Aki olvasni szokta a cikkeimet az most a fejére csap: jön egy kis történelmi merengés, aktuális helyzetről ténymegállapítások, majd a végén szépen levonjuk a tanulságokat. Ironikus?
Pont ez fog az alábbiakban következni. Az elején kezdve a mesénket egy olyan mai szemmel fura állapotról szeretnék beszélni, amikor még nem létezett stúdióeszközöket gyártó iparág. Ezt ma szinte alig tudjuk elképzelni. Persze, mert az az aktuális tapasztalásunk az, hogy, ha például mikrofont, stúdió monitort vagy hangkártyát szeretnénk vásárolni , akkor az interneten több ezer termék közül vagyunk kénytelenek válogatni. Ugye milyen zavarba ejtő állapot?
A modern stúdiózás, vagyis többsávos rögzítés hajnalán valamikor a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején legtöbb esetben a kiadók tulajdonában álltak a zenei stúdiók. Az, hogy ki készíthetett felvétel, az is a kiadók döntötték el. Azonban nem erről szól a történet. A stúdiók külön megbíztak cégeket, hogy építsenek nekik keverőpultokat, hangszínszabályozókat, kompresszorokat és más berendezéseket. Ebben a helyzetben az mondható el, hogy minden stúdiónak sajátságos megszólalása volt. Nem volt mindegy, hogy New Yorkban, Londonban vagy Budapesten készült a felvétel. Úgy is jellemezhetnénk a helyzetet, hogy minden stúdiónak megvolt a sajátságos, csak rá jellemző megszólalása.
A hatvanas- és hetvenes években is hasonló a helyzet. Annyi változás történt, hogy már kialakult egy komplett iparág. Több keverőpultot gyártó cég is létezett. Ugyanez mondható el a kompresszorok, mikrofonok, szalagos magnók piacáról. A szakemberek között értelmes párbeszéd alakulhatott ki a különféle gyártók berendezéseiről. Értelmes volt a különféle cégek különböző modelljeinek az összehasonlítása. Józan paraszti ésszel, ma ezt várjuk el a pluginek piacán. Azt, hogy összemérhetőek-e a termékek. Azonban lényegi különbségek vannak.
A nyolcvanas évek egy érdekes fordulópont, mert a Solid State Logic 4000 E és G sorozata olyan mértékben elterjedt, a mixing területén, hogy azt már szinte ipari standardnak tekinthetjük. Ez azt eredményezi, a világ különböző tájain üzemelő stúdiók hangzásbeli különbözősége az évtized alatt szép lassan eltűnnek. Uniformizálódik a megszólalás. Azonban talpon marad még egy maroknyi vetélytárs: az API, AMS Neve, Amek, Harrison pultjai még sok helyen használatosak. Ebben a korban a szakmai vitának még létjogosultsága van. Ugye mondanom se kell, hogy itt még kizárólag hardverekről van szó?
A kilencvenes évek az a kor, amikor a számítógépes rendszerek szép lassan átveszik előbb a tárolásra szolgáló szalagos magnók helyét. Később jön az editálás, a mixing és a mastering. Ugyan itt nem arról van szó, hogy a számítógépek az alkotás minden egyes hardvert kiszorított volna. Azért még a hangszerelés fázisánál is használunk külsős szintetizátorokat, úgy, mint a mixingnél és masteringnél vas hangszínszabályozókat, kompresszorokat és limitereket.
Pontosan ma is az a helyzet, hogy legtöbb szakember hibrid rendszerrel dolgozik. A számítógép konverter segítségével hardvereket integrál az alkotás minden egyes folyamatába. A DAW a számítógépben a stúdió lelke. Mindegyik ilyen workstation típusú szoftver különféle beépülő segéd processzorokat képes olvasni. Ezeket ma plugineknek nevezzük. A szintetizátoroktól kezdve dinamikaprocesszorokon keresztül, reverbekig, delayekig és modulációs effektekig mindent megtalálhatunk. Szinte mindegy, hogy ki milyen DAW-ot használ a fellelhető pluginek tárháza közös. Más megközelítésből minden eszköz megtalálható, ami a zene csiszolásához szükséges a modern körülmények között.
