Minek egyáltalán limiter a zeneíró arzenálunkban? – tehetnénk fel jogosan a kérdést. Az alapvető gondolatom az, hogy a produceri feladatok közé egyáltalán nem tartozik hozzá a mastering. Számomra az otthon masterelés ötlete egy kicsit olyan, mint amikor kitaláljuk, hogy egyedül nyírjuk le a hajunkat. Valószínűleg sután fog sikerülni és természetesen a végeredmény nem lesz olyan, amilyet szerettünk volna. Az egész folyamatnak a lényegét tesszük tönkre, hiszen a fodrász kívülről látja a frizuránkat, nem csak egy tükörből, mint mi, ezért valószínűleg sokkal objektívebben tud dönteni a hajnyírás során. Egy tapasztalt szakember sokkal inkább észreveszi, hogy mi a zenénk hangzásának a fogyatékossága, ezért sokkal precízebben tud masterelni, mint a producer, akinek már belefáradt a füle az adott zenébe. Ítéletei sokkal helytállóbbak és objektívebbek, mint a zeneszerzőé. Arról nem is beszélve, hogy egy valódi mastering stúdióban kifogástalanul finomhangolt az akusztika, milliószor drágább és precízebb a lehallgató, mint a legtöbb otthoni zeneíró arzenáljánál. Ha mindenkit lebeszélek az utolsó kulcsfontosságú zenekészítési folyamat elvégzésénél, akkor, minek otthonra jó minőségű limitert beszerezni?
A kérdés valóban jogos lett volna 15-20 évvel ezelőtt. Az idő és a produkciós folyamatok természetesen változnak. Ahogy valaha valóban csak a zenegyártás utolsó folyamatának volt az eszköze ez a dinamikaprocesszor, ma úgy észrevétlenül belekerült az össze eljárás mindennap használt eszközei közé. A limiter olyan speciális kompresszor, amelynek a komprimálási aránya nagyobb, mint 1:10. Ez azt jelenti, hogy a treshold érték feletti 10 decibeles hangerő növekedésre a kimeneti oldalon kevesebb, mint 1 decibel. Elég radikális processzor. Tehát a limiter egy szélsőséges kompresszor. Természetesen létezik többféle limiter típus, de jelen esetben – mivel az elmúlt két évtizedben megkerülhetetlen produkciós témakör lett – az úgynevezett brickwall limiterekkel foglalkozunk.
A brickwall limiter olyan dinamika processzor, amely az adott küszöbértéknél nem engedi tovább hangerőben a zenei anyagot. A dinamikaszabályzás aránya nagyobb, mint 1:100-hoz. Mivel az emberi fül körülbelül 95-110 decibeles dinamikatartományt képes befogadni, ezért azt szokták mondani az ilyen limiterekre, hogy a tömörítési arányuk egy aránylik a végtelenhez. Történetileg előbb a rövidfrekvenciás rádiószórásban és az élő hangnál alkalmaztak ilyen berendezéseket. A lényeg az volt, hogy egy előre beállított küszöbértéknél nem szabad, hogy nagyobb hangnyomás fellépjen, mert zavar keletkezik a rádiós műsorban vagy könnyen tönkretehető a hangosító rendszer.
A nyolcvanas évek végén, amikor elkezdett elterjedni a digitális technológia. Digitális tartományban a skála csúcsa a digitális nulla és minden nála hangosabb jel torzul. A nulla feletti értéket torzításként értelmezik és transzformálják a konverterek. Tehát konverzió előtt jól jön egy olyan készülék, amely az előre meghatározott érték fölé nem enged zenei hanganyagot. A limiterek evolúciójának következő állomása, amikor szoftvergyártó cégek olyan algoritmusok fejlesztésébe fogtak, amelyek emulálják az analóg brickwall limitereket. Egyszerre a digitális keverés és masterelés szempontjából új perspektívák nyíltak a producerek és hangmérnökök előtt. Az első ilyen digitális pluginek közel húsz évvel ezelőtt jelentek meg. Elsők között volt a Waves L1 a Digidesign L1 és az IK Multimedia T Racks terméke. Mai füllel hallgatva ezeknek a dinamikaprocesszoroknak elég kiábrándítóan bádog megszólalásuk van. Abban az időben nem is sejthettük, hogy ez egy digitális evolúció nyitánya. Egyre zeneibb és jobb hangzású termékek láttak napvilágot. A limiterek nemcsak a számítógépen való masterelés eszközei lettek, hanem beszivárogtak a keverés mindennapi arzenáljába. Előbb hangszercsoportokon kezdtük alkalmazni, például dob groupon elektronikus alapú popzenében, majd magán az egyes zenei sávokon a gitároktól-szintetizátoroktól kezdve egészen az énekig. Hogy erre miért is van szükségünk mai zenefogyasztóknak, az elég filozofikus kérdés. Egyrészről magyarázat lehet, hogy megváltoztak a zenehallgatási szokásaink. Már nem egy csendes nappaliban hallgatjuk a kedvenc albumunkat egy jó minőségű hifi berendezésen, hanem rettentően zajos metrón iphone-ról a fülbedugós fülesen keresztül. Micsoda különbség! De ez csak az igazság egyik oldala. Ahhoz, hogy minden hangszer megszólaljon egy szélsőségesen hangos környezetben rendkívül vastag hangzású mindenen átütő hangszínekre van szükségünk. Ilyen hangszíneket leginkább brickwall limiterek használatával lehet kialakítani. Rendkívül fontos, hogy minden hangmérnök megtalálja az ízlésének megfelelő processzort.
Van, aki a legtisztább hangzású limitert keresi, van, aki olyan berendezésre esküszik, amely valamely frekvenciatartományban maszatol, vagy nem lineáris választ ad, és ezáltal irreálisan megvastagítja a hangzást. Véssük jól az eszükbe, a brickwall limitálás a kompresszió elég szélsőséges formája, ezért mindig lesznek mellékhatások. Olyan készüléket válasszunk, amelynek ízlésünk szerint zenei jellegű az említett kompresszió mellékhatás, esetleg olyan hangzásbeli jelleget erősít, amely sajátja annak a zenei stílusnak, amelyben tevékenykedünk. Például a Waves mára klasszikussá vált terméke kényelmetlenül pumpál és a közép mélyben maszatol, azonban nem egy elektronikus zenei stílusban ezek a mellékhatások lettek az uralkodó stílusjegyek. A sokkal újabb Fabfilter Pro L terméke erre licitál rá szofisztikáltabb pumpálással és nonlinearitással.
A nemcsak egy zenei stílusban tevékenykedő hangmérnökök a hangzásukban semleges mellékhatással rendelkező berendezéseket részesítik előnyben. Nekem a közel tíz éve piacra dobott Massey L2007 volt az abszolút kedvencem. Rendkívül tiszta hangú és transzparens. Nagyon sok szoftver jelent meg a piacon, sokkal frissebb algoritmusokkal, de a legtöbb termék hangzásban meg sem tudta közelíteni. Ritka kivétel a HOFA IQ limitere és a nem régiben megjelent BOZ The Wall pluginje.
Elismerem, hogy a saját zenei ízlésem határozza meg az elhíresült limiterekről kialakított véleményemet. Zenében nem létezik abszolút igazság. A termékek minőségét tudjuk csak objektíven meghatározni. A hangzásukról meg eldönthetjük, hogy tetszik vagy sem. Tessék bátran kísérletezni: találjuk meg a kedvenc hangzású brickwall limiterünket.