Nagyon régen birkózom már szakemberként ezzel a témával nap mint nap. Régóta motoszkál bennem az ötlet, hogy ebből cikknek kell lennie. Ennek ellenére nagyon lassan állt össze koherens gondolatmenetté. Csűrtem-csavartam, halogattam. Pedig egy két mondatban olyan egyszerűen elmondható az egész: ha valami nem elég jó, akkor hiába futtatod át a 24 karátos csöves kompresszorodon, az attól még nem lesz jó. Garbage in garbage out!
De szerintem annyira fajsúlyos dologról van szó, hogy nem intézhetjük el pár vicces mondattal. Amire igazán fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a hangmérnökök és producerek nagyobb hányada, még a tapasztaltabbak is hajlamosak arra, hogy valamit jónak ítélnek, mert vas UREi 1176-tal vagy Teletronix LA2-A-val, vagy ne adj’ isten Neve 1073 EQ-val lett kezelve. Oda szeretnék kilyukadni, hogy nem feltétlenül a mixing folyamatában kell a probléma gyökerét keresni – sokkal előbb csúszott hiba a számításba. Pontosan a hangszerelésbe. De vigyázat! Minden értékítélet szubjektív. Nincs önmagában jó lábdob vagy pergő/clap, hanem csak zenei kontextusban. Az, hogy valamelyik minta tetszik vagy sem, zenei ízlés kérdése.
A probléma abból fakad, hogy ha nem a legszerencsésebb a hangszerelés, akkor a kedvenc processzorainkra vagyunk utalva. Legyen itt szó hardverekről vagy szoftverekről, mindkét világra ugyanaz vonatkozik. Például, hogy a leggyakrabban előforduló hibát említsük: a lábdob és a basszus üti egymást. Nem működnek együtt, kioltják egymást. Jó hangszerelés esetében össze lehet olvasztani őket úgy, hogy támogassák egymást és együtt adják meg a zene elemi lüktetését a mély tartományban.
Megemlítek még egy hibát, hogy jobban szemléltessem, hogy miről is van szó. A másik nagyon gyakori hangszerelésbeli hiba, amikor a gitárok és a szintetizátorok zavarják az éneket, így bizonyos részeknél érthetetlenné válik a szöveg. Legtöbbször az ütközést a hangszínek választása okozza. Túlságosan hivalkodó szintetizátor, torzított, esetleg overdriveos gitár leárnyékolhatja az énekhangot. Nem tudunk itt általános törvényszerűségeket mondani, mert az ének hangszínétől függ, hogy mit bír el. Az operettes fejhang kizár majdnem minden erősebb hangszínt, míg egy erőteljes férfiének rekesztés felveszi a versenyt a szénné torzított hangzásokkal is.
Ebben az esetben elővehetjük a kedvenc játékszereinket: vas vagy plugin hangszínszabályozókat és kompresszorokat. Ha jobban belegondolunk, ezek a processzorok rendkívül éles fegyverek, mert mixing során rendbe tehetjük a hangszerelésbeli hibákat és nagyvonalúságokat. Olyan, mint a varázslat, főként, ha drága vintage hardverekről van szó, vagy azok jobban sikerült digitális emulációról.
Miből fakadhat az az illúziónk, hogy most mágia történik? Tapasztalatom szerint leginkább abból, hogy kellemesen megszínezik a zenei anyagot és kellemesebb lesz a zenehallgatás. Bizony a legtöbb vintage berendezésnek azért van horror ára a használt piacon, mert nagyon zenei a nemlineáris torzításuk, és rendkívül emberi a felharmonikus dúsításuk.
