Egy olyan téma, ami az elmúlt tizenhárom évben többször is előkerült. Ne tessék izgulni! Nem önismétlésről lesz szó itt ismétlésről, sem régi írás felújításáról. Sok újdonság jelent meg az elmúlt, hónapokban, években. Sajnos nem forradalmi újításokról van szó, csupán új termékekről, amelyek néha új filozófiát hoznak magukkal. A háromrészes cikk első lélegzetvételnél a hangszerek vonalszintű rögzítéséről lesz szó, pontosabban a DI boxokról. Míg a második részben elkalandozunk a preampok világában. Zárásként pedig mikrofonok sokaságát tekintjük át.
Kezdjük az elején! Ki kell mindenkit ábrándítanom, ez sokkal nehezebb műfaj, mint, hogy bedugom a jack kábelt a hangkártyába azt jól van. Bizony rögzítésnél szükségünk van elsősorban egy alap felszereltséggel rendelkező házi stúdióra. Mit tekinthetünk felszerelt házi stúdiónak? Azt, amit viccesen már több helyen is az otthoni zenei alkotás szentháromságának neveztem. Elsősorban szükségünk van egy bikaerős számítógépre, ami kifér a pénzünkből. Ezen fut a kedvenc DAW-unk és a pluginjeink. Ezen történik a hangszínek előállítása és minden más hang manipuláció.
A következő láncszem a hangkártya vagy szakmai nyelven konverter, ami kapcsolatot létesít a digitális világ és a feszültséggé alakított hangok között. Teszi mindezt mindkét irányba. A hangkártya minősége kulcsfontosságú elsősorban abban a tekintetben, hogy milyen részletesen haljuk azt, hogy mit ténykeddünk a számítógépben, egyik irányban. Míg másik irányban ez határozza meg, hogy milyen minőségű felvételeket leszünk képesek készíteni.
A harmadik eleme a házi stúdiónak a lehallgatás. Ez lehet stúdió hangfal vagy stúdió minőségű fülhallgató. Ide tartozik a terem akusztikája is ahol az alkotás folyik. A terem akusztikai minősége merőben belenyúl abba, amit hallunk. Ez nagyon terjedelmes téma. Most nem is mászunk bele részletesen.
Induljunk ki, hogy elektronikával rendelkező hangszert szeretnénk rögzíteni. Itt elsősorban basszusgitárra, gitárra vagy szintetizátorra gondoljunk. Nyilván a legkézenfekvőbb megoldás, ha beledugjuk a hangkártyánk bemenetébe és megoldjuk a rögzítést. Igen ám, de ne lepődjünk meg vékony és kevésbé definiált a felvett anyag. Ez elsősorban abból fakad, hogy a legtöbb hangkártya bemenete nem képes tökéletes hangszer bemenet illesztésre. Bizony ilyen esetben külső előerősítőre, vagy előfokra (preamp) lenne szükségünk.
Amennyiben nem szeretnénk preampra költeni köztes jó megoldás lehet, ha vásárolunk egy DI boxot. Miről is van szó? Merüljünk el a témában!
A DI box (teljes nevén Direct Injection vagy Direct Input box) a stúdió és a hangosítás egyik legsokoldalúbb titkos fegyvere. A legegyszerűbb megfogalmazásban: a DI box egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi, hogy magas impedanciájú, aszimmetrikus hangszerszintű jelet (pl. elektromos gitár, basszusgitár, szinti) közvetlenül rákössünk egy alacsony impedanciájú, szimmetrikus mikrofonbemenetre (pl. keverőpult vagy hangkártyára). Pont az imént vázolt technikai háttér nem tanácsos egy jól DI boxot kihagyni a felvételi láncból.
A DI box három legfontosabb feladata a stúdióban:
- Impedancia-illesztés és jelszint-átalakítás. A hangszerek (különösen a passzív hangszedős gitárok) jele nagyon gyenge és magas impedanciájú (High Z). Amennyiben ezt közvetlenül egy sima vonal- vagy mikrofonbemenetre kötnénk, elvesznének a magas frekvenciákat , és a hangszer vékonyan, élettelenül szólalna meg. A DI box ezt a jelet átalakítja a mikrofonbemenetek számára ideális formára.
- Szimmetrizálás (Balancing) A gitárkábelek (TS jack) aszimmetrikusak, ami azt jelenti, hogy pár méter után összeszednek minden elektromos zajt, zúgást. A DI box ezt a jelet szimmetrikus jellé (XLR) alakítja. A szimmetrikus kábelezés kioltja a külső elektromágneses zajokat, így a jel akár több tíz méteren keresztül is tiszta marad.
- Földhurok megszüntetése (Ground Lift) Gyakori probléma, hogy ha a gitáros erősítője és a keverőpult/számítógép külön konnektorba van dugva, egy idegesítő, 50 Hz-es hálózati zúgás (földhurok) keletkezik. A DI boxokon szinte mindig van egy Ground Lift kapcsoló, ami fizikailag megszakítja ezt a hurkot, azonnal elnémítva a zúgást.
Az elmondottak alapján nem érdemes DI box nélkül hangszerfelvételbe kezdeni. Gyakorlatilag ezek a kis dobozok a garancia arra, hogy a hangszerünk legjobb színben szerepeljen a produkciónkban, amennyiben elektronikus úton készítünk felvételeken. A hangtechnikai piacon zavarba ejtően sok termékkel találkozhatunk manapság. Alapvetően kétféle csoportba oszthatók ezek a dobozok. Vannak passzív és aktív típusok. Az előbbiek nem igényelnek tápellátást, míg az utóbbiak +48Volt fantomtáppal működnek. Nem ritka eset, hogy az aktív változatok valamiféle alap szintű előerősítő áramkört is tartalmaznak.
Nyilván már pár ezer forintért is találunk DI boxokat, de nem biztos, hogy a legjobb felvételeket fogjuk készíteni. Tisztában vagyok, hogy szubjektív, de három típust szeretnék kiemelni. Az első a Radial Engeenering SB2-es terméke. Egy passzív DI box, amely szerintem messze kiemelkedik a mezőnyből. Maga százeurós árával nem számít olcsónak, de az egyik legtranszparensebb hangú versenyző a piacon. Nem véletlen, hogy ipari standardnak számít világszerte.
A Warm Audio passzív DI doboza Cinemag transzformátorral van szerelve. Ez a tény garancia arra, hogy vintage színezős megszólalást kapjunk. Pont az ellenkező pólusra számíthatunk, mint, amit az első kiemelt terméknél. Basszusgitárok és karakteres szintetizátorok rögzítésénél szenzációs. Közel százötven eurós ára borsos ugyan, de megnöveli a hangzásbeli lehetőségeinket.
Az utolsó portéka hangzásban pont félúton helyezkedik soundban a transzparens és a vintage világ között. Ez a DI box a Ruppert Neve Design RNDI-M. Ez egy világbajnok transzformátorral szerelt aktív doboz. Kétszázhúsz eurós árával valóban nem számít olcsónak, de ezt igazán kompromisszummentes megoldásnak tekinthetjük. Szinte hangszertől függetlenül. Nem túlzás azt állítani, hogy minden hangszer számára a legnagyobb szerencse, ha ezzel az aktív dobozzal találkozik.
Nem véletlen, hogy öt darab is rejtőzik ebből a termékből a stúdiómban.