Vidáman sóhajt fel az olvasó végre egy cikk, ahol nem mesterséges intelligenciáról és ’okos’ algoritmusokról lesz szó. Nem lövöm le a poént, de aztán mégse. A mély tartomány rendbetétele folyamatosan vissza- visszatérő téma. Elsősorban folyamatosan változnak a zenei stílusok megszólalási trendjei valamint. Ezzel együtt mozog az, hogy folyamatosan új szoftverek jelennek meg. Hiszen most digitális eszközök forradalmát éljük. Másodsorban ez az a téma, ahol a legtöbb hálószoba hangmérnök és producer elvérzik.
Ez egyszerűen abból fakad, hogy nincs megfelelő feltétel ahhoz, hogy precízen monitorozni lehetne ezt a frekvencia tartományt. A legtöbb ki és közepes méretű közel téri stúdió monitor gyakorlatilag 160-180 Hz alatt annyira pontatlan, hogy a valóságtól való eltérés, akár tizenkét decibel is lehet. Mindkét irányba. Ez azt jelenti, hogy lehet akár tizenkét decibellel halkabb is vagy hangosabb is amit a hangfal visszaad. Ezt hajlamos vagyok tudományos misztikumnak tekinteni. A megfizethető áru elterjedt stúdió fülhallgatók is hasonlóan pontatlanok ebben a kulcsfontosságú tartományban.
Az egész helyzetet súlyosbítja, hogy azok a helyiségek, ahol a házi stúdió installálva van általában akusztikailag nem kezelt terem vagy kisebb helyiség. Konyhanyelven fogalmazva általában két eset áll fenn: az egyik a terem elnyeli a mélyeket, másik esetben pedig felerősíti azokat aránytalanul. Tapasztalatom az, hogy az első esetben a végeredmény túlteng a mélyektől. Sokszor az egész zene érthetetlenné, homályossá válik, mert annyira túl van tolva a sub tartomány. A második esetben, pedig, nyilván kitalálhatjátok, annyira vékony, mintha a producer nem is halott volna arról, hogy létezik olyan, hogy basszus vagy sub tartomány.
Utómunka során a stúdiómban megy a fejvakargatás, meg a hitetlenkedés, hogy pedig otthon ilyen meg olyan jól szóltak a mélyek. Az nem létezik, hogy ennyire rossz a helyzet! Bizonyára az én hangfalaim romlottak el, meg szar az akusztikám.
Sajnos kínomban mosolyogni szoktam.
A mastering után általában megnyugszanak a kedélyek, hogy jól szól a kocsiban, buliban, sőt még a házi stúdióban is, meg természetesen fülhallgatóban is. Ilyenkor a kérdés irányomba az, hogy mi a varázsige, ami rendbe vágja a mélyeket. Sajnos itt szó nincs varázslásról. A drága main monitorom nagyon precízen adja vissza a mélyeket. A lehallgató akusztikailag tervezett és kivitelezett. Egyszerűen hallom, hogy mi a valódi helyzet.
Vajon mi a teendő, ha otthon egyedül szeretnénk megoldani a sub és a basszus tartomány menedzselését?
Nyilván a lehetőségeinkhez képest törekedni, kell, hogy olyan környezetet alakítsunk ki a stúdiónkban, hogy hiteles legyen a mély tartomány leképzése. Nyilván a többség számára nem jelent opciót az akusztika feljavítása. Általában helyhiány és pénzhiány szokta ezt meghiúsítani. Ebben az esetben nem marad más hátra, mint, hogy szoba korrekciós rendszerbe fektetjük, a pénzünket. Ez ugyan nem jelent végleges megoldást, de olyan szinten javulást tapasztalhatunk, hogy döntéseink helyesek lesznek és nem lesz tragédia más helyen meghallgatni a zenénket.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Itt elsősorban a Sonarworks szobakorrekciós rendszerére és az IK Multimedia ARC termékére gondolok. Nyilván mérőmikrofonnal együtt kell megvásárolni a rendszert és korrekt mérések elvégzése szükséges. Sok pénz fáradtságos munka, de megéri. Abszolút megéri. Nem leszünk vakon a szóban forgó kulcsfontosságú frekvencia tartományban.
Az egészet még meg lehet fejelni olyan referencia szintű stúdió fejhallgatót vásárolunk, amely viszonylag korrekt módon közvetíti a szóban forgó mély tartományt. Az egyik aktuális kedvencem a Neumann NDH30-as terméke. Nagyon precíz, amit mélyben hallunk. Jól kontrolált és rendkívül pontos. A kiváló minőségű fejhallgatót még fokozni lehet a Sonarworx füles korrekciós rendszerével. Sőt még a kevésbé jó minőségű fejhallgató mély leképzése is ezzel a korrekciós eljárással drámaian javítható.
Amilyen kép alakulhatott ki bennünk az az, hogy a sub tartomány korrekt menedzseléséhez elengedhetetlen a precíz lehallgatás. Amennyiben rendelkezünk egy vagy két korrekt lehallgató rendszerrel jó ötlet szokott lenni leellenőrizni a zenénket autóban, kisebb klubban, diszkóban vagy más olyan szituációban, ahol kidomborodnak a mély frekvenciák.
Nem szeretném elfelejteni Dave Pensado zseniális eljárását. Amikor a mély elemek összehangolása történik, mondjuk a sub basszus a kick és a basszus zenei elemeké, akkor tegyünk ideiglenesen egy 72 decibel per oktávos lowpass filtert a masterre 200 Hz-ig kegyetlenül vágjunk ki mindent. Így gyakorlatilag csak a mélyekre fókuszálunk. Kicsit olyan ez a praktika, mintha nagyítóval tanulmányoznánk a mélyeket, vagy mintha gyártanánk egy ideiglenes subwoofert. Nekem nagyon sokat szokott segíteni ez az eljárás, amennyiben nem a saját akusztikailag tervezett helyemen mixingelek. Csak ajánlani tudom!
Utolsó sorban következzen egy AI trükk! Már a bevezetőben ígéretet tettem, hogy nem marad ki ma sem a mesterséges intelligencia a játékból. A side chain a lábdob és a basszus között szinte alapkövetelmény a legtöbb elektronikus alapú zenénél: a house-tól, a techno-n keresztül a hihopig, trapig mindenhol találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Nos, azt tudom mondani, hogyha mindezt nem sima hagyományos kompresszorral oldjuk meg, hanem ’okos’ hangszínszabályozókkal és resonance supressorokkal, akkor egy olyan hangzást kapunk, amely rendkívül kifinomult és szinte zenei stílustól függetlenül képes megoldani a lábdob és a basszus elemek tökéletes szeparációját.
Erre az Oeksound Soothe 3 terméke most a legalkalmasabb eszköz.