A címből sokan arra asszociálnak, hogy itt, most elsősorban a hallásról, lesz, szó. Pontosabban arról, hogy hogyan halljuk a zenét. Jó úton járnak, azok, akik erre asszociáltak. Meg sem tudom számolni, hogy egy hét alatt hány olyan kérés jön irányomban, hogy hallgassam meg a zenéjét, mondjak véleményt a megszólalásról, hangzásról. Legtöbbször, jobb esetben az a meglátásom, hogy jó az elgondolás, csak pocsék a kivitelezés. Ez ugyan fakadhat megfelelő tudás és tapasztalat hiányából. Ebben az esetben tudok tanácsokat adni. Jó érzés tölt el.
De mi van akkor, amikor a megfelelő tudás, és tapasztalat birtokában van az alkotó, mégis pocsék a hanganyag minősége. Ebben az esetben, azért vagyok szomorú, mert nem tudok mit tanácsolni. Azért érzem magamat kényelmetlenül, mert szinte biztos vagyok benne, hogy csak az lehet a pocsék soundért a felelős, hogy nem kielégítő minőségű a lehallgatás. Bizony az az eset áll fenn, hogy sokkal pallérozottabb lenne a végeredmény, hogyha a zenehegesztő, legyen az dalszerző, hangszerelő, vagy hangmérnök igazán részletesen hallaná azt, hogy mi is történik valójában.
Igen elérkeztünk a lehallgatás ingoványos területére. Miért hívom ingoványosnak? Azért, mert számtalan tényező befolyásolja azt, hogy mennyire lehet, részletes, és pontos egy zenehallgatás egy adott teremben. Igen, bizony az a fránya terem akusztika. Ez az egyik nagyon fajsúlyos tényező, ami megbonyolítja, vagyis megbolondítja az egészet. A hanghullámok mindig reakcióba lépnek a termet határoló felületekkel. Mindez a hangerőtől független. Sokszor hallom, azt az ellenvetést, hogy jó-jó, de én nem is fogom hangosan hallgatni a zenét. A direkt hangminden esetben keveredik a lecsengésekkel. Teljesen mindegy a hangosság mértéke a terem, vagyis annak akusztikai jellemzői minden esetben befolyásolják azt, hogy mit is hallunk. Nincs kivétel! Ebből következik, hogy az akusztika milyensége, vagy minősége befolyásolni fogja a zenei végtermék minőségét.
Nem szabad csodálkozni, hogy kezeletlen akusztikai körülmények között nem igazán van esély arra, hogy világszínvonalú muzsikát állítsunk elő. Például, ha egy terem elnyeli a magasakat, akkor törvényszerű, hogy a az ott készült mixekben általában túl lesznek tolva a magasak. Természetesen ez fordítva is igaz: ha az adott helyiség felerősíti az említett frekvencia tartományt, akkor nyilvánvaló, hogy tompa és kevés magasat tartalmazó zenéket fogunk készíteni. Ez igaz más frekvencia tartományokra is, a mélyekre, a közép mélyekre, a közepekre, és a középmagasakra is egyaránt. Annyit még meg kell jegyezni, hogy a túl sok mély vagy közép mély van egy szobában, akkor az azt is meggátolja, hogy az egész hangképet precízen tudjuk hallani és megítélni.
Sajnálom, itt most nem korrekt és kimerítő akusztikai bevezetés, fog következni. Inkább használható ötletbörze, hogy hogyan is javítsunk a reménytelen helyzeten.
Rögtön különböztessük meg a hanggátlást a terem akusztikától. Az első terület azzal foglalkozik, hogy a hangos zene ne zavarja a szomszédot, vagy az elhaladó villamos csikorgás ne zökkentsen ki a zenealkotás folyamatából. Ezzel, most nem szeretnék foglalkozni. A teremakusztika rendkívül leegyszerűsítve arról szól, hogyan tudjuk semlegesíteni a termet, hogy ne torzítsa azt, amit hallunk. Szögezzük le, hogy a hétköznapokban található termek, ahol házi stúdiót szándékozunk létrehozni, mindegyike alkalmatlan akusztikai értelemben zenekészítésre. Ahhoz, hogy egy terem alkalmas legyen, stúdiózásra rövid lecsengést kell megteremteni, valamint azt, hogy az ember által hallható 20-20000 Hz-ig terjedő tartományban ez a rövid lecsengés egyenletes legyen. Igen ez azt jelenti, hogy a szoba semleges marad, nem befolyásolja, vagyis nem torzítja el azt, amit hallunk.
