Az ezredforduló után egyfajta kijózanodásról számolhatunk be, ha a mixing alakulását fürkésszük. A kilencvenes évek végén elterjedt egyfajta hurráoptimizmus. Egyfajta hit a digitális erő mindenhatóságában. Erre talán a legjobb zenei példa Lenny Kravitz V című lemeze. Nagyon jók a dalok, de az egész úgy szólal meg mintha egy Pro Tools rendszert népszerűsítő reklám anyag lenne.
Ekkor terjed el az a fogalom, hogy digitális rideg vagy hideg hangzás. Nos, a kijózanodás pont erről szól. A digitális technológiával elértük az emberi érzékelés számára zaj és torzításmentes felvételkészítés lehetőségét. Azonban rá kellett jönni, hogy nem ez a végállomás! Ez a felismerés vonta maga után, hogy a hardverek világában minden klasszikus berendezést elkezdtek újragondolva forgalomba hozni. A számítógép erőforrások rohamos fejlődésével párhuzamosan a szóban forgó legendás berendezések szoftveres emuláció kezdtek megjelenni. Ezek a folyamatok még ma is tartanak. Ezek határozzák meg a mixing alakulását a tárgyalt korban.
Még ma világ minden táján a vezető stúdióban hibrid megoldásokkal folyik a mixing. A hangsúly viszont áttevődött a számítógépeken futó DAW-okra. Végérvényesen. Ez természetesen hosszú procedúra eredménye amelyet a rohamosan fejlődő plugin ipar tesz lehetővé. Lassítsuk! Ne rohanjunk ennyire előre!
Az ezredforduló után még az emulációs szoftverek kevésbé voltak kifinomultak. Például nem képesek a nagynevű elődök harmonikus torzításait részletesen szimulálni. Még vagy tíz esztendőt kell várni arra, hogy versenyképes zengető vagy késleltető pluginek jelenjenek meg. Ez pontosan azt jelenti, hogy a DAW-ok köré történik az outboardok integrációja. Pontosan a nagyméretű pultokról áttevődött a hangsúly a számítógépes rendszerekre. Hatalmas változás, ha mondjuk, a nyolcvanas évek normál eljárásaival hasonlítjuk össze.
Az ezredforduló után az első tíz esztendő arról szólt, hogy hogyan tudjuk minél ésszerűbben Pro Tools vagy más DAW köré integrálni a külső eszközöket. Többféle megoldás létezett. A nagy költségvetésű produkcióknál legtöbbször az volt a megoldás, hogy a számítógépet csupán tároló eszköznek használták, és SSL, AMS Neve, vagy Amek pultokon történt a konkrét összegzés. Természetesen outboard reverbek, delayek, kompresszorok, EQ-k, exciterek is játékban voltak a végső hangzás kialakításánál. A másik elterjedt eljárás az volt, hogy Pro Toolsban vagy rosszabb esetben natív rendszerek történt az összegzés. Viszont a csoportösszegző csatornákon és a master buszon egy rakás analóg eszköz dolgozott. Természetesen ezen kívül még több zengető, késleltető és más effekt is integrálva volt a számítógéphez.
Ezt a két mixing hozzáállást hibrid mixingnek nevezzük. Erről már volt szó. De itt már komoly előrelépés történt, abba az irányba, hogy a számítógép uraljon le minden zenekészítési folyamatot. Ez még a mai napig is nagyon elterjedt professzionális körökben. A leegyszerűsített változat, amikor csak a masteren használunk egy analóg hangszínszabályozót és egy kompresszort. Ezeknek a gépeknek a színezése megadja azt a kellő pluszt, amelynél már távolról sem érheti a hangzást az a kritika, hogy digitálisan rideg.
Nagyjából 2010 környékén az Intel I5 és I7 generációs számítógépes processzorok elterjedésével olyan erősek lettek a számítógépek, hogy új algoritmusok jelentek meg, amelyek már például elfogadható teremlecsengést tudtak előállítani. Attól még ma is messze vagyunk, hogy lekörözzék a legendás vasakat. Azonban a hatalmas robbanásszerű fejlődés még ma is tart. Nemcsak a reverbek területén mutatnak jelentős minőségbeli javulást a szoftverek, hanem a szaturáció megvalósításán. Ha megvizsgálunk például egy húsz-huszonöt éves Urei 1176 vagy Pultec EQ emulációt, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy valóban jó modellezték a kompressziót és a hangszínszabályozást, de hiányzott a karakter. Ez egész precízen azt jelentette, hogy a bemeneti és kimeneti erősítő áramkörök harmonikus torzulása nem volt lemodellezve. Nem változott a színezés mértéke és milyensége a hangerő függvényében, mint a vasaknál.
Külön plugin kategória lepi el a piacot. Ezek a szaturációs pluginek. Talán az elsők között a MCDSP Analog Channel és a Soundtoys Decapitator terméke volt, amely megnyitotta a sort. Azóta számtalan szalagos magnó, csöves áramkör, tranzisztor és transzformátor szimuláció jelent meg. Ugye milyen messze vagyunk már a digitális hideg soundtól?
Az emulációk precíz volta változott meg az utolsó tizenöt évben. Az UAD, a Softube, a Waves, az IK Multimedia, a Plugin Alliance, a Slate Digital, az Arturia egymásra licitálva jelentette meg az olyan szoftvereiket, amelyek már elképesztő mértékben hozták az analóg megszólalást. Pontosabban a hangerő mértékében változó harmonikus torzítást vagy más szavakkal színezést. Mindez lehetővé tette azt, hogy csak Pro Toolsban vagy más DAW-ban teljes értékű mixing folyamatot bonyolíthatunk le. Ezt a megoldást In the box (ITB) mixingnek nevezi a szakirodalom.
Pontosan az elmúlt harmincöt évben azt figyelhetjük meg részletesen, hogy a számítógép, hogyan váltja le a legtöbb külső analóg vagy digitális eszközt a zenei produkcióban. Sőt az elmúlt hét-nyolc évben fordult a kocka! Ez elsősorban az AI szoftvereknek, a clippereknek és az egyre szofisztikáltabb transient designereknek köszönhető.
A fordult a kocka alatt azt kell érteni egész pontosan, ha kimaradnak ezek az eszközök a mixing processzusból, akkor már szinte képtelenek vagyunk modern hangzás kialakítására. Mindez messziről sem azt jelenti, hogy elavultak a nagyméretű keverőpultok meg az analóg vagy digitális outboardok.
A mixing maradt továbbra is magányos tevékenység. Csak most nem SSL pult előtt ülünk, hanem egy bivalyerős számítógép felett görnyedünk, amelyen a kedvenc DAW-unk fut.
Azt, hogy mit, hoz a jövő ezen a területen az ma megjósolhatatlan, de borítékolható, hogy az MI algoritmusok még tartogatnak meglepetéseket.