Lassan tíz éve, hogy mixing és mastering kurzus keretén belül tanítok a Producerschoolban. A tudásra szomjazó fiatal arcokon ugyanazt a tudáséhséget vélem felfedezni, mint, ami engem is fűtött, nagyjából negyed százada. Pont akkor, amikor még csak kezdtem elmerülni abban a csodálatos világban, amit zenei a produkció csodálatos létrehozásnak titulálunk. A tudásvágy legtöbb esetben, így természetesen nálam is azzal párosult, hogy volt egy vágy bennem, hogy felfedjem a titkot.
Nos, ugyanezt látom a tanulni vágyó diákokon is a kurzusaimon. Minden mozdulatomat lesik: mit, hogyan tekerek be a vasakon, a DAW-ban milyen beállításokat használok. Semmiről nem szeretnének lemaradni! Nehogy elszalasszák a nagy tikot.
Amennyiben kutatok az emlékeim között arról tudok beszámolni, hogyan is képzeltem az egészet. Az elképzelés abból táplálkozott, hogy amikor összehasonlítottam a saját munkáimat a brit vagy tengerentúli csúcsprodukciókkal, akkor hatalmas űrt véltem felfedezni. Ez nagyjából az ezredforduló táján lehetett. Az interneten még nagyon kevés szakmai információ volt elérhető. Az egészet úgy képzeltem, hogy létezik valamilyen csoda hardver, amit a vezető nyugati produkciókon használnak, és azért szólnak sokkal jobban, mint a magyar produkciók.
Valószínűnek tartottam, hogy ezt a titkos vasat a Fort Knoxban őrzik az amerikai aranytartalékkal együtt. Ehhez, csak Madonna, Britney Spears és a többi szupersztár fér csak hozzá. Nyilván viccesen túlzok az elképzeléseimmel kapcsolatban. Az idő múlásával, ahogy egyre több nagylemez hangmérnöke voltam, arra kellett rájönnöm, hogy ez a mitológiám téves.
Nincs semmilyen titkos hardver. Ezt támasztotta alá az internetem elérhető egyre terebélyesedő szakmai információ áradat. Minél több tapasztalatot szereztem, annál részletesebben voltam képes kidolgozni zenéket amelyeken recording, mixing, vagy mastering fázisban dolgoztam. Nem szeretném öreg nagyapó meséi szintjére húzni az egész történetet, el kell mindenkinek hinnie, hogy az ördög az apró részletekben rejtőzik.
A nagy vagy más szavakkal grandiózus megszólalásnak a kulcsa az apró részletek tökéletes kidolgozásában rejlik. Amennyiben erre törekszünk, már nem fogunk titkos hardverekről álmodni, amelyet elzárva őriznek. A hangszerelés és a mixing során olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek meghallgatva nem okoznak hatalmas hangzásbeli különbséget. Ahhoz, hogy ilyen helyzetben gyorsan jó döntéseket hozzunk kipallérozott hallásra és csalhatatlan zenei ízlésre van szükségünk. Mindenkit megnyugtatok: mindkét készség tudatos munkával fejleszthető. Sok és még több befektetett energiával.
Egy sikeres produkciónál általában száz és kétszáz közötti szituációban kell jó döntést hozni. Pontosan olyan dolgokról van szó, ahol leheletnyi lesz a hangzásbeli különbség. Igen ám, de gondoljunk bele! Ez a sok apró döntés egymásra épülve már vagy elvezet a jó soundhoz, jó döntések esetén. Vagy kukába való fércmunkához, ha rossz döntéseket hozunk.
Nincs titkos vas! Ugyanúgy, ahogy nincs szakmai nagy titok sem!Mindaz csak légvár, amit fürkésznek a kurzusra járó tanulni vágyó fiatalok.
Mindenkinek azt szoktam tanácsolni elsősorban, hogy szerezzen minél több tapasztalatot és közben tudatosan pallérozza a hallását. Nagy titok keresése helyett inkább arra kell elsősorban mindenkinek törekednie, hogy a home stúdiójában ki tudjon alakítani olyan környezetet, ahol azonosítani tudja a felvetődő döntési helyzeteket. A jó döntés meghozatalához, bizony jó lehallgatásra van szükség.
