Oldal kiválasztása

Örök nagy kérdésről fog szólni az eszmefuttatás második része, amit a legtöbbször a fejemhez vágnak: milyen hangfalat vegyek otthonra, vagy a házi stúdiómba? Az első részben elég kimerítően ecseteltem, hogy a kérdéskör nem egyszerű. A terem akusztikáját figyelembe kell venni, ahol házi stúdiót szeretnénk építeni. Ez alól, nincs kivétel: minden esetben a terem akusztikája befolyásolja azt, amit hallunk. Az akusztikai tervezés a végleges megoldás. A baj csak az, hogy rettentően helyigényes, és elképesztően drága. Az akusztikai tuningolás, az, ami a legtöbb zenehegesztő számára elérhető. Ezzel az akusztika feljavításával valamilyen szinten elfogadhatóvá tudjuk tenni a lehallgatást. Mindenképpen tanácsos kvalifikált akusztikai szakember szolgáltatásait igénybe venni.

Tuningolt teremben már a producing, azaz a zeneszerzés, és hangszerelés elvégezhető. Valamint a mixing folyamata is elkezdhető. Szigorú vagyok. Szerintem mixinget befejezni csak tervezett akusztikában lehet Main monitorok mellett. Ez az jelenti, hogy olyan a lehallgatás, hogy 20-20000 Hz között legfeljebb másfél, két decibel az eltérés a valóságtól. A legnépszerűbb közel téri monitorok, amelyek ott figyelnek a házi stúdióban, inkább 150 Hz felett tudják a referencia értékű lehallgatást. Gyakorlatilag nem sejthetjük, hogy mi történik a legmélyebb két és fél oktávban. Gyakorlatilag lutri, hogy sikerül-e a mélyekkel valamilyen szinten boldogulni. Masteringet, meg, ha jót akarunk magunknak, akkor szakemberre bízzuk.

Gondoljunk bele! Hatalmas zenei versenyhelyzet van: Például Selena Gomez slágereit sem csepeli konyhában szokták keverni.

 

Azok számára, akik nem szeretnének, vagy nem tudnak bajlódni az akusztikával, azok számára maradnak a szoba korrekciós rendszerek. Sokszor vagy anyagi forrás hiányában, vagy pedig bérleménynél nem nyúlhatunk a falakhoz, és arra kényszerülünk, hogy a rossz akusztikába helyezzük el a hangfalakat. Sajnos ez kis hazánkban a legelterjedtebb gyakorlat.

Hangfalakon sokkal kényelmesebb dolgozni, és hosszabb távon pontosabb végeredményhez vezet, mintha ezt fülhallgatón tennénk. Csak az egészbe belerondít, az a fránya teremakusztika. A szóban forgó korrekciós rendszerek a szoba torzításait igyekeznek felmérni és hangszínszabályozással korrigálni, hogy minél lineárisabb lehallgatás valósuljon meg a házi stúdióban. Ezen túl a bal és a jobb hangfal válaszát külön korrigálják, hogy meglegyen a valódi sztereó élmény. A fejlettebb rendszerek még a különböző frekvencia tartományok fázisait is rendbe teszik. Így késések nélkül egész pontos lehallgatásban részesülhetünk. Természetesen ez meg sem közelítheti precizitásban a tervezett akusztikát, valamint a tuningolt termet, de mindenképpen megment minket a teljes vakságtól.

Három szoba korrekciós rendszert szeretnék hírbe hozni: a Dirac Live Room Correction Suite, IK Multimedia ARC, és utolsó sorban a Sonarworks SoundID. Mindhárom termék egy szoftverből és egy mérőmikrofonból áll. Lényegében 35-50 ponton elvégzett mérés után a szoftver számol és kiegyenlíti a szoba torzításait. Legtöbbször pluginként kell felszúrnunk az utolsó insertnénk a master sávunkra.  A Dirac és az IK Multimedia rendszere elérhető standalone változatban. Ebben az esetben külön dobozban kapjuk a korrekciós rendszert, amelyet a hangkártya és a hangfal közé kell szúrni. Nyilván csodát nem szabad várni, ezektől a rendszerektől, de nagy minőségi ugrást fog jelenteni a ’pocsék akusztikába helyezett hangfalak’- szerű megoldásokhoz képest.

 

 

Következzen válasz végre a legnépszerűbb kérdésre: vagyis, hogy milyen stúdió hangfalat vegyek otthonra? Kimerítő termék áttekintést, már megírtam a Home recordinggal foglalkozó könyvemben. Most inkább irányelvek leírására és személyes kedvenceim bemutatására törekszem. A hazai ingatlanállományból arra következtetek, hogy legtöbbször 12-16 négyzetméteres termekbe igyekeznek házi stúdiót építeni a tulajdonosok. Ezek a termek viszonylag kicsiknek mondhatók, ezért az egyik legfontosabb tanács, hogy ne vásároljuk túl nagy hangfalakat, mert gyakorlatilag öngólt rúgunk magunknak. A legtöbb gyártó 5, 6.5 és 8 inches mély/középnyomóval szereli a stúdió hangfalait a közel téri monitorok kategóriájában. A legkisebb változat általában mélyszegény, a legnagyobbat, pedig 20 négyzetméternél nagyobb terembe tervezték, ezért a tanácsom az mindenki számára, hogy a középső 6.5 inches driverrel szerelt változatot válassza.

 

Arról nem szabad elfeledkezni, hogy hangfalat választani kicsit olyan, mint barátnőt: a személyes ízlés kell, hogy döntsön! Soha ne az vezéreljen minket, hogy kedvenc dj-nk, producerünk, hangmérnökünk, mit használ, vagy igazából mit reklámoz. Vigyünk általunk választott és jól ismert referencia zenét. Hallgassuk, meg több jelöltön és az ízlésünkre hallgassunk. Amire érdemes figyelnünk, hogy mennyire részletes hangfal válasza különböző frekvencia tartományokban, valamint arra, hogy mennyire kiegyensúlyozott a hangképe. Továbbá azt is érdemes megfigyelni, hogy hogyan bánik a dinamikával, mennyire pontos a  hangszerek közötti hangerő leképzés. Ha gyors válaszidejű hangfalat választunk, amelyen könnyen értelmezhetőek a hangszerek tranziensei, akkor már nyert ügyünk van. Utolsó sorban arra is figyelni kell, hogy mennyire fárasztó zenét hallgatni rajta.

Remélem fontos szempontokat sikerült felsorolnom. Ne hamarkodjuk el a döntésünket. Inkább sok terméket hallgassunk meg vásárlás előtt.

Következzenek a kedvenceim! A legolcsóbb hangfal, amely még sokkal drágább vetélytársait is maga mögé utasít precizitásban az a Kali Audio LP6 mk2. Szoba korrekciós rendszerrel párosítva nagyon ütőképes lehallgatást biztosít. Maradva ebbe a kategóriába érdemes még meghallgatni a Yamaha HS7-et és a Focal Alpha 65-öt.

Nyilván a belépő szintű kategóriának megvannak a maga határai. Közepesen drága kategóriába jó választás lehet az APS Klassik 2020. és a Neumann KH150.

Aki a legdrágább ligában szeretne játszani, az ATC SCMPro12, Amphion One15 és Proac Studio 100 passzív hangfalait ajánlom szemügyre vételezésre.

Jó stúdió építést kívánok mindenkinek!