Lassan százötven esztendős a zene rögzítésének története. Hosszú idő alatt majdnem mindig velünk voltak és vannak a szalagos magnók a stúdiókban. Az elmúlt másfél-két évtized fejleménye, hogy digitálisan próbáljuk őket plugin formába önteni. Ezáltal megőrizni a hangzásbeli jellegzetességeiket.
Nézzük, milyen rögös út vezetett a mai állapotokhoz! Arra szeretnék elsősorban rávilágítani, hogy mit is várhatunk a digitális szalag szimulációktól. És ami még fontosabb, hogy mit ne képezze elvárásainkat.
A felvételkészítés történetét 1877-től datáljuk, amikor még Edison a fonográfját áram nélkül használták zenehallgatásra. Nyilván az áram elterjedése a háztartásokban ezt a folyamatot támogatta és meggyorsította. Valamint segített a fonográf elterjedésében. Itt a lényeg azon van, hogy aki képes volt megfizetni, az hazavihette a zenét. Bizony a muzsika otthoni élvezete nem volt mindennapos, mint azt ma megszoktuk. Számunkra ez a normális. Azonban nem, volt ez mindig így.
A tizenkilencedik és huszadik század fordulóján azért volt drága mulatság a fonográf tekercsek, mert konkrétan a felvételkészítést a tároló eszköz hiánya rettenetesen megdrágította. Gondoljunk bele! Még nem léteznek szalagos magnók. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a koncertterem nagyságú stúdióba eljátssza a zenekart a darabot. Ezt egy vagy- két mikrofonnal rögzítették. Egy időben a rögzítéssel már írták is a fonográf tekercsre a zeneművet. Valamivel később megoldották, hogy egy felvétel alkalmával, akár nyolc-tíz tekercsre is rögzíthető volt az anyag. Bizony minden egyes alkalommal ki kellett fizetni a zenészeket, a stúdiót és a technikai személyzetet.
A néma és a hangosfilmek elterjedésével egy új találmány terjed el: a szalagos magnók. Ők feleltek a filmek hanganyagának a tárolásáért. Itt a húszas és a harmincas évekről beszélünk. Ez az újítás lehetővé teszi a stúdiók számára, hogy a felvételeket ne azonnal a végtermékre nyomtassa. A tárolás lehetősége valósul meg. Egy felvétel, akár számtalanszor sokszorosíthatunk.
Ez elvezet elsősorban ahhoz, hogy ipari méreteket öltsön a hanghordozók előállítása. Ez radikálisan olcsóbbá teszi a végterméket. A tízes és húszas esztendőkben a Berliner lemezek felváltják a fonográf orsókat. Sokkal szélesebb tömeg élvezheti a zenét otthon, mint a kezdeti időkben.
Mi most pontosan a tároló eszközre koncentrálunk. A szalagos magnókra! Ma arra eszmélünk, hogy olyan hagyományunk van, amely a szóban forgó masinák segítségével készültek. Magukon hordozzák hangzásainak lenyomatait. Pontosan azt, hogy hogyan avatkozik a megszólalásba.
Amennyiben ezt a jelenséget szeretnénk körbejárni, akkor elöljáróban azt mondhatjuk, hogy organikus, meleg és zenei jelzőkkel illethetjük a magnók beleavatkozását a végső hangzásba. Ma ahhoz vagyunk szokva, hogy a digitális eszközök sterilen tükrözik, vagyis tárolják a zenei anyagot, addig ezek a gépek egyfajta művészi szűrőként működnek, amelyek az emberi fül számára kellemesebbé, lekerekítettebbé és teljesebbé változtatja a hangot.
Egy kicsit kénytelenek vagyunk elmerülni a részletekbe. A szalagos magnó működése egy zseniálisan egyszerű fizikai jelenségen, az elektromágneses indukción alapul. A folyamat során az elektromos jelet mágneses mintázattá alakítjuk a szalagon, majd ezt később visszafordítjuk. Ez azt takarja, hogy előbb rögzítjük a zenét, majd azt időben később valamikor visszajátsszuk. A mikrofonok a levegőben terjedő hangot váltóárammá alakítják. Ez a magnó felvevőjébe kerül. A felvevő fej, amely igazából egy vasmag, amelyre vékony rézhuzal van tekerve. Ez elektromágnesességet jelent. A rögzítési folyamatot az képezi, ahogy az áram átfolyik a tekercsen, a fej résénél változó mágneses mező jön létre. Ez a mező „átugrik” a fej előtt elhaladó szalagra.
A szalagról azt mondhatjuk el, hogy a műanyag hordozórétegen parányi mágneses szemcsék (vas-oxid vagy króm-dioxid) találhatók. A fej mágneses tere ezeket a szemcséket sorba rendezi. A hang „lenyomata” így mágneses mintázatként tárolódik a szalagon. Ha egy szalagot kifeszítve a fény felé tartjuk, konkrétan hullámformát láthatunk, pontosan ugyanúgy, mint a Pro Toolsban vagy a más DAW-ban.
Lejátszáskor pont a fordított folyamat játszódik le: mágnesességből áram lesz. A szalag halad a lejátszófej felé. A szalagon lévő mágneses mintázat (a sorba rendezett szemcsék) változó mágneses mezőt hoz létre a fej rése körül. Ez a változó mágneses tér áramot indukál a fej tekercseiben. Ezt a gyenge áramot a magnó erősítője felhangosítja, majd a hangszóróhoz küldi, ami újra hanghullámokká alakítja azt.
Amint láthatjuk mind rögzítéskor, mind lejátszáskor meglehetősen komplex fizikai folyamatok játszódnak le. Zárásként azt kell megvizsgálnunk, hogy ezek a komplex átalakítások hogyan befolyásolják a hangot. Talán a legismertebb és egyben legkeresettebb jelenség a szalag kompresszió vagy angolul tape saturatuion. Ez a jelenség, amikor a jel szintje eléri a szalag mágneses kapacitásának határát, nem jelentkezik a digitális konverterekre jellemző durva, recsegő torzítás. Ehelyett a szalag finoman összenyomja a csúcsokat (természetes kompresszió). Az emberi érzékelés határa a 85-80 decibeles dinamikatartomány. A magnók ezt a tartományszűkítést olyan szépen, zeneien teszik, hogy azt megszerettük az elmúlt nyolc-kilenc évtized zenei hagyományban. A hangzás tömöttebbé, „vastagabbá” válik, a hangszerek (különösen a dobok és a basszus) jobban összeolvadnak egy egységes egésszé. Más megközelítésből egyfajta glue hatással is számolhatunk.
A tape compression-ön túl még harmonikus torzítással is számolnunk kell. A mágneses rögzítés során páratlan rendű felharmonikusak keletkeznek. Ez hanem extra jelenlétet és karaktert ad a hangnak. A közép- és mélytartomány dúsabb lesz, amit az emberi fül „melegségként” értelmez.
Utolsó hangzásbeli jellemző, amit szóba kell hozni, az az, hogy a szalag fizikai tulajdonságaiból kifolyólag a legmélyebb és a legmagasabb tartományokat lekerekíti. Így a mélyeket vastagabbnak, míg a magasakat selymesnek érzékeljük.
A második részben a magnók fejlődéséről lesz szó, arról, hogy a számítógépek, hogy látják el a tárolás feladatát. Valamint a plugineket is megvizsgáljuk, hogy hogyan próbálják a hagyományt életben tartani.