Aki ismeri is alap szinten az írásaimat az rögtön a fejemhez kezdi olvasni, hogy igen, persze, hogy tudjuk! Persze, hogy ismerős a nóta: a hangszerelés és a mixing kapcsolata az, hogy igazán jó mix elkészítés előfeltétele a kiváló hangszerelés. Ha ezt merészen továbbgondoljuk, akkor eljutunk oda, hogy mindennek az alapja, hogy van egy jó dalunk. Azt hangszereljük, mixeljük. Voilá! És már kész is a sikeres produkció.
Ez mind igaz, de, most nem erről szeretnék írni. Ezt a témát, már több helyen, többek között a home recordinggal foglalkozó könyvemben már nagyon részletesen körbejártam.
Induljunk ki abból a szellemi kalandozásaink során, hogy az, ami vitathatatlanul jellemzi a modern hangszerelést, az az, hogy a legtöbb hangszín nagyon sok rétegből tevődik össze. Itt a modern alatt az utolsó öt esztendőt értem. Bár kétségtelen, hogy amiről itt beszélni szeretnék, annak gyökerei már a kétezer tízes évek elején már kristálytisztán megfigyelhető.
Egyfajta törekvést érzek a legsikeresebb zenei produkciók részéről, hogy az ember számára befogadható 20-20000 Hz-ig terjedő frekvenciatartományt betöltse a hangszereléssel. Betöltse hangokkal. Más szavakkal a hangszínek kialakításakor minden egyes tartományba egyenletesen igyekeznek elosztani a zenei információt. Természetesen ebben semmi újdonság nincs, hiszen, már a szórakoztató zene születésénél is megfigyelhető, az a jelenség, hogy az alkotók folyamatosan feleszegették az adott technikai szinten megvalósítható legdúsabb hangzást. Ez igaz volt Elvis Presleyre, a Beatlesre, a Rolling Stonesra, ahogy Michael Jacksonra, vagy Madonnára. Nem meglepő, hogy ez ma sincs másképp. Elég, ha szemügyre veszünk, egy Dua Lipa, vagy Taylor Swift slágert.
Nem véletlenül írtam, hogy kétezer tíz után látszik kibontakozni, egy jól körvonalazható hangszerelési tendencia, amelynek az a feltétele, hogy egyre strapabíróbb, vagyis hatalmas teljesítményt tudó számítógépekre van szükségünk. Nagyjából az Intel I5 és I7 első generációival volt megvalósítható a tízes esztendőkben az, hogy minden hangszín több rétegből tevődött össze. Ezt rétegezésnek vagy layeringnek nevezzük.
Ez a gyakorlatban nem azt jelenti, hogy attól lesz dús és versenyképes a produkció hangszerelése, ha abból űzünk versenyt, hogy ész nélkül pakoljuk egymásra a hangszíneket. Elsődleges szempont a tudatosság! Feszegetjük a hangzás teltségét. Ehhez előre eltervezett stratégia kell. Például, úgy válasszuk ki a második és harmadik lábdob mintát, hogy az kiegészítse az elsőt. Erősebbek legyenek együtt.
Semmiképp ne gátolják egymást. Zárójelesen igyekszem megjegyezni, hogy ügyeljünk a fázishelyességre. Ugyan ez igaz a pergőre, a tamokra, basszusra, leadekre, padekre, gyakorlatilag mindben zenei elemre.
Mindehhez kellenek a bika számítógépek, hogy megbirkózzanak a tetemes sávszámmal.
Összefoglalva még egyszer az a lényeg, hogy kevés zenei elem szól a kompozíciókban, de mindegyik elem hangszíne több sávból tevődik össze. Pontosan ez jellemezte az utolsó öt év zenei termését.
Amiről eddig szó volt, az az érem egyik oldala, eddig kizárólag a hangszerelésben megfigyelhető trendeket vizsgáltuk tüzetesebben. A mixingben is hasonló tendenciákat figyelhetünk meg. A számítógépek könnyeden megbirkóznak a terebélyes sávszámmal és annak processzálásával.
