Tisztában vagyok vele, hogy sokat vitatott témához nyúlok. Van, aki azt állítja, hogy nemcsak mixing fázisában nyúl referencia zenéhez, hanem már a hangszerelésnél. Sőt még sokkal előbb a zeneszerzésnél. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit szolgaian másolunk. Másik vélemény meg az, hogy egyáltalán miért van egyáltalán szükség referencia zenére? Mi a saját hangzásunkra vagyunk kíváncsiak, nem a máséra. Nem szeretnénk, hogy művészileg bármi is befolyásoljon minket.
A szélsőséges nézetek mellett azt tudom mondani, hogy mindkét végletet elfogadom és tiszteletben tartom. Azonban nem tudok azoktól az emlékektől szabadulni, amelyek a hangmérnöki karrierem közel huszonöt esztendejét végigkísérték. Ezek az emlékek legtöbbször arról szólnak, hogy a gondosan megválasztott referenciazenék szinte a sikeres közös munka zálogai voltak. Természetesen az ellenkezőjéről is vannak nem túl kellemes tapasztalataim, amikor a nem túl szerencsésen megválasztott referencia zene szinte mindenkit félrevezetett és alapjában vakvágányra vezette a kooperációt. Az együttműködést zenekar, producer és hangmérnök között.
Nem árulok zsákbamacskát: egyértelmű szakmai nézetem az, hogy ma a modern zeneipari versenyhelyzetben elképzelhetetlen a sikeres produkció létrehozásához a referencia zene használata. Ez a cikknek nem az a tétje, hogy az ellenkező álláspontot képviselő alkotókat szeretném meggyőzni. Előbb a referencia használatot szeretném történeti távlatba helyezni. Később részletesen kitérni arra, hogy mi is a jó referencia és hogyan kell kiválasztani.
Kezdjük az elején. A könnyűzene kialakulásának hajnalán még nem létezett ilyen fogalom. Természetesen a zenészek figyeltek más produkciókra. A zeneiségre, a hangzásra. Azonban az alkotás még teljesen más keretek között zajlott. Az első komolyabb változás az ötvenes években következett be. Ennek a kiváltó oka az volt, hogy gombamód szaporodtak és végérvényesen elterjedtek az FM rádiók. Ez azt eredményezte, hogy különféle előadók zenéi egymás után szólaltak meg. Valahol a rádiókat tekinthetjük, a mai playlist uralta zenefogyasztás ősének. A produkciók a rádiók zeneszerkesztési elveinek köszönhetően versengeni kezdtek egymással. Ez nem csupán buta hangerőben merült ki. Nem csak az számított, hogy kinek a felvétele hangosabb.
A hangerőn túl még sokat nyomott a latban, hogy kinek lehengerlőbb a megszólalása. Ezt összefoglalhatjuk úgy is, hogy melyik produkció tudta sikeresebben uralni az emberi érzékelés által befogadható tíz oktávot. Más szavakkal ki tudta kreatívabban megtölteni zenei információval a 20-20000 Hz-ig terjedő tartományt. Részletesebben ezt a jelenséget úgy jellemezhetnénk, hogy ki tudott minél mélyebb lábdobot, basszust produkálni, kristálytiszta közepet és minél légiesebb magasakat. Nyilván a hangszerelésen túl figyelembe kellett venni a rendelkezésre álló technikai feltételeket. A korabeli többsávos magnók elég rendesen megnyirbálták a mélyeket 80-90Hz alatt és mostohán bántak a magasakkal 8-9 kHz felett.
Összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a rádiók létrehozták azt a platformot, ahol a különböző produkciók egymás után megszólalva versengeni kezdtek. Hangerőben és hangzásban egyaránt. Ez maga után vonta azt, hogy ettől az évtizedtől a zenekarok árgus szemekkel figyeltek egymásra. A cél a felülkerekedés volt. A legplasztikusabb történelmi példa a Beach Boys és a Beatles megszólalásbeli komppetíciója. Arról természetesen megoszlanak a vélemények, hogy ki került ki győztesen.
