Oldal kiválasztása

 

 

A kicsit ellentmondásos cím ne tévesszen meg senkit! Ne ugorjuk át olvasás nélkül a cikket! Ne féljünk attól, hogy az itt elhangzó tanácsoktól visszafejlődünk kezdő szintre! Inkább a hozzáállásból származó szokások megváltoztatásáról lesz itt szó.

Ne legyenek kétségeink: ahhoz hogy valaki igazán magas szinten tudja művelni a mixing művészetét ahhoz nagyon sok időre, sok tanulásra és tapasztalatra van szükség. Viszont nem mindegy az attitűd. Ez az írás azokat a nemkívánatos, hozzáállásbeli hiányosságokat szeretné kifigurázni, amelyek meggátolják azt, hogy igazán jó mixeket készítsünk. Sok idővel és még több kitartással megérkezhetünk oda, ahová el szeretnénk jutni – a mixing mesteri műveléséhez. A szóban amatőr attitűd elhagyásával drámaian előbb érhetünk célba.

A hosszú szócséplés után nézzük, mi is kell ahhoz, hogy igazán amatőr megszólalásúak legyenek a mixeink!

 

Azon kapjuk magunkat, hogy nemcsak hallgatni és élvezni szeretjük a zenét, hanem bele szeretnénk kóstolni annak készítésébe. Számítógépünk vagy laptopunk már van – gyorsan telepítünk rá pár letorrentezett zenekészítő szoftvert. Óvatosabb duhajok ingyenes szoftverekkel próbálkoznak. Előbb hangkártya nélkül, fülesbe vagy olcsó hangfal segítségével próbálják meg előállítani a végterméküket. Igen, ők jó úton járnak. Mérget vehetünk rá, hogy amatőr lesz a mixük és egyáltalán az egész zene. A kicsit igényesebbek és a vájtfülűek elkezdenek mocorogni: a zenéjük vajon miért nem szól úgy, mint a Metallica, Guns ‘n’ Roses vagy a Madonna zenéje? Ők már egy kicsit veszélyes terepre tévedtek… Kezdenek elmozdulni egy hangyányit a teljes dilettantizmusból. Ne kérdezzenek meg tájékozottabb zenekészítőt esetleg valami szakembert – professzionális producert vagy hangmérnököt, sokkal inkább bújják a fórumokat és válogatás nélkül higgyék el, amit ott olvasnak. Tehát fórumozásból összeszedett morzsák alapján válasszanak hangkártyát és stúdiómonitort.

 

Lehetőleg ne vegyük figyelembe a szobánk dimenzióit, vagy azt, hogy milyen burkolatok találhatók benne, ahogy azt sem, hogy mennyire van telezsúfolva. Még véletlenül se olvassuk el szakmai magazinok általánosan tájékoztató jellegű írásait, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kell egy otthoni zenekészítő kuckót elkészíteni és berendezni. Sokkal inkább higgyünk a reklámoknak és természetesen a fórumozóknak! Bizonyára minden rendben lesz, ha a kedvenc zenészünk vagy producerünk nevével reklámozott hangfalat választjuk, még akkor is, ha a használati útmutató szerint tizenöt négyzetméterrel nagyobb szobára lenne szükség. Hiszen mi olyan jó zenéket akarunk alkotni, mint ő. Ha neki jó ez a termék, akkor mi sem tévedhetünk akkorát.

Higgyünk a csodában! És annak a fórumozónak, aki azt állítja, hogy a száz dolláros termék sokkal jobb a háromezerbe kerülő vetélytársánál. Még véletlenül se próbáljuk meg a forrást kritizálni. Szinte mindegy, hogy hangkártyáról beszélünk, hangfalról vagy más házistúdió kellékről. Bizony nagyon valószínű, hogy a száz dollár alatti berendezés le fogja váltani a több ezer kerülő, ipari standardnak számító riválisát.

Van cucc, van felszerelés. Kész is van a házistúdió! Az átlagos felhasználó már nyeregben is érezheti magát: szalagon gyárthatja az igazán silány zenéket. Jó az irány! Amatőr mixeket készíthetünk. A menthetetlenebb arcok, akik nyitottak a minőségre, azon kapják magukat, hogy agyalnak. Megvannak a szükséges eszközök, de valami még hiányzik. Igen a knowledge. A tudás az, ami megtölti szellemmel a gépeket. Ma már szinte egyetemi diplomát lehet szerezni tetszőleges tárgyból, ha korlátlan mennyiségű YouTube videot nézünk.

 

Elsősorban arra kell vigyáznunk, hogy nehogy válogassunk. Agyatlanul nézzünk meg minden videót a témában. Teljesen mindegy, hogy az oktató anyag alkotója többszörös Grammy díjas hangmérnök, producer, vagy teljesen kezdő, tiszavirág életű házi stúdió tulajdonos, önjelölt tréner. Még véletlenül se azt lessük, hogy mit miért tesznek a videóban bemutatott mixing szituációban. Mindenhol a trükköt keressük, amit ha elsütünk, úgy fog szólni a zenénk, hogy leszakad a pofánk. Ne érdekeljen az minket, hogy a millió ellesett szakmai okosság nem releváns a zenénkkel kapcsolatban. Erőltessük rá mindenképpen! Majd alakul az, mint a púpos gyerek a prés alatt.

Ne érdekeljen az, hogy mi áll jó a zenénknek. Ha a YouTube anyagban a kedvenc producerünknek bejött, akkor biztosan nekünk is sikerül. Ne a zenénk művészi szempontjait tartsuk szem előtt. Mindenkinek igaza van, akinek az oktató anyagát nézzük. Ha esetleg találunk olyan mixing témát, ahol egymásnak ellentmondó vélemények hallunk, akkor se essünk kétségbe. Ne az legyen a mérvadó, hogy melyik film alkotója a tapasztaltabb, nagyobb tudású szakember, és még véletlenül se az, hogy ki rakott le jobb hangzású végproduktumokat az asztalra. Próbáljuk meg az egymásnak ellentmondó trükköket egyszerre alkalmazni a keverés során. Az se baj, ha az egyik okosság semlegesíti a másikat, vagy esetleg orvosolhatatlan galibát okoznak valamely frekvencia tartományban.

Nem szabad elsiklani még egy fontos téma felett. Ez pedig nem más, mint az automatizáció: Ha igazán amatőr szinten szeretnénk tartani a mixeinket, akkor semmiképpen ne nyúljunk az automatizációhoz! Próbáljuk meg statikus arányokkal megoldani a dal hangzását. Ne figyeljünk arra, hogy egyes dalrészek más és más arányokat követelnek. Nem csak a hangerő arányokra gondolok elsősorban, hanem hangszínszabályozó, kompresszor, zengető, késleltető arányokra. Nem érdekes, hogy intro, verze, refrén, bridge, vagy outro: mindig ugyanazokkal a beállításokkal próbáljuk megoldani a mixinget. Még véletlenül se törekedjünk arra, hogy minden egyes dalrész előrevigye az egész nóta történetét. Egyszóval az automatizálás nem szexi.

Zárásképpen érdemes megjegyezni, hogy aki véletlenül magára ismert a cikk olvasása közben, az csakis a véletlen műve lehet. Remélem, a szarkasztikus hangvétel segít abban, hogy sikeresen szelektáljunk a szakmai filmek tengerében, és próbáljunk rátalálni arra a tartalomra, amivel előrébb juthatunk. Ne csak a trükköket keressük.