Oldal kiválasztása

A címben feltett kérdésre nagyon röviden lehet válaszolni. Azonban a téma nem ennyire egyszerű… Producerként, hangmérnökként, házi stúdió tulajdonosként folyamatosan abba botlik bele az ember, hogy „költs pénzt analóg összegzőkre”. Ami a számítógépben történik, az nem az igazi, neked igenis költened kell valamilyen analóg összegzést végző eszközre. Nagyméretű vintage Amek keverőasztal tulajdonosként nem igazán érintenek meg az említett reklámok és marketing szövegek, de úgy éreztem a téma megér egy cikket, hogy mindenki levonja a szükséges következtetéseket.

Ahhoz, hogy teljes mélységében megértsük az említett témát egy kicsit kutatnunk kell a DAW-ok történetében. A kilencvenes évek elején a Digidesign jelentkezett egy DSP kártyákra írt rendszerrel, amely nagy mértékben kímélte a számítógép erőforrását. Első körben az analóg és digitális magnókat váltották le, mint a rögzített anyag tárolóeszköze, addig elképzelhetetlen hangszerkesztési lehetőségekkel. Ebből fejlődött ki a ma ismert Pro Tools. Valamikor a 90-es évek végén a MIX generációval jutottak el erőforrásban oda, hogy akár egy teljes mixinget is el lehetett végezni a szoftverben nagyméretű keverőpult használata nélkül. Azonban még a mai napig sem kopott ki az a gyakorlat, hogy Pro Tools rendszert SSL vagy NEVE pulttal használnak. A HD generációval jelentősen javult a Pro Tools rendszer összegzésének hangzása, ami csak fokozódott a 8-as szoftvertől használható HEAT opcióval. Véleményem szerint hangminőségben még messze piacvezető. A Cubase Atari számítógépek midi szekvenszer szoftvereként kezdte a pályafutását, és az elmúlt húsz-huszonöt évben próbál teljes értékű DAW-ként felzárkózni az élmezőnybe. A Logic – még mielőtt megvásárolta volna az Apple – egyszerű kezelőfelületével csábította a felhasználókat. Az utóbbi tendenciák azt mutatják, hogy elsősorban általános produceri tevékenységre koncentrál. Az Ableton a kezdeti időkben dj és más színpadi felhasználásra lett kihegyezve. Csupán később lett az elektronikus zenei producerek kedvelt szoftvere.

 

A rövid történeti kitérőre azért volt szükség, hogy kristálytisztán lássuk, hogy a ma legelterjedtebb DAW-ok elsősorban nem mixing funkcióval kezdték a pályafutásukat. Talán a Pro Tools rendszer volt az első, amely komolyan labdába tudott rúgni a toplistás zenék között. Panaszra nincs okunk, hiszen ma a legtöbb szoftverfejlesztő csapat szélsebesen tökéletesíti az összegző algoritmusaikat a processzorok erősödésével egyetemben. Azt kell megfejtenünk, hogy mit is tesznek a hanggal ezek az algoritmusok? Nagyon leegyszerűsítve úgy lehetne tálalni a dolgot, hogy összetett számolási műveletekkel szimulálják az analóg keverők viselkedését összegzés közben. Tíz esztendővel ezelőtt, a még jóval szerényebb processzorteljesítmények idejében az összegző algoritmusok is egyszerűbbek voltak. Elvégezték a dolgukat, azonban dinamikatartományban messze elmaradtak az analóg gépektől. Hangzásukat általában ridegnek érezzük. A magas tartományokban optimalizáció címszó alatt kerekítéseket használtak. Ebből kifolyólag nem volt szép a végeredmény, mert jellegzetesen csörögtek a magas tartományok. Egy vakteszt alkalmával a Pro Tools HD csúnyán elverte a vetélytársait 8 sáv összegzésénél.

Ma ezzel szemben eljutottunk oda, hogy már minden számítást tökéletesen el tudnak végezni a processzorok. Mégsem lehetünk tökéletesen elégedettek. Mit is jelentsen ez? Minden számítás tökéletes, mégse jó? Az a baj a digitális összegzéssel, hogy tökéletes? Logikátlan!? Segítség!

 

Pontosan rázendítek a már unalomig ismételt nótára. Az emberi fül bizony nem mérőműszer. A hallásunk egyénenként változik. A sokszínűség mellett a dolgot még az is tetézi, hogy a hallásunk közel sem lineáris. Gondoljunk csak a Fletcher- Munson görbékre. Ezek a kutatások arról szólnak, hogy hangerő függvényében változik, hogy mennyi mélyet, közepet és magasat észlelünk. Ebből kifolyólag biztosan nem az összegző algoritmusok alapján tökéletesen kiszámolt mixeket fogjuk a legjobb hangzásúnak ítélni. Az analóg mixingnél a nemlineáris torzítások vagy más szóval áramköri színezések belerondítanak az idézőjeles tökéletes hangzásba. Mégis az emberi fül a nem tökéletes hangzást ítéli kellemesebbnek, lágyabbnak, melegnek és a végtelenségig folytathatnám a pozitív jelzőket. A digitális mixinggel legtöbbször a harsány, rideg, hideg jelzők kerülnek említésre.

A címben feltett költői kérdésre a válasz az, hogy nincs semmi baj a digitális összegzéssel, mert ma már precízen számolnak az algoritmusok, tehát egyszóval tökéletes. De most azon csodálkozhatunk, hogy az emberi érzékelés számára a tökéletes rideg, az enyhén színezett pedig hosszú távon kellemes. Ne lepődjön meg senki, az emberek nem gépek, se nem robotok: pont ezt a tökéletlenséget szeretjük a zenében.

De senkit sem buzdítok arra, hogy lóhalálában rohanjon analóg összegző készüléket vásárolni! Persze nem hátrány, ha van az eszköztárunkban, de nélküle is meg tudunk lenni. Ha van felesleges pénzünk stúdióbővítésre, akkor előbb vegyünk olyan outboardokat, amelyek kellő mértékű karaktert kölcsönöznek a zenénknek. Ilyen doboz lehet egy Manley VariMU vagy Elysia Alpha Compressor, vagy egy SPL Tube vitalizer, Bettermaker EQ. Sorolhatnám a méregdrága berendezéseket, de a hazai producerek pénztárcáját ismerve nem sokan engedhetik meg maguknak a 3-5 ezer eurós kütyüket.

De az se csüggedjen, aki nem vastag. Többször is vázoltam, hogy a mai analóg modellezésű pluginek segítségével igazán jó hangzást alakíthatunk ki. A lényeg az, hogy ne ijedjünk meg a hangok színezésétől. Nem az szükséges, hogy az eszköztárunk analóg legyen, sokkal inkább a mixeléshez fűződő attitűdünk. Kellő elszántsággal és jó ízléssel kizárólag digitális eszközökből is analóg hangzást csikarhatunk ki.

Természetesen senki se várja el magától, hogy első nekifutásra tökéletes végeredménnyel dicsekedhet majd – ehhez sok kísérletezésre és még több tapasztalatra lesz szüksége.