Az első részt azzal indítottam, hogy egy kicsit sokat ígér a cím. Igyekszem eleget tenni az elvárásoknak! Az első részben bemutattam egy egyszerű hangszer-csoportosítási koncepciót, és megállapítottuk, hogy a középpontjában az éneksáv van. Tehát az éneknek minden esetben érthetőnek kell lennie, és le kell kösse a zenehallgató figyelmét. Arról beszéltem a legterjedelmesebben, hogy a zenestílus határozza meg leginkább, hogy milyen hangerő arányban kell szerepelnie az éneknek a többi hangszerhez viszonyítva. A dolog nem ennyire egyszerű, hogy felhangosítjuk az éneket és el is van intézve, mert az ének dinamikájának szinkronban kell lenni a zenei alap hangerőváltozásaival. Az indokolatlanul hangos ének keverés ízléstelen és nem professzionális megoldás.

Továbbra is azt a nézetemet hangsúlyozom, hogy a mixing területén a jó megszólalás kulcsa a kiváló hangerő arányok megtalálása. Olyan eszközök használatával ismerkedünk meg ma, amelyek a hibátlan hangerőviszonyok kialakításában lehetnek segítségünkre.

Az első részt azzal zártam, hogy a reverbeket, delayeket és a modulációs effekteket párhuzamos processzálással tessék használni, ha versenyképes hangzásra törekszünk. De ne rohanjunk ennyire előre! Először vegyük górcső alá azokat az eszközöket, amelyeket insertben használunk. A szóban forgó processzorok határozzák meg leginkább az ének alapvető hangszínét és dinamikáját. Nevezzük nevén a gyereket: a hangszínszabályzókról, kompresszorokról és szaturációs gépekről lesz szó.

Többször javasoltam már azoknak, akik kizárólag számítógépen végzik a mixing folyamatát, hogy sajátítsanak el és fejlesszenek tovább olyan hangerőstruktúra stratégiákat, amelyek sikeresen működnek a digitális tartományban. Arra gondolok, hogy mi legyen a pluginek sorrendje és egyes gépekbe milyen hangerővel küldjük a zenei jelet. Nem lehet szolgaian leutánozni az analóg praktikákat, mert egyszerűen más fizikai törvényszerűségek érvényesülnek a nullák és egyek birodalmában. Az az információ-áradat, ami a következőkben fog elhangzani, az a DAW-ok világában használható. Ne ijedjünk meg attól, hogy 6-8 processzort is használok az éneksávon. Azt előrebocsájtom, hogy mindegyik processzorral csak nagyon kismértékű változtatásokat szoktam eszközölni. Való igaz, hogy ha analóg cájgokon mixingelek, akkor elég egy kompresszor és egy EQ, és már bele is helyeztem a zenébe az éneksávot, de ez más tészta.

Általános használatú, nem színező hangszínszabályozóval szoktam nyitni az énekkeverést. Először megszabadulok a nemkívánatos frekvenciáktól.  A 100 Hz alatt mindent levágok általában 12db/oktáv meredekségű szűrővel. A tapasztalatom szerint ez a meredekség a legzeneibb. Legtöbbször 400-600 Hz közötti tartományt érdemes tompítani 1-3 db-vel, mert olyan érzésünk támadhat, hogy indokolatlanul mocskolja a hangzást. A hatás nem marad el: olyan, mintha két lépéssel közelebb lépett volna hozzám az énekes. Nagyon sokszor azzal szembesülhetünk, hogy kicsit orrhangú vagy más szavakkal nazális az énekes. Ebben az esetben érdemes ízlés szerint 2000 Hz környékén 2-4 db vágni. Ha érces hanggal találkozunk, akkor hasonló arányú tompítás 3000 Hz körül segíthet a jó sound kialakításánál. Csak óvatosan ezzel a tartománnyal, mert ha túl sokat vágunk, akkor drámaian ronthatunk a szövegértésen. Természetesen más tartományban is adódhatnak nem kívánt rezonáns pontok, amit orvosolnunk kell.

Az általános hangzású EQ-k közül a Sonnox Oxford EQ-ja és a Metric Halo Channel Stripje a kedvencem. Még nagyon jó énekkeverésre a Flux Epure processzora.

Miután megszabadultunk a nemkívánatos frekvenciáktól, amennyiben a zene megkívánja, használhatunk szaturációs plugineket. Nyilván egy kristálytiszta zongorás balladánál szó sem lehet ilyesmiről. Nagyon jó trükk, ha nem túl acélos mikrofonnal lett rögzítve az ének, hogy Soft Clipper vagy szalag szimulációs masinát használjunk. Természetesen egy-, maximum kétdecibeles túlvezérlésben gondolkodjunk. Ettől nagyon sokszor megéled a hangzás! Természetesen az is előfordulhat, hogy olyan mixing szituáció akad, amikor ennél nagyobb arányú drive-ra van szükségünk. Ilyenkor legyünk bátrak! Énekre verhetetlen a BOZ digital Big Clippere, valamint a Waves J37 szalagos magnó szimulációja. Nagyon sokan szeretik énekre a Kazrog KClippjét.

