Ez örök kérdés. Mit kell tennem? Mi a jó megoldás, mi a jó stratégia? Vagy taktika? Van, aki azt tanácsolja, hogy inkább semmit, ha nincs kéznél hardver kompresszor vagy más erre a célra gyártott masina. Választ ígérek az összes kérdésre. Nagy vállalás, de legalább próbálok rendet tenni a sok-sok, néha egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleménynek.
Induljunk ki abból, hogy összegző sávnak nevezem azt, amit a legtöbb DAW-ban auxként vagy group trackként szoktak aposztrofálni. A lényeg azon van, hogy több hangsávot lehet vele összegezni és egyként kezelni. Nem titok, hogy a mix workflow olyan, hogy külön csoportokba rendezem, a dobokat, a perkusszív elemeket, a basszusokat, gitárokat, szintetizátorokat, lead énekeket background énekeket és párhuzamos processzálással használt effekteket, mint a zengetők, delayek, modulációs effektek, exciterek, harmoniserek. Végül ezek az említett összegző sávok egy további összegző sávra irányulnak. Ezt általában master busszal azonosítjuk.
Valójában hozzá kell tenni, hogy nagyjából húsz évvel ezelőtt a DAW-ok összegzése még hagyott kívánnivalót maga után, ezért gyakori volt az olyan összegző csoportsávokat valamilyen analóg berendezéssel megtámogatni, hogy eltávolodjunk a digitális rideg hangzástól. Sok mixing hangmérnök (köztük én is) a minimalizmus jegyében, vagy az egyszerűség kedvéért leginkább a dob összegző sávon használtak analóg kompresszort, és természetesen a master buson. Ettől mondanom sem kell, hogy sokkal igazibb lett a sound. Számtalan nagylemezt készítettem ezzel az eljárással. Az sem volt ritka eset, hogy sok elektronikus elemet tartalmazó anyagnál a master összegzőn a kompresszor elé Neve 1073-as előfokot is használtam alig meghajtva, hogy még plusz melegséget csikarjak ki a középmagas tartományban aránytalanul gazdag szintetikus soundok közé.
Nem öncélú nosztalgiázásról van szó. Az a munkafolyamat, ami körülbelül húsz évvel ezelőtt terjedt el, magyarázza, hogy ma milyen és mennyi processzálást használunk az összegző sávjainkon. A master buson nagyon kedveltem az Avalon 2044-es kompresszorát, valamint a TK Audio G bus kompresszorának analóg változatát, az Aphex Compellort és a Joemeek SC2-t. Később pedig hozzátettem a Black Lion Audio Neve 33609-es másolatát is. A doboknál szívesen használtam a DBX 160SL-t vagy a vintage DBX 162-est, vagy akár a Drawmer 1960-at is.
Ez a legtöbb mai producernek és hangmérnöknek nem mond sokat, hiszen nincs valós tapasztalatuk a hardverekkel. A jó hír, hogy ma már bőven vannak olyan minőségi szinten a szoftverek, hogy meg lehet segítségükkel valósítani a kiváló hangzást. Sőt észre kell venni, hogy a modern popzenében olyan fokú polírozottság figyelhető meg, ami szinte kizárja, hogy sok analóg eszközt használjunk. Viszont az a hozzáállás, hogy húsz éve milyen analóg berendezések segítségével próbáltam az akkori hangmérnök generációval együtt a Pro Tools soundjának gyerekbetegségeit orvosolni, az szinte meghatározza, hogy ma milyen pluginekkel próbálkozunk összegző sávokon.
Azt le kell szögezzem, hogy amíg egy-egy vassal el sikerült érni a nagyméretű keverőpultok hangzásának a kvalitását, addig azt tapasztalom, hogy hiába próbálkozunk akár a legjobb emulációival is, közel sem járunk sikerrel. Ebből önbecsapás azt a hamis tanulságot levonni, hogy az analógok mennyivel jobbak, mint a szoftverek. Ez nem igaz! A két tartomány nem izomorf, ezért nem összemérhető. Ugyanolyan jó minőség kicsikarható a pluginekből is, csak másfajta gondolkodásmódot és attitűdöt igényel. Másfajta mindsetet magyarul megfogalmazva. Ez természetesen másfajta mixing taktikával és stratégiával párosul.
Nekem a kulcs az, hogy ne egy szoftver segítségével próbálom elérni azt, amit egy analóg eszközzel oldanék meg. Néha meglepődnek, amikor látják, hogy az összegző sávjaimra öt-hat különféle processzor van felszúrva. Itt minden olyan eszköz található, ami a hangnak különféle aspektusait befolyásolja: szalag szimuláció, keverőpult bus szaturáció, harmonikus torzítások, különböző típusú kompresszorok és természetesen hangszínszabályozók. És nem véletlen, hogy például egy VCA kompresszort használok egy Vari Mu rendszerűvel együtt. Az egyikkel mondjuk 1 decibelt komprimálok, a másikkal pedig 1,5 decibelt. Felmerülhet a kérdés, hogy miért használok ennyi különböző eszközt? Talán egy eszközzel is megoldható lenne? Az igazság az, hogy az egyes eszközök hatása nem ugyanaz, és az így kialakult lánc eredménye különleges hangzást teremt.
Az összegző sávjaink kezeléséhez tudatosan kell használni a számítógépes processzorokat a DAW-unkban! Vannak dedikáltan olyan eszközök, amelyeket az egyes hangszerek sávjain alkalmazhatóak sikeresen. Igazán itt mutatják meg az erényeiket. A másik csoportba pedig azokat a szoftvereket sorolnám, amelyek kimondottan összegző sávok kezelésére lettek megalkotva és leprogramozva. Leginkább arról lehet felismerni őket, hogy már nagyon kicsi beavatkozás során is hatalmas lenyomatuk lesz a végső hangzás alakulására. Egy példa erre a két csoportra a dbx 160 és az Urei 1176, amelyek az egyes sávok komprimálására szolgálnak, míg az SSL G bus kompresszor kimondottan az összegző sávokra lett tervezve.
A dob groupomon általában – ha a kompresszorokról beszélünk – általában egy paralell kompresszort használok, amelyet egy nagyon kis arányú sima kompresszor követ. Jelenlegi kedvencem (természetesen ez állandóan változik) az SSL LMC+ radikális processzora, amit párhuzamosan használok a mix pot méter ízlés szerinti beállításával. Ezt követi a Sonible Smart Comp2, amit nagyon kis mértékű összenyomás mellett használok. A master buson a kedvencem jelenleg az UAD API 2500 és a Pulsar Vari Mu kombinációja, mindkettő körülbelül másfél decibelt vesz le a végeredményből. Számomra ez egy fantasztikus kombináció.
Remélem, hogy cikkemmel kreatív ötleteket sikerült adnom a saját mixek elkészítéséhez!