A pluginek a kilencvenes évek közepén kezdenek megjelenni. Ez azt jelenti, hogy közel három évtizednyi hagyományra és fejlődésre tekinthetünk vissza. Előbb a szakmának el kellett fogadni a plugineket, mint a vasakkal egyenrangú eszközöket. Talán itt érhető tetten először, hogy szakmai berkekben értelmes diskurzus alakul ki ezekről a segéd szoftverekről. Természetesen a téma az, hogy vajon egyenértékűek-e a vasakkal.
Ez ma már történelem. Egyáltalán nem kérdés, az egyenrangúság. A legfontosabb tanulság, az, hogy a digitális világot nem mérhetjük össze az analóggal. Mindkét tartományban más és más törvényszerűségek igazak. Nem meglepő, ha azt állítom, ha más és más hangerő struktúrát kell tervezni, ha a digitális, vagy ha az analóg világban ügyködünk. A lényeg, amennyiben hibrid megoldásban dolgozunk, megoldjuk a minél szervesebb integrációt.
Továbbra is fontosnak tartom, hogy értelmes szakmai diskurzus alakuljon ki a pluginekről. A nehézség csupán az, hogy rengeteg különböző munkafolyamat alakult ki. Ma ez a helyzet. Amíg a nyolcvanas esztendőkben például ideálisnak számított, hogy Neve tervezte pulton készült a felvétel, míg SSL-en történt a konkrét összegzés. Ez szinte zenei stílustól függetlenül igaz volt. Sokkal egyértelműbb volt az eszközökről a szakmai vita, mint ma. Rengeteg zenei stílus kitermelte a hozzá köthető különös alkotási folyamatot. A legtöbb esetben az igaz, hogy az egyik stílus hangzását meghatározó kompresszor, limiter, EQ, vagy clipper plugin más stílus számára értéktelen. Sőt egyenesen a szemétre való.
A felvázolt állapot kicsit megnehezíti az egységes szakmai vita kialakulását. Bizony a fránya töredezettség. Törekedni kell rá, hogy kialakítsunk egyfajta szakmai immunitást. Mire is gondolok? Nincs olyan hét, amikor valamelyik gyártó ne azzal állna elő, hogy a legújabb termékének az algoritmusa segít megfejteni a megismerhetetlent és segít megteremteni az abszolút újdonságot. Nem szabad elgyengülnünk, mert itt csak üres marketing frázisokról van szó. Üres dumától meg kell tudnunk védeni magunkat.
A marketing ígéreteket, úgy ismerhetjük fel, ha azt ígérik, hogy a termék megvásárlásával egyszerűen a konkurencia fölé kerekedhetünk. Csodák nincsenek! Nincs minden héten forradalmi felfedezés. Bár ez az érzés felerősödhet bennünk, hogy lemaradunk valamiről, ha belegondolunk, hogy most a legtöbb plugin algoritmusa Mesterséges Intelligenciával van felvértezve. Lehetetlenség rövid idő alatt ezer és ezer forradalmi eszközöket prezentálni.
Pont ezért ítélem hasznosnak néha a parttalan fórumvitákat. Rengeteg plugin megjelenés alatt a felhasználók azon vitatkoznak, hogy mi az, ami valóban nélkülözhetetlen és mi az ami nem. Megnyugvással tölt el, hogy más és más felhasználók teljesen eltérő plugin arzenállal dolgoznak. Végre megjelenik annak az ígérete, hogy a hangzás nem lesz unalmasan uniformizált.
Zárásként megemlíteném a saját enyhén pragmatikus hozzáállásomat a témához. Amennyiben egy plugin képes meggyorsítani a munkafolyamatomat jelentősen, akkor érdemes megvásárolni. Elárulom, hogy általában kétévente van olyan valóban jelentős megjelenés, amely képes felforgatni és megújítani a hozzáállásomat és a konkrét workflowt.