Az izmos számítógép processzorok elterjedésével és a layerezés állandósulása a hangszerelésben azt vonta maga után, hogy mixing folyamatában is folyamatosan kísérletezések történtek abban az irányba, hogy hogyan lehetne még inkább fokozni a dús hangzást. Pontosan arról, van szó a hangmérnökök igyekeztek olyan hangkép kialakítására, amely minél dúsabban kitölti, az emberek által befogadható 20-20000 Hz közötti frekvencia tartományt.
Nagyon sokan a kompresszorok, sőt inkább a brickwall limiterek használatával az egyes hangsávokon, igyekszik megoldani a szóban forgó dús hangzás kialakítását. Mások különféle hard és szoft clipper algoritmusok csavargatásával.
Számomra a kulcs a párhuzamos processzálás. Minél kreatívabban igyekszem párhuzamos effekteket alkalmazni. A zengetőkön és a késleltetőkön túl használok még különféle modulációs effekteket, különleges excitereket, szaturációkat, kompresszorokat, néha limitereket.
Amikor azt vallom, hogy a párhuzamos csatornákban találom, meg a modern hangzást mixingnél az nem azt jelenti, hogy nem használok insertben kompresszorokat, clippereket. Mondjuk brickwall limitereket csak a legextrémebb esetekben használom éneken vagy hangszereken. Bizony arra lettem figyelmes, hogy az elmúlt öt esztendőben a párhuzamos processzorok száma egy mixben radikálisan megemelkedett. Amíg a Covid első éveiben tíz és tizenöt között használtam egy átlagos mixing folyamán, addig ez 2025-ben akár elérheti akár a harmincötöt is.
Amikor Bánkúti Dani MPW műsorában prezentáltam egy hiphop dal keverését, akkor megjegyezte, hogy ez a párhuzamos processzálás olyan oldschool dolog. Abban mindketten megegyeztünk igen ezt valóban a hetvenes években kezdték e alkalmazni New Yorkban. Elsősorban a dobok párhuzamos komprimálására gondolok. Van egy tiszta dob összegző, amely tartalmazza a természetes tranzienseket, amely vegyítve lesz a dobok kompresszorok által megnyomorított változatával. Így a naturális hangzás egy elképesztő agresszivitással lett ötvözve.
Abban megegyeztünk Danival, hogy a mai praktikák a hetvenes években gyökereznek, azonban még a 114 sávos Solid State Logic monstrum keverő asztalok is legfeljebb tíz-tizenkettő send-return csatorna volt szerelve. Az teszi modernné és újszerűvé az egészet, hogy ma például a Pro Toolsban nem vagyunk ilyen keretek közé szorítva. Gyakorlatilag végtelen számú párhuzamos jel utat alakíthatunk ki.
Például a doboknál általában három vagy négy különféle paralel kompressziót használok. A dbx 160 és az Emperical Labs Fatso, azt szinte minden mixing projektemben megtalálható. Az sem kizárt, hogy gyors attack és release beállítással még egy Neve 2264-et is használok.
Hasonlóan járok el a basszusnál, éneknél és a többi hangszernél is egyaránt. Az egyik kompresszort gyors üzemmódban használom, a másikat meg lassú beállítások mellett. Ez meg van tűzdelve párhuzamos szaturátorokka, torzításokkal, exciterekkel, és modulációkkal.
Az értelmezésem szerint mixing során a sok párhuzamos processzálásokkal még extra rétegeket alakítok ki. Más szavakkal dúsítom a zene szövetét.
Itt a nem is annyira rejtett kapocs a hangszerelés és a mixing között ma. Mindkét zenekészítési folyamatban a extra layerek kialakítására és megalkotására törekszünk.
Remélem olvasás során mindenki kreatív ötletek tömkelegével gazdagítja saját produkcióját!