A kilencvenes éveket több helyen is úgy neveztem, hogy a zeneipar aranykorának utolsó tíz esztendeje. Mondhatjuk azt is, hogy ez már mai szemmel nézve vintage korszak. Nem lövöm le a poént, ha azt állítom, hogy klasszikus zenei korszak legmodernebb éveiről beszélünk. Végtelenségig sorolhatnánk, hogy mik azok a technikai vagy kulturális jelenségek, amelyek gyökerei már kezdetüket vették a szóban forgó tíz év alatt, és meghatározzák a mai zenefogyasztási és zenekészítési gyakorlatokat.
Abban az időszakban kezd elterjedni az internet, elsősorban az újdonságok iránt nyitott fiatalok körében. A legtöbb ma is hódító DAW is ekkor indult. Az élődob samplingekkel történő helyettesítése vagy hangzásának dúsítása is ebben az évtizedben veszi kezdetét. Gondoljunk csak a Pro Toolsban üzemelő Drum Replacer pluginre. Azt állapíthatjuk meg, hogy egyfelől klasszikus korszakról beszélhetünk, mert még legtöbb esetben szalagos magnókra történik a zene többsávos rögzítése, ami nagyméretű analóg keverőpultokon kerül összegzésre, másfelől a digitális technika újdonságai kezdenek teret hódítani maguknak. Úgy is jellemezhetnénk, hogy a klasszikus korszak legkorszerűbb évei.
A cikksorozat harmadik és egyben záró részében a kilenccel kezdődő évtized stúdió technikájának akkori újdonságait vesszük szemügyre, amelyek még ma is befolyásolják a zenekészítés folyamatait. A gitársoundok, a samplerek és a virtuális analóg szintetizátorok után következzenek a stúdió berendezések!
Sok szempontból átmeneti korszaknak is tekinthetjük ezt a tíz esztendőt, mert megállíthatatlanul és végérvényesen megindul egyfajta átrendeződés az analóg gépek felől a digitális eszközök irányába. Ez a megállapítás találóan jellemzi a stúdiótechnikai berendezések változását. Ezt a mozgást, ne hirtelen és radikális váltásként képzeljük el!
A mustrát azzal szeretném nyitni, hogy analóg oldalról is újdonságok jelentek meg. 1993-ban Az Amek égisze alatt tervező Ruppert Neve a 9098-as nagyméretű pultjaival jelentkezik. A korszak követelményeinek megfelelően számítógép vezérli a teljesen analóg keverőt. A csatornák jelútjaiban tranzisztorok, transzformátorok és integrált áramkörök egyaránt megtalálhatóak. Nem a hetvenes évek kapcsolásainak majmolásáról van szó, hanem a kornak megfelelő legjobb alkatrészekből a legjobb hangzás megalkotása volt a cél. A végeredmény természetesen modern Neve megszólalás. Egy évvel később az örök rivális, a Solid State Logic (SSL) megjelenteti a 9000 J típusú keverőpultját. Itt nem puszta ráncfelvarrásról van szó. Nem a 4000-es sorozat van kipofozva. Teljesen újratervezett áramkörök szerepelnek a csatornákon. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kilencvenes évek zenei ízléséhez hangolták ezt a terméket. A vezérlő számítógép még precízebb még jobb, mint bármely vetélytárs terméke. Az AMS Neve a VR sorozata is ekkor jelenik meg.
Azt állapíthatjuk meg, hogy ebben az évtizedben még mindig a nagy méretű analóg pultok a zenei stúdiók lelke, amelyek számítógéppel vezérelhetőek.
A többsávos felvételek tárolása terén a huszonnégy sávos analóg magnók kezdenek kikopni. Elsősorban a sávszám korlát miatt fordulnak el a szakemberek helyettesítő megoldásokat keresnek. Előbb a harminckét sávos Sony magnók lesznek divatosak. Itt már digitális berendezésekről beszélünk. Előnyei nem utolsó sorban az, hogy jóval, kevesebb zajjal üzemeltek, mint analóg elődeik. Mindenképpen pozitívumként könyvelhetjük el, hogy tranziens átvitelük messze felülmúlt mindent.