Ha több éves rutinnal rendelkezünk, akkor elkezdjük megtapasztalni a mindennap használt processzoraink határait: mennyit emelhetünk vagy vághatunk az adott EQ-val, valamint mennyit komprimálhatunk, hogy ne nyomorítsuk meg a zenei anyagot. Valószínűleg arra jutunk, hogy az analóg berendezésekkel ez a tűréshatár sokkal tágabb, mint a digitális társaiknál. Mit is jelent ez precízen? A hangszínszabályozóknál például azt figyeltem meg a hosszú évek alatt, hogy míg az AMEK pultomon 6-10 db-t emelhetek mélyben, középen, magasban egyaránt, és meg se kottyan az adott zenei sávnak. Megmarad a dinamikája és nem veszít sokat a nyers erejéből. Hasonló élményem van a TubeTech Pultec kópiáimról, az SPL és az Orban/Parasound outboard hangszínszabályozóimról. Sajnos ugyanez nem mondható el a digitális szoftverekről: még a legjobb és a legdrágább szoftverek is 4-6 db-nyi emelés/vágás mellett hallhatóan elkezdik megnyomorítani a zenei anyagot. Veszít a dinamikából és az energiából a hangszer sáv. Hasonló megfigyelésekről számolhatok be a kompresszoroknál. Például a vas 1176 vagy LA2-A 10-12 komprimálás mellett szinte alig hallhatóan nyúl az anyaghoz. A pluginek világában már 4-6 db-nyi komprimálásnál elkezd csuklani és természetellenesen hatni a processzált hangszer.
Mindenkit óva intek attól, hogy a fentiekből azt a hamis konklúziót vonja le, hogy az analóg gépek mennyivel jobbak, mint a digitális szoftverek. A valódi tanulság az, hogy az analóg gépekkel bátrabban processzálhatunk, mint a digitálisakkal. Ez nem azt jelenti, hogy a plugin-felhasználók hátrányban lennének, hiszen két fázisban is megoldható minden beavatkozás, és majdnem egyenértékű végeredményről számolhatunk be. Az, hogy ki az analóg, ki a digitális világ mellett teszi le a voksát, ízlés és pénztárca kérdése.
Most tessék figyelni! Jönnek a magvas gondolatok! Többször előfordult már a hangmérnöki praxisomban, hogy eljutottam a processzoraim tűréshatárához. Ez alatt azt értem, hogy az EQ-k és kompresszorok már kezdték megnyomorítani a zenei anyagot, mégsem sikerült koherens egésszé változtatnom a zenét. Nagyon sokszor az imént már emlegetett probléma szokott felmerülni, hogy akármit csűrök-csavarok, a lábdob nem passzol és működik együtt a basszussal. Ilyenkor a lehető legrosszabb stratégia, hogy még radikálisabb beállításokkal próbálkozom az EQ-immal és a kompresszoraimmal. Egyszerűen ilyenkor be kell ismerni, hogy nem sikerült a hangszerelés és az anyag még nem alkalmas a mixingelésre. Egy új hangszín keresése, ami jobban illik a zenei kontextusba, mint az előbbi, többet ér tíz-húsz méregdrága vintage vasnál. Bizony a jó hangszerelés a kulcsa a jó hangzásnak. Felesleges kutatni a processzoraink hatókörét. Kismértékű beavatkozásnál érhető el a legoptimálisabb eredmény. Természetesen az analóg berendezéseknél ismerni kell, hogy melyik hangszernél milyen be- és kimeneti hangerővel érdemes processzálni.

Old-fashioned audio mixer
Már megint a hangszerelésnél lyukadunk ki. Egyszerűen eszünkbe kell vésni, hogy ennek a folyamatnak a kiválósága vagy gyatrasága határozza meg a végeredményt. Silány produceri munka után hiába bízzuk meg a legmenőbb mixing hangmérnököt, a végtermék nagy valószínűséggel nagyon-nagyon messze lesz a világszínvonaltól.
A gondolatmenet végén még fel szeretném hívni a figyelmet a hangforrások fontosságára. Arra biztatok mindenkit, hogy a pénztárcájához mérten a lehető legjobb hangszert válassza. Természetesen ide tartoznak a hangszereffektek és a hangszererősítők is. Például nem lehet hangzásban lenyomni a Metallicát húszezer forintos gyakorló erősítővel és kínai faforgács gitárral.
Nem szabad elhanyagolni a felvételi láncot sem. Nagyon nem mindegy, hogy átlagos vagy annál rosszabb hangkártyával, illetve világbajnok előfokkal rögzítjük az anyagot. Ugyanez igaz a mikrofonokra is. Kis túlzással azt mondhatom, hogy a jó felvétel az előfeltétele a jó hangszerelésnek, ami pedig a kiváló hangzás a kulcsa. Aki otthon rögzítene, annak az a legjobb tanács, hogy legalább egy csatorna tisztességes felvételi láncot rakjon össze.
Ne próbáljuk szanaszét processzálni a zenei anyagunkat! Nincs értelme. Nem vezet sehová. Sokkal inkább a jó hangszerelésre kell törekedni.