A mixing egyik kulcsfontosságú feladata az, hogy úgy alakítsuk ki a hangszerek megszólalását a zenei környezetben, hogy ne zavarják egymást. Az egyik legrondább jelenség az, amikor két zenei elem ugyanabban a frekvencia tartományban érvényesül és homályossá teszik ez által az egész hangzást. Ebben az esetben jöhet a jól ismert nóta, a kevésbé fajsúlyos hangszerből nyugodtan kivághatjuk azt a frekvencia tartományt, ahol ütköznek.
Most gondolom, sokan bólogatnak. Ez ismerős! A klasszikus maszkolás példája. Azonban ilyen megoldáshoz, sok tapasztalatra és precíz lehallgatásra, valamint művészi érzékenységre van szükség. Vajon ez a mozzanat automatizálható? Meg tudja vajon oldani egy szoftver? Nos erre már több mint tizenkét esztendeje is úgy gondolták a plugin fejlesztő csapatok, hogy igen. Az első fecske a Wavesfactory Trackspacer terméke volt. Ezt még kevésbé tekinthetjük mesterséges intelligenciával felvértezett szoftvernek, sőt még rezonanciacsillapító eszköznek sem, de valami féle termékforradalmat biztos elindított. Azt ígérte, hogy önállóan problémákat megold
Működése pofonegyszerű volt a művészi koncepció szerint kevésbé fontos zenei elemen szerepelt. Side chain bemenetnek pedig az az elem szerepelt, amellyel ütközött. A problémás frekvencia tartományban működésbe lépett ez az eszköz. Pont ott szűrt ahol a kép hangszer maszkolta egymást. Zenei értelemben teret alakított ki a fontosabb hangszer számára. Pop zenében úgy terjedt el, hogy a hangszer összegzőn volt és helyet készített elő az éneknek. Elektronikus zenében pedig a basszusból vágta ki azt, amivel biztosította a lábdob elsőbbségét. Sokkal modernebb hangzásra volt képes mintha egy sima kompresszor oldotta volna meg a feladatot. Így a teljes spektrumon működik a dinamika szabályozás, míg a Trackspacernél, pedig csak a ütköző frekvenciákon muzsikált ugyanez.
Ugyan ez a szoftver még nem nevezhető klasszikus értelemben frekvenciagyilkoló pluginnek, viszont valamit nagyon előrevetített. Méghozzá azt, hogy a jövő a minél precízebb frekvencia szelektált megoldásokban van, amelyek önállóan megoldják a felmerülő problémákat.
A valódi áttörést, vagy még fokozhatnám, hogy a valódi forradalmat 2016-ban a finn Oeksound Soothe terméke hozta el. Ahelyett, hogy fix frekvenciákat vágott volna, egy folyamatosan változó, fésűs szűrőt (comb filter) alkalmazott a hangra. Valós időben analizálta a bejövő jelet, észlelte a környezetükből kirívó, feleslegesen felhalmozódó energiákat (rezonanciákat), és csak azokat csillapította – pont akkor és pont annyira, amennyire szükséges volt. Ezt ígérte a marketingszöveg. Viszont először fanyalogtam, mert legtöbb esetben nem túl zenei megoldásokat hozott. Zenei ízlésemmel azt az ítéletet hoztam, hogy sok esetben pont a hangszíneket a karakterüktől fosztotta meg. A zenében rejtőző élt, váratlan energiát tompította, pont nem a legszerencsésebb esetekben.
Screenshot
Az elvitathatatlan volt, hogy kismértékben és rendkívül óvatosan használva jelentősen meggyorsította a mixing folyamatát. Arról nem is beszélve, hogy megjelenése után kezd kialakulni az a hiper polírozott hangzás, amely ma is uralkodó. Viszont a második javított kiadásnál, vagyis a Soothe 2 megjelenése után már nem fanyalogtam tovább. Nem lett a kategóriájában a kedvencem, mégis egy visszafordíthatatlan folyamatot indított el. Legújabb fejlemény a harmadik változat megjelenése napokban. Teljesen újragondolt sokall zeneibb megoldásokra képes algoritmust ígérnek.
Szóval a finn szoftverfejlesztő csapat nyitotta az úgynevezett intelligens vagy adaptív algoritmussal operáló termékek sorát. Természetesen gyorsan megjelentek a vetélytársak: Mastering The Mix Reso, Baby Audio Smoth Operator, és a Sonnox Claro. Mondanom sem kell, hogy gombamód szaporodtak a további konkurens portékák. Több kevesebb sikerrel.
Valahol a Covid világjárvány környékén kezdett ezeknek a szoftvereknek dominánssá válni a hangzásra gyakorolt hatásuk. Az előbb úgy próbáltam ezt a jelenséget jellemezni, hogy a legtöbb zenei elem természetellenesen megtisztított formában lettek a végtermékben szerepeltetve.
Mindezzel párhuzamosan egy új kategória fejlődött ki. Itt elsősorban a Sonible Smart EQ, az Audiotheory Gullfoss és a Waves Curves AQ szoftvereire gondolok. Hasonlóan intelligens folyamatosan adaptáló hangszínszabályozókról van szó, amelyek több százezer mintára építve gyakorlatilag önállóan végzik a beavatkozás. Ezt már nemcsak rezonanciagyilkolás, hanem sokkal több.
A szóban forgó eszközök már spektrális tartományban (Fast Fourier Transform – FFT segítségével) dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a hangot nem sávokra, hanem apró „pixel-szintű” frekvencia-darabkákra bontják, és ott végzik el a tisztítást. Ez konyhanyelvre lefordítva azt jelenti, hogy nemcsak a rezonanciák csökkentése folyik, hanem előre betáplált ideális hangzású minta könyvtár mentén a hallható tartományban történik a hangzásalakítás. Ezért terjedt el, hogy spektrális processzorként emlegesse a szakirodalom ezeket az eszközöket. Ide sorolhatnánk még az Izotope Ozone és Neutron több modulját is, többek között az elterjedt Sculpture-t.
Úgy jellemezhetném az aktuális helyzetet, hogy azok a pluginek amelyekkel ebben a cikkben foglalkoztunk oly mértékben avatkoztak bele a mai uralkodó hangzásba, hogy nélkülük, már elképzelhetetlen a modern megszólalás. Azon kívül, hogy meggyorsítják a zenekészítés különböző folyamatait, az is előnyük, hogy rossz akusztikai körülmények közt rögzített felvételeket is képesek szalonképessé tenni. Hátrányuk az, hogy legtöbbször túlságosan megfosztják a nyersanyagot a karakterességtől. Túlságosan uniformizálnak. Használatuknál óvatosságra és precíz lehallgatásra van szükségünk.
Utolsó fejlemény a Newfangled Audio Fixate:Midrange terméke. Számomra messze megelőzi az élmezőnyt. Nagyon természetes a végeredmény. Egyáltalán nem mutat az unalmas uniformizálás irányába.
Érdemes kipróbálni.