A csodálatos történelmi barangolásunknál számomra a legizgalmasabb korszaknál tartunk. Bizony a Beatles. Bizony az Abbey Road. Gyermekkoromban, amikor ismerkedtem a tudományokkal, akkor elkápráztatott az, hogy legtöbb ágnak a története úgy kezdődött, hogy bezzeg már az ókori görögök is. Kíváncsi lettem az ókori görögökre!
Nos, ha a modern felvételkészítés vagy stúdiózás praktikáit tanulmányozom, akkor mindig arra lyukadok ki, hogy már ezt megcsinálták a hatvanas évek elején az Abbey Roadon. Természetesen valamelyik Beatles dal munkálatain. Bizony a modern felvételkészítés origó pontja az Abbey Road és a Beatles. Ne feledjük ők voltak Elvis után a második globális szupersztárok.
Pont, mint ahogy az ókori görögök a modern gondolkodás kezdetének forrása, úgy a modern stúdiózásnak a liverpooli fiúcsapat és az őt kiszolgáló alkotógárda. Érdemes részletesen tanulmányoznunk, hogy mi is volt az ő tudományuk. Mi volt a nagyszerűségük. Most itt nem az ókori görögökre gondolok, hanem a Beatlesre. És természetesen arra a csapatra, amely bábáskodott a legendás négyes ( Fab Four) dalainak, lemezeinek a munkálatain. Két nevet mindenképpen kiemelnénk ebből az alkotó gárdából: az első a bukott zongorista, a minden modern producer szellemi ősatyja Sir George Martin és a hangmérnök zseni Geoff Emerick.
Ne tévesszük szem elől, hogy időben a hatvanas évek elején járunk. A Beatles első lemezén még találunk dalokat, amelyek úgy készülnek, hogy csupán két sávot használnak a rendelkezésre álló AEG szalagos magnók három sávja közül. Az egyiken az instrumentális alap található, míg a másikon az ének sávok. Ahogy a liverpooli a srácok sikert sikerre arattak az EMI egyre komolyabban kezdte venni őket és a hatalmas profit reményében a tulajdonukban álló Abbey Road stúdió teljes arzenálját a rendelkezésükre bocsájtották.
Abban a korszakban a sávszám jelentette a legnagyobb korlátot. Arról már írtam érintőlegesen, hogy például Les Paul horribilis összegért nyolc sávos magnót építetett saját használatra. Annak ellenére, hogy az EMI kiadó az egyik legtehetősebb brit lemezkiadó vállalat volt, nem futotta többre, mint két darab AEG J37-es három sávos készülékre. A két magnó rendkívül kreatív ötletek megvalósítására adott lehetőségeket. Például az egyik három sávos magnóra kizárólag csak dobokat rögzítettek. Először csak egy fej feletti térmikrofonnal képezték le a dobot. Ezt ma overhead mikrofonozásnak nevezzük. Ez mára standardizálódott. Mindenki használ ilyen mikrofont dobrögzítésnél. Később ez kiegészült egy második mikrofonnal, hiszen az első mikrofonban a lábdob nem kapott kellően kitüntetett szerepet. Így lett egy dedikált lábdob mikrofon is. Egy-két évvel később még egy távolabbi térmikrofonnal gazdagították a dobhangzást. Ez már kimerítette az egyik magnó teljes kapacitását. A dal végső hangképét megelőlegezve készítettek egy dobmixet. Ezt a másik magnó egy sávjára rögzítették. Altec cég által gyártott négy és hat sávos csöves áramkörű keverőket használtak az összegzésre.
Ebben a korban még kizárólag mono felvételek készülnek! Hiszen a zenefogyasztók, csak ilyen technológiával ellátott lejátszó készülékekkel rendelkeznek az otthonaikban. Az Abbey Roadon tevékenykedő csapat zsenialitása az volt, hogy a dobmixre a két magnó közé egy Farichild 660-as kompresszort kötöttek a keverőpult után. Ez a mozzanat volt, minden hangszercsoport összegző sáv komprimálásának, vagyis a bus kompresszor használatnak az őse.
Ugye mondtam, hogy minden modern dolog a Beatles dalok alkotása közben alakult ki az Abbey Roadon?
Micsoda jelentős újítás!
A történet ott folytatódik, hogy a mixing folyamat végén is Fairchildot használtak az egész zenére, mert rájöttek, hogy micsoda erő van abban, ha kompresszor plusz lüktetést ad az egész zenének. Gyakorlatilag összeragasztja a külön időben és helyszínen rögzített hangszereket. Bizony bólogathatunk a Glue hatás első megvalósítása.
Nemcsak kompresszor volt az arzenáljukban, hogy megvalósítsák a művészi értékű kohéziót a hangszerek egybegyúrásánál. A nagy hírű londoni stúdióban három különböző méretű zengető szoba állt rendelkezésre. A bőség zavara kérem! Azon túl AKG BX20-as szekrényi méretű rugós zengető is hadrendbe volt állítható, csakúgy mint EMT 140-es plate masina. Érdemes megemlíteni, hogy ebben a korszakban már léteznek külön késleltetésre használható szalagos berendezések.
Gyakorlatilag minden rendelkezésre állt, hogy modern értelemben vett zenei produkciók mixingjét el lehessen látni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkor alakul ki az az esztétikai paradigma, hogy a mixing a zenei előadással egyenértékű művészi cselekedet! A hallgató figyelmét meg kellett ragadni, és a dal végéig fenn kellett tartani. A hangerőarányok és más paraméterek változásait a külön dalrészben gyakorlatilag az egész zenekar a producerrel és a hangmérnökkel kiegészülve adta elő. Mindenki az előre megálmodott szcenárió szerint kellett tekergetnie a keverőpultot, és minden más effektet, amely szerepet játszott a mixingben. Amennyiben valaki eltévesztette, a művészi koncepcióval összhangban hozott feladatát, akkor újból kellett kezdeni az egészet. Nem egy eset volt, amikor egész éjszaka gyakorolták a mixinget, míg egyszer sikerült hibátlanul előadniuk.
Nagy változás történt az évtized második felében a technikai eszközök terén: a csöves áramkörű berendezések mellé megjelennek előbb a germánium, majd kicsit később a szilícium tranzisztorokkal épített stúdiótechnikai eszközök. Más hangzás. Új lehetőségek. A tranzisztoros eszközök, gyorsabbak voltak, jobb volt a tranziens átvitelük. Modernebb volt a színezésük. Mai értelemben vett ütős punchy hangzás megalkotása vált lehetővé. Egyenes út volt a hard- és a progressive rock kialakulása felé.
Ne gondoljuk, hogy Londonban az Abbey Roadon történt alkotás. Ebben a városban még a Decca és a Trident Stúdiókat érdemes kiemelni. A tengerentúlon több zenei központ alakul ki számtalan új rögzítésre alkalmas intézménnyel. New Yorkban például az 1968-ban alapított Electric Lady stúdiót érdemes említeni. Itt készültek a kora Jimmy Hendrix felvételek.
Los Angeles, San Francisco, Nashville is élénk zenei központtá nőtte ki magát a hatvanas években. Arra, hogy mi is történt ekkor Amerikában a legtanulságosabb válasz, ha Phil Spector munkásságát tanulmányozzuk. Az ő nevéhez fűződik a Wall of Sound felvételezési technika.
Nem hazudtam, amikor azt állítottam, hogy ez egy rendkívül izgalmas évtized, ha a mixing folyamatának evolúcióját tanulmányozzuk.