ahol volt ilyen készülék. A fiatal producerek nem is tudják, hogy a legtöbb mai zengető plugin ennek a gépnek a hangzását próbálja több-kevesebb sikerrel utánozni.

Kötelező volt egy-két szalagos és analóg késleltetővel rendelkezni. A Watkinson Copycatje vagy a Roland Space Echoja státuszszimbólumnak számított. Emellett nagy valószínűséggel több digitális késleltető és modulációs effekt volt az arzenálban.

A véget nem érő felsorolással azt szerettem volna érzékeltetni, hogy minden egyes keverési eljárás külön célszerszámmal rendelkezett. Egy jól felszerelt stúdióban legalább 70-80 különböző gépet kellett megtanulni használni. Valóban nagy tudást igényelt, hogy valaki le tudjon keverni egy zenét. Több tanulási fázis után lehetett valaki keverést végző szakember. Előbb asszisztens volt, majd segéd és több évnyi tanulás és tapasztalatszerzés után lehetett valaki keverést vezénylő szakember.

A történelmi meséből annyi mindenképpen tanulságos lehet számunkra, hogy nem szabad megmosolyogni azt a korszakot, amikor több szobányi céleszközre volt szükség, hogy lekeverjünk egy dalt. Valóban nem elég egy izmos számítógép néhány szoftverrel, hogy teljes értékű zenét tudjuk létrehozni. Valóban csábító a gondolat, hogyha van egy számítógépre telepített DAW, amely virtuálisan minden fentiekben felsorolt funkciót képes ellátni. Jegyezzük meg, hogy az alaplapra vagy laptopba integrált hangkártya messziről nem alkalmas stúdió célokra. Ezért pénztárcánkhoz mérten a legjobb konverterre van szükségünk, hogy a lehető legjobb minőségben halljuk, hogy mit is csinálunk a virtuális stúdiónkban. Egy jó minőségű stúdió lehallgatóra is szükségünk lesz, hogy teljessé tegyük a házi stúdiónkat. Fülhallgatók, hifi berendezések, nagymama táskarádiói alkalmatlanok stúdió szintű lehallgatásra. Több helyen is kifejtettem a stúdió szintű hangkártya és lehallgatás fontosságát.

A történelmi okfejtésnél láttuk, hogy egy stúdió a saját hanzását a szalagos magnó és keverőpult kiválasztással tudta befolyásolni. Teljesen más végeredmény született, ha az a magnó Otari volt, Soundcraft vagy Studer, esetleg Ampex. Általában a pultok szerint kategorizálták a stúdiókat a korabeli zenészek. A hangzást természetesen befolyásolta az összes többi outboardok gyűjteménye. Nos, mielőtt még abba a csalóka illúzióba ringatnánk magunkat, hogy ha több sávot összegzek egy DAW-ban az már keverés, akkor ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit.

A mixinget inkább szellemi, mint technikai tevékenységnek tekintem. Ha igazán nagy igényességgel közelítünk ehhez a tevékenységhez, akkor nem csak véletlenszerűen összegzünk zenei sávokat egy tetszőleges szoftverben. A DAW választás is befolyásolja a hangzásunkat. Amennyiben professzionálisan közelítünk a kérdéshez, akkor a szoftvert egy semleges összegző környezetnek tekintjük, és harmonikus torzulást emuláló pluginek segítségével alakítok ki egy olyan konfigurációt, ami az én szellemi termékem és az én hangzásomat képviseli. Úgy alakítom ki a virtuális keverő felületet, hogy művészileg csak rám jellemző signature sound alakuljon ki.

Remélem a többséget sikerült meggyőznöm, hogy a keverés nem random sávok összegzése, sokkal inkább művészi igénnyel kialakított egyedi hangzás. Szellemi termék.