A következő állomás a nyolcvanas évek. Bizony a Solid State Logic és más gyártók nagy méretű számítógéppel vezérelt keverőpultjainak a korszaka. A sávszám már nem jelentett korlátot. Ekkoriban kezd el bevett szokássá válni, hogy a zenekészítés mixing folyamatában egy sztereó sávon monitorozzuk, hogy a rivális banda vagy produkció toplistás dalát. Azt egész pontosan, hogy hogyan is szól. A folyamatos hasonlítgatás nagymértékben befolyásolta a művészi döntéseket. Ezt már konkrét és tudatos referencia zene használatnak tekinthetjük.
Nem meglepő ezek után, ha azt mondom, hogy a könnyűzenei történetírás ezt az évtizedet tekinti a ma is létező és virágzó zenei stílus születési periódusának. Bizony ma is ennek az örökösei vagyunk. Annyi változás történt, hogy közel negyven év leforgása alatt a zenei stílusok rengeteg alstílusra bomlottak. Minden alstílus saját esztétikával rendelkezik, hogy mit tart jó zenei teljesítménynek és érvényes megszólalásnak. Mindkét követelményrendszer nincs kőbe vésve, hanem időben folyamatosan változik, sőt fogalmazhatunk úgy is, hogy formálódik. Például egy sikeres felvétel újszerű hangzással és hangszereléssel megújíthatja a szóban forgó zenei stílust.
Ma huszonhat évvel az ezredforduló után rendkívüli a zenei túltermelés a házi stúdiók térhódításának köszönhetően. Elképesztően kiélezett a verseny a hallgatók figyelméért. Ennek köszönhetően és a tapasztalataim tanulságai vezettek arra a meggyőződésre, hogy ma elképzelhetetlennek tartom, hogy referenciazenét használjon egy produkció amennyiben sikeres szeretne lenni. Megértem azt az ellenérzést, hogy egy ilyen mintának szolgáló zene korlátozhatja a művészi szabadságot. Azonban itt nem szolgai kopírozásról van szó!
A referencia zenének mindig abból a zenei stílusból kell származnia ahová a készülő zenénket szánjuk. Egy jól megválasztott referenciának tükröznie kell ennek a stílusnak a temporális hangszerelési és megszólalási követelményrendszerét. Ezért nem meglepő, amikor azt szoktam tanácsolni, hogy ideális esetben három hónapnál ne legyen régebbi a referencia zene. Ha kicsit elnézőbbek vagyunk, akkor mondjuk azt, hogy jó, de fél évnél biztosan ne legyen régebbi.
Természetesen ezen túl használhatunk más zenéket is amelyek lehet, hogy régebbiek de inspirálnak minket. A megjelenési idő után figyelembe kell venni, hogy a referencia zene hangszerelésben és dinamikában ne térjen el jelentősen a mi alkotásunktól. Ha mondjuk szellős a saját zenénk, de hangszerekkel telített a referencia, az a legtöbb esetben hibás hangerődöntésekre sarkall minket.
A harmadik sarkalatos dolog, egy jó referencia zene választásánál, számunkra is legyen művészileg elfogadható és a saját stílusában kiváló minőséget képviseljen. Abszolút csúcsnak tartott felvétel inspiratív lehet számunkra, hogy tisztában legyünk, hogy milyen minőséget kell megugranunk, hogy sikeresek legyünk az adott zenei stílus keretein belül.
Amennyiben nem túl régi a referencia zene, hasonló a hangszerelése, és kiváló hangzásút választunk, akkor hangszerelésnél is jó térképnek bizonyulhat fajsúlyos döntések meghozatalában. Mixingnél pedig közös nyelv tud lenni az alkotásban résztvevő kreatív alkotók számára. A mixing mérnök tudni fogja, hogy mire gondol a producer vagy a zeneszerző.
Tisztában vagyok, hogy referencia zene választása nem könnyű feladat. Valahol el kell kezdeni. Motiváljon mindenkit, hogy egy jól megválasztott referencia zene már fél sikernek számít!