Nem győzőm hangsúlyozni, hogy a mindennapokban fellelhető termek, elsősorban ott buknak el, hogy túl hosszú a lecsengésük. Arról nem is beszélve, hogy általában, geometriájukból adódóan bizonyos frekvencia tartományokat felerősítenek, másokat, pedig elnyelnek. Így álmodni sem lehet, a precíz lehallgatásról, ami az alapja mindegyik zenekészítési fázisnak: akár producing, akár recording, akár mixing vagy mastering.
Az egyetlen járható út a tervezett akusztika, ha valódi precizitásra törekszünk, amely, akár világszinten is versenyképes zenék készítésére alkalmas. Ez azt jelenti, hogy kvalifikált akusztikai tervező mérnök tervei alapján, hangstúdió kivitelezésére szakosodott cég megépíti a termet az akusztikai elemekkel felszerelve. Ez elképesztően drága mulatság. Arról nem is beszélve, hogy legalább 35 négyzetméteres teremből kell kiindulni, hogy értelmes nagyságú lehallgatónk legyen.
Térjünk vissza a magyar valóság talajára! Ezt kevesen engedhetik meg maguknak. Azonban léteznek olyan tuning eljárások, amelyek segítenek a hétköznapi szobák pocsék akusztikáján. Akusztikai elemek tervszerű összeválogatásával és elhelyezésével drámaian javíthatunk a rossz akusztikán. Természetesen, így közelébe sem juthatunk a tervezett akusztika precizitásához, de, azért javíthatunk a helyzeten. Nem érdemes kihagyni, hogy szakember méréseket végezzen és kiszámolja, hogy milyen elemeket érdemes elhelyezni. Természetesen meghatározza, azok pontos helyét is.
Léteznek cégek, mint például az Auralex vagy az RPG, amely előre gyártott elemeket árusítanak. Rendkívül drágák és szerintem nem jelentenek teljes megoldást. Forduljunk akusztikai mérnökhöz segítségért!
Azok, akik, csak legyintenek, és nem szeretnének bajlódni az akusztikával, azok számára csak a fejhallgatók maradnak egyedül referencia értékű, precíz lehallgatásnak.
Mindenképpen nyitott fejhallgatók közül érdemes választani. Azt számításba kell venni, hogy a legmélyebb két oktáv, vagyis a 20-130 Hz-ig terjedő tartomány lehallgatása kevésbé lesz precíz. Szinte mindegy melyik gyártó termékeivel próbálkozunk. Úgy összegezném, hogy 150 eurótól indulnak azok a fülesek, amelyekkel már dolgozni lehet. Ezt, úgy értem, hogy elég precízek, hogy már hinni lehet neki, és értelmes zenekészítési döntéseket tudunk hozni. Elsőként nagy kedvencemet, a ma már klasszikusnak számító az AKG K240-et emelném ki. Szerintem 100 Hz felett megdöbbentően precíz. Ellenőrizni szeretem rajta a mixeimet. Csak ajánlani tudom. Rendkívül jónak tartom a Sennheiser HD 600-as sorozatnak a tagjait is. Nagyon részletes és valósághű, de az én ízlésemnek hifis, vagyis mélyben és közép magas tartományban színez. Az elérhető áru kategóriában érdemes még a Focal és az Audio Technica, Beyerdynamic termékeit is meghallgatni. Vásárlásnál, mindig a zenei ízlésünk legyen a végső döntőbíró.
Utolsó sorban a Neumann NDH 30 fejhallgatóját emelném ki. Megdöbbentően lineáris és megbízható lehallgatást biztosít. Szinte el is felejtem, hogy nem hangfalon mixingelek.
Nem szabad elfelejteni azt, hogy a fülesek nem alkalmasak arra, hogy elejétől végéig vigyünk egy produkciót. Egy idő után olyan intim lehallgatást biztosítanak, hogy el fogunk siklani a hibák felett, amelyeket orvosolnunk kellene.
Ne feledjük: a világslágereket nem fejhallgatókban keverik!