Elsősorban ezt érdemes körbejárni. Az nyilván elengedhetetlen, hogy minden otthon szorgalmasan ügyködő zenésznek legyen számítógépe, amire kedvenc DAW-ja van telepítve. Ez a masina végez mindenhangszerelési és keverési feladatot. Természetesen digitálisan. E mellett nagyon fontos eleme a házi stúdiós installációnak a hangkártya vagy szakzsargonban konverter. Leegyszerűsítve ez a valami képez átjárhatóságot az analóg és a digitális világ között.
Egyfelől, ha felvételeket készítünk, akkor segítségével lesz digitális adattá az amit rögzítettünk. Másfelől, pedig a számítógépen készülő zenei alkotás segítségével tudjuk monitorozni, illetve lehallgatni. Nem nehéz belátva, hogy a hangkártya vagy konvertert minősége nagymértékben befolyásolja azt, hogy milyen felbontású lesz a készített felvétel, valamint azt is, hogy mennyire részletesen halljuk azt, amin dolgozunk. Egy közepes vagy rossz minőségű termékkel esélyünk se lesz, hogy meghalljuk azokat apró eltéréseket, amelyek felmerülnek az alkotás során. Legyen szó itt hangszerelésről vagy mixingről. Pontosan apró eltérések között kell döntenünk több mint százszor egy dal készre vágása során.
Ne legyenek illúzióink! Alaplapi hangkártyával nehéz ostromolni a Bilboard top 10-et. Szinte lehetetlen! De még belépő szintű stúdió hangkártyával sem. Nem lehet a millió színskála minden elemével alkotni, ha csak négy szín megkülönböztetésére vagyunk képesek. Szükség van egy jobb középkategóriás hangkártyára. Ez alá nem érdemes menni.
A hangkártya után következik a lehallgatás. A kulcskérdés a terem akusztikai tulajdonságai, amelyben alkotunk.
A hétköznapi szobák általában alkalmatlanok komolyabb stúdió munkákra előnytelen akusztikai adottságaik miatt. Alap szinten érdemes akusztikai tuningolásba kezdeni. A lényeg az, hogy ne torzítson a szobánk, se a mélyek és a magasak irányába sem. Ezt nagy munkával meg lehet oldani nagyjából 200 Hz-ig. Ami ez alatt van azt rendbe tenni az valóban sok pénz. Szakember bevonása jó ötlet. Ezen túl még a lecsengési időt is 0.4-0.5 másodperc köré kell szorítanunk, hogy valóban részletes lehessen a lehallgatás.
A jó döntések meghozatalához az alkotás során bizony megbízható akusztikai tulajdonságokkal rendelkező környezetre van szükségünk! Ettől botorság eltekinteni!
Ide helyezhetjük el a stúdió hangfalainkat. Bizony többes szám, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy magabiztosan akkor hozhatunk jó döntéseket, ha egynél több lehallgatási fókuszból is folyamatosan monitorozhatjuk a zenénket. A legjobb tanács, ha közép tartományban részletes hangfalat párosítunk egy mély- és magas dús példánnyal. Klasszikus párosítás volt a múltban, ha Yamaha NS10 mellé Genelec 1031-et használtak. Ha valami hasonlóan állítunk össze két lehallgatópárt, akkor jó úton haladunk.
Ezt még szerencsés kiegészíteni egy igazán részletes monitorozást nyújtó fejhallgatóval. Ma az a véleményem, hogy a Neumann NDH 30-as termék a legjobb választás. Nyilván szóba jöhetnek még más Audeze, Beyerdynamic, Sennheiser modellek. Itt elsősorban a felső kategóriában érdemes kutakodni, mert ott találunk elég részletező és megbízható lehallgatást nyújtó példányokat.
Remélem sikerült bebizonyítanom, hogy nincs valamilyen féltve őrzött szakmai titok. Előbb meg kell teremtenünk a megfelelő technikai és akusztikai körülményeket ahhoz, hogy esélyünk legyen megtanulni felismerni a döntést igénylő szituációkat.
A helyes döntést megtanulni meghozni az egy másik tészta. Bizony a részletek azonosításának képessége és a csalhatatlan jó zenei ízlés.