Annak függvényében, hogy használok-e szaturációs processzort az éneksáv keverésén, a kompresszor a második vagy a harmadik masina a pluginek sorában. Azt már az elején leszögezem, hogy digitális környezetben mindig több fázisban komprimálok. Mit jelent ez? Az, hogy míg analóg gépeknél egy masinával, akár 6-12 db-t is összenyomhatok különösebb mellékhatás nélkül, addig ez a szoftvereknél célszerűbb több fázisra bontani. Általában a pluginek 3-4 db-ig szépen dolgoznak. Ennél nagyobb mértékű összenyomásnál már nem kívánt, zeneinek közelről sem nevezhető mellékhatások keletkeznek. Egyáltalán miért van szükség ilyen mértékű dinamika tartományszűkítésre?  Az ének a basszushoz hasonlóan hatalmas dinamikával operál, és nekünk, mint mixing szakembernek az a feladatunk, hogy mindig jelen és érthető legyen a zenében. Gondoljunk bele: egy énekes eszköztára a suttogástól az ordibálásig terjed. Micsoda hangerő különbség van a két szélsőérték között! Ne feledjük, a legfontosabb szempont mindig az, hogy érthető legyen a szöveg minden szituációban. Ezek után valóban senki sem sokallhatja az előbb említett 6-12 db-nyi komprimálást.

A keverési koncepcióm az, hogy előbb egy gyors kompresszorral olyan hatást szeretnék elérni, mintha a zenefogyasztó fülébe énekelne az énekes. Erre leginkább 1176 (UAD, Softube, IK Multimedia) emulációt szoktam használni leggyorsabb release time mellett, vagy dbx 160 (Native Instrument, Waves) modellezést, vagy a BOZ digital Manic kompresszorát. Vigyázat, nem minden esetben működik! Lassabb balladáknál opto kompresszor használata célravezetőbb. Második fázisban pedig mindig lassú reagálású, levelling típusú processzorral szoktam operálni. Erre a Teletronix LA2A vagy Urei LA 3A emulációk a legcélravezetőbbek, néha Fairchild modellek is előkerülnek  erre a célra. Leginkább az UAD Waves, Plugin Alliance, Softube és IK Multimedia analóg modellezésű pluginjeit tudom ajánlani. Nem panaszkodhatunk, kisebb fajta aranykorban élünk, amikor kedvünkre választhatunk a számtalan, jobbnál jobb minőségű pluginek között. Elsősorban mindig a zenei ízlésünk legyen a döntő abban, hogy mely termékek mellett tesszük le a voksunkat. A tanácsom az, hogy kevés számú eszközzel dolgozzunk, de azok kezelését tanuljuk meg teljes mélységben.

A kettő vagy több fázisú komprimálásnál előbb gyors kompresszorral a közelség illúzióját szeretem megteremteni. A keverési lánc vége felé pedig lassú reagálású géppel próbálom a dinamikát kiegyenlíteni. Általában mindkét esetben 1-5 db-nyi összenyomásról beszélhetünk. Előfordulhat olyan mixing szituáció, amikor ennél nagyobb kompresszióra van szükség. A lényeg, hogy ne komprimáljuk túl az éneket, mert lapossá tehetjük az előadásmódot. A legtöbb esetben célravezető, ha az énekhangzásnál természetességére törekszünk. Természetesen vannak ettől eltérő esetek is.

Az éneksáv keverésénél az első eszköz egy általános hangzású precíz EQ, amellyel a nem kívánt tartományokból vágok. Ez után következik a szaturáció – amennyiben szükség van rá – majd következik a kompresszió első fázisa. Ezután általában keverőpult hangszínszabályozó emulációval szoktam bizonyos tartományokban emelni. Legtöbbször API, SSL és Neve modelleket szoktam használni. Közép mélyben szeretek 120-220 Hz között keveset emelni, hogy megadjam az énekhang vastagságát. 5000 Hz környékén megnyílik a hangzás a legtöbb esetben, amennyiben 2-3 db-t emelek. Ez drámaian növeli a szöveg érthetőségét. 10000 Hz feletti emelésnél csillogást, levegős hangzást kapunk. Külföldi hangmérnökök úgy szokták megfogalmazni, hogy ez adja meg a drágaság érzetét.

Ahogy a kompresszoroknál, úgy az EQ-knál is szeretem több fázisban megoldani az emelést. Az indokok hasonlóak: jobb az eredmény digitális világban, ha többször kis mértékben emelünk. Legtöbbször Pultec emulációval vagy a MAAG EQ4-gyel emelek egy keveset mélyben és magasban.120-200 Hz közé pozícionálom a mély, és 8000Hz fölé a magas filterezést. A két hangszínszabályozó után szokott következni a lassú kiegyenlítő típusú második kompresszió, a második fázis.

A mai mixing trendek nyomán deessert a keverési lánc végén használok. Külön gépet használok a kiugró ’s és ’sz hangzók kezelésére. Ne próbáljunk meg mindent egy füst alatt elintézni! Kedvencem a Metric Halo, Massey és Fabfilter deesser processzora.

Ne veszítsük szem elől, hogy a sok-sok technikai tudnivaló elsajátítására csak azért van szükség, hogy meg tudjuk valósítani hiánytalanul a művészi koncepciónkat!