Az első nekifutásnál csak az írás végén lőttem le a poént. Pont mint egy jó humorista. Össze szeretném foglalni, hogy a hangszereknél, hangsúlyozom, szinte minden sávnál, ami nem dob és nem ütős funkciót betöltő zenei elem, ott az a hozzállásom, hogy előbb jöjjenek, azok a szoftverek, amelyek kialakítják a végleges hangszínt. Nyilván itt elsősorban a szaturáció nyitja a sort vagy torzítás. Ez a mozzanat általában kevés vagy több harmonikus generálásával teljesen új hangzást képes kialakítani. Erre tekinthetünk úgy, hogy teljesen megváltozik a hangnak a felharmonikus struktúrája.
A torzításon túl beszélhetünk még zajszűrésről, valamint olyan radikális modulációs effektezésről, amely alapjaiban bolondítja meg a végső megszólalást. Természetesen, ha szintetizátor filterezésben mesterkedünk, akkor is érdemes ezzel kezdeni a pluginek sorrendjét. Talán még ide sorolnám a glitch és mindenféle speciális effektezést, amely radikálisan befolyásolja a végső hangszínt.
Szóval, amennyiben sikerült eljutnunk egy vagy akár több eszköz használata árán, a végső sound megalkotásához, akkor szeretem transzparens, karakter nélküli digitális EQ-val folytatni a pluginek sorrendjét. Elsősorban rezonáns tartományok vágására törekszem. Ezt a műveletet, még az első cikkben részletezett MI algoritmusokkal ellátott okos algoritmusokkal igyekszem tökéletesíteni, amennyiben szükség van rá. Mindezek után következik a kompresszor. Őszintén meglepődök magamon, hogy mennyire keveset komprimálok például a tizenöt évvel ezelőtti önmagamhoz képest. Szem előtt kell tartanunk, hogy a könnyűzenei közízlés milyen mértékben változik! Mindezek után vintage hangszínszabályozó emulációkkal szeretek emelni. Más megközelítésben színezni.
Nos, röviden összefoglalva ez a filozófiám, ha harmonikus elemet játszó hangszert keverek. Azt el kell árulnom, hogy nagyon hosszúnak tűnik a leírás, azonban ez nem, azt jelenti, hogy nagyon sok plugint használnék. Sőt ellenkezőleg: minél rutinosabb vagyok annál inkább törekszem az egyszerűségre és a processzálás minimálisra szorítására.
A doboknál hasonló a megközelítés, de teljesen más a helyzet!
Induljunk ki abból a nyilvánvaló és egyben közhelyszerű tényből, hogy a mai szórakoztató zenében, szinte stílustól függetlenül, a dobok és más ütős hangszerek képviselik a tranziens energiák túlnyomó részét. Azonban nem feltétlenül minden ebbe a csoportba tartozó zenei elemnek kell levinnie a zenefogyasztó fejét. Az túlnyomórészt igaz, hogy a lábdobnak és a pergőnek vagy szintetikus tapsnak ütnie kell, mert elsősorban ez késztet táncra. Amennyiben nem a tánc a tét, akkor igaz az előbbi állítás, mert alapvetően ez energikusságot, erőt képvisel, ami képes megragadni a figyelmet és hosszabb távon fenntartani a feszültséget. Ennek a gyökereit már a hatvanas évek végének és a hetvenes éveknek a szórakoztató zenéiben kereshetjük. Más szavakkal a zenekészítők erre kondíciónálták a befogadó közönséget.
Azonban ez nem igaz minden dob vagy más ütős hangsávra. Mármint, hogy szükségszerű, hogy a tranziensei felhívják magukra a figyelmet. Erre azt a nagyon klasszikus példát szeretném felhozni, amit szerintem már több helyen is részletesen elemeztem: Madonna La isla bonita. A dal központi eleme a konga pattern. Olyan szofisztikáltan vannak kezelve, hogy betöltik zenei szerepüket, tranzienseik mégse vonják el a figyelmet a főhősnő énekéről. Magyarul gyors attack beállítással vannak komprimálva, így nem veszélyeztetik a szövegértést. Ezt nevezem tudatos tranziens menedzselésnek!
Nem meglepő, hogy a pluginek között, amelyeket a dobokon használni szoktam, két olyan elemet is felfedezhetünk, amelyeket kevésbé frekventáltam használtam, más zenei elemeken. A szóba forgó két kategória a transient shaperek és a clipperek. Bizony elsősorban a tranziensek tudatos kézben tartására törekszem. Régebben túlnyomó részben kompresszorokat, limitereket és gate-ket használtam erre a célra. Az elmúlt hat esztendőben inkább, a transient shapereket részesítem előnyben. A clipperek pedig fokozni szokták a kívánt hatást.
Tehát élő doboknál mindig gate az első eszköz, amivel ügyködni kezdek. Csupán a nem kívánt zajoktól és áthallásoktól szeretnék megszabadulni. Ez után következő pluginek ugyanazok, mint szintetikus dobokon. Nem meglepő tőlem, gondolom, ha azt mondom, hogy transzparens nem színezős hangszínszabályozóval nyitom a sort. Pontosan megszabadulok a nrm kívánt rezonáns tartományoktól. Ha szükség van rá, ’okos’ eszközökhöz is nyúlok. Mindez után következik a transient designer. A művészi célok elérése érdekében tudatosan vagy erősítem, vagy csökkentem az adott dobsáv tranzienseit a zenében. A legtöbb esetben a dodhang hosszúságát is befolyásolom. Nyilván hosszabb a hang esetén nagyobb dobtest élménnyel számolhatunk. Ennek ellenére az utóbbi tíz esztendőben azt a tendenciát vélem felfedezni, hogy a modernebb hangzás az, ha minél rövidebb a dobhang. Ez egyfajta feszességet ad a hangzásnak.
A transient designer után mindig clipper következik. Az esetek túlnyomó részében hard clipping algoritmust használok. Itt kérem nem radikális beavatkozásról van szó, hanem egy- két decibeles mutatványról. Nem a hangszín alapvető alakítása a cél. Sokkal inkább tudatos hangerő alakítás az, amit itt el szeretnék érni. Megfelelő gain structure kialakítása. Konyhanyelven, meghatározom a peak értéket, úgy, hogy befolyásolni tudom a relatív hangerő érzetet. Értelmes keretek között!
Ez után leginkább channel strip plugint használok utolsó sorban. Az SSL Native V2 van most bekövesedve nálam dobokra. Egyszerűen nem tudok jobbat. Élő doboknál néha használok kompresszort. A legtöbb esetben csak emelek mélyet vagy magasat, vagy más tartományt, amit a művészi cél megvalósítása megkíván.
Azzal szeretném zárni a sort, hogy több esetben is Maag EQ4 követi a channel stripet. Számomra ez a plugin a modern hangzás záloga.