A hosszúra nyúlt mesénk ott folytatódik, hogy rövid látogatást teszünk a memphisi Sun Stúdióban. Azért fontos számunkra ez a helyszín, ha az ötvenes esztendők első felét nézzük, mert többek között itt készültek a korai Elvis felvételek. Azt ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy milyen nagy hatású művészről van szó. Nem hiába illették azzal a becenévvel, hogy a király. Röviden arra szeretnék kilyukadni, hogy ő személyében született meg az a kulturális fenomén, hogy nemzetközi szupersztár.
Ez konkrétan azt jelentette, hogy az egyik nagy ország legismertebb művésze más országokban is ismert és ünnepelt lett. Gyakorlatilag a világ legtöbb országban követők, utánzók tucatjai jelentek meg a semmiből. Kis hazánkban például Komár László volt Elvis honi verziója. Ez azt jelentette az, ami a memphisi stúdióban történik, arra az egész világ figyel. Nem utolsó sorban pedig követőkre talál.
Nem túlzás az az állítás, hogy a világ egyik fele zenei műfajtól függetlenül még mindig Elvis ének soundját keresi-, ahogy egy kedves kollégám Garcia Szabi mondta. Arra már az előző rész zárásakor kitértem, hogy a kor megszólalását a slapback delay határozta meg. Nemcsak az éneken, hanem szinte minden hangszeren. Gitár, a basszus, néha még a pergő is úszik a visszhangban.
Valószínűleg innen származik, az azt elterjedt nézet, hogy nincs igazi énekkeverés ilyen delay nélkül. A Sun Stúdió öröksége nem merül ki csupán ebben. A legfontosabb fegyvertény az volt, hogy a szomszédban tönkrement afroamerikai lakosságnak szánt filmszínház technikai eszközeit megvásárolták és újrahasznosították a zenei stúdiójukban. Így kerül a televíziókba és mozikba szánt Pultec EQ Elvis hangjára, vagy a dobokra egyaránt.
Ehhez egy apró újításra volt szükség. Emlékezzünk vissza, hogy a keverőpultok csatornái egy előerősítőből (preamp), egy nagyon egyszerű hangszínszabályozóból és a faderből tevődött össze. Újításra volt szükség ahhoz, hogy külső eszközt kössünk a jelútban. Ezt úgy oldották meg szakmai elődeink, hogy megszakítási vagy insert pontot iktattak az előerősítő és a hangszínszabályozó közé. Ide bármit köthettünk,bármilyen hangmódosításra szánt eszközt. Micsoda szabadság!
Nem kizárólag hangszínszabályozót kötnek a megszakítási ponton keresztül különböző zenei elemek processzálására, hanem nagyon sokszor kompresszort. Főleg Fairchild és Gates dinamikaszabályozók, azok, amik az ének és a gitárok kezelésére alkalmaznak. A kompresszorok használata nemcsak a dinamikaszűkítés miatt kerül gyakran elő, hanem azért, hogy folyamatosan nagy jellel tudjanak keverni, amely elnyomta a szalagos magnók zaját.
Fontos fejlemény, amely szintén gyorsan követőkre talált, hogy elektromechanikus zengetőket is használtak a Sun Stúdióban. spring reverbet főként a hangszer erősítőből tekertek ki, azonban a plate zengetőket a párhuzamos jel utak segítségével párhuzamos processzálással kötöttek be. Ennek a két mesterséges lecsengést előállító mechanizmussal oldották meg azt, amiről már volt szó: kialakították az egy térben való muzsikálás illúzióját. Az évtized második felére már olyan rugós masinákat is gyártanak, amelyek mixing közben is használhatóak, akár minden zenei sávra.
Az elektromechanikus zengetők azért terjedtek el, mert drága berendezések voltak ugyan, de még mindig nagyságrendekkel olcsóbbak voltak, mint zengő szobákat tervezni és építeni.
Csöves hangszínszabályozók, kompresszorok, spring és plate reverbek, szalagos magnók késleltetőkké alakítva, a három sávos magnók, és a négy- hat sávos keverőpultok jellemezték a második világháború utáni első békés évtized mixing gyakorlatát. Ez nemcsak Memphisben volt, így hanem a vasfüggöny nyugati és keleti oldalán egyaránt.
Természetesen vannak kísérletező lelkek, mint Les Paul vagy Joe Meek akik kreativitásukkal igyekeznek szétfeszíteni az évtized mixing gyakorlatát. Folyamatos határok átlépése jellemezte mindkét alkotót. Például Les Paul egy luxusvilla áráért nyolc sávos magnót épített magának az Ampex céggel. Előremutató úttörők. Azonban elszigetelt esetekről van szó. Nagy általánosságban a felvázolt technikai háttér keretei között folyt a mixing a szóban forgó évtizedben.
A következő évtized elején újítások történnek. A helyszín már nem Amerika valamely zenei központja, hanem Nagy Britannia fővára, azaz London. A második nemzetközi szupersztár csapathoz, vagyis a Beatles produkcióhoz fűződnek az újítások. Az EMI kiadó leszerződteti a nagyreményű fiúcsapatot. A kiadó tulajdonában lévő Abbey Road stúdióban történik az alkotás.
Azt érdemes figyelembe venni, hogy ennek a stúdiónak a története nem a liverpooli négyessel kezdődik. A hatvanas években már több évtizedes hagyománnyal rendelkezik Főleg komolyzenei felvételek készültek itt. A könnyűzenével valami új kezdődött. A Sun Stúdióhoz hasonlóan azt tudom mondani, hogy a hatvanas években mindenki arra figyelt, hogy mit újít a Beatles és azt próbálták ügyesen, vagy ügyetlenül lekopírozni. Nem túlzás azt mondani, hogy ez a tíz év az Abbey Road dominanciájáról szól.
A részletekkel a következő részben fogunk megismerkedni.