Kisvártatva a Tascam és az Alesis cég jelentkezett megfizethető többcsatornás rögzítő eszközzel. A Tascam a DA88 az Alesis az ADAT a Sony a különféle DAT termékeivel szállt be a versenybe. Ezzel párhuzamosan a Pro Tools harmadik és negyedik generációja, már megvalósította mindazt, ami ma a mindennapink a stúdióban: számítógépre tárolta a többsávos felvételeket. A nagy előnye az volt, hogy lehetővé váltak nem lineáris szerkesztési lehetőségek. Az egyetlen szépséghibája az volt, hogy csillagászati volt az ára. A Pro Tools mint DSP-s rendszer mellett szép lassan fejlődtek a natív rendszerek. Ide sorolnám a Cubase-t, a Logic-ot és a Digital Performert.
Gyakorlatilag azt is nyugodtan a kilencvenes évek hagyatékának tekinthetjük, hogy még ma is a hibrid stúdiós megoldásokat tatjuk a zenekészítés csúcsának. A hibrid megoldás itt azt jelenti, hogy analóg és digitális berendezéseket egyaránt használunk a stúdiónkban. A különbség az volt, hogy még nagyon kezdetleges volt az integráció.
A hibrid megoldást vizionálták azok a cégek, amelyek outboardokat dobtak a piacra Pontosan azt vizionálták előre, hogy nem biztos, hogy minden stúdió keverő köré építi a rendszerét a jövőben. Ennek az áramlatnak az élharcosa a Focusrite nevű cég volt. A nyolcvanas évek közepe óta nem gyártottak nagy méretű pultokat. 1993-ban jelent meg a nagy sikerű Red sorozatuk. Preamp, kompresszor, EQ, power amp egyaránt megtalálható volt a különféle modellek között. Sajnos rendkívül drágák voltak. Pár év múlva az ISA sorozattal jelentkeztek. Mérsékeltebb árfekvésükkel a projekt stúdiókat célozták meg. Az Amek, a TLA, a DBX, a JoeMeek is nagyon jó hangzású outboardokat dobtak piacra.
Körvonalazódni kezdett az az irány, ami ma is uralkodó: számítógép köré építeni a stúdiót kiegészítve analóg különálló dobozokkal.
Utolsó sorban az effektekre szeretnék kitérni! A Lexicon a zengetőivel az Eventide a kreatív modulációs rendszerével már a nyolcvanas években nagy hírnévre tett szert. A Lexicon az évtized elején a 300-as modelljével jelentkezett. Ez a gép nagymértékben osztozott a nagy előd 480 L algoritmusain. Azonban már minden az évtized zenei ízlésére volt hangolva. Pár év elteltével a 960-as csúcszengetővel jelentkeztek. Itt már abszolút megújult algoritmusokkal a új hangzásokra koncentráltak. Az Eventide 4500-as gépe nagyon sok újdonságot hozott. Például a ma is sokat használt Blackhole túlvilági zengetőt. Utána a 7000-es és Orville gépei abszolút standardnak számítottak a stúdiók és a projekt stúdiók világában.
Ebben a korszakban lépett színpadra a dán TC Electronics. Előbb az M5000-es és M6000-es gépeikkel megújították a zengetők a delayek, a modulációs effektek, sőt még a mastering eszközök világát is. Az olcsóbb kategóriában az Ensoniq DP4 és az Alesis Quadreverb számított abszolút kedvencnek. A Sony, a Roland, a Kuzweil effektjei is közkedveltek voltak.
Mint láthatjuk a kilencvenes évek átmeneti időszak a klasszikus és mai zenekészítési gyakorlat között. Gyakorlatilag minden mai jelenségnek a gyökereit itt találhatjuk meg.
Sőt még a házi stúdiózás is ekkor alakul ki, mint legitim alkotási forma!
Nem is sejtjük, hogy ez a tíz esztendő hagyatéka mennyire befolyásolja az alkotási folyamatainkat.