A következő gondolatmenetet Sőrés Zsolt barátomnak köszönhetem: gitárpedálok, mint a házi stúdió bővítményei. Legtöbben legyintenek, hogy ugyan minek pazarolni a betűket ilyen szerkezetekre. Azonban nincs igazuk! A pedálok nagymértékben növelhetik zeneíró kuckónk hangzásának határait. Nem szabad olyan előítéletekkel élni, hogy a pedálok csak gitárosoknak valók. Szerintem érdemesebb külső hardver effektként tekinteni rájuk, amelyeket nem csak egyfajta hangszeren lehet használni.
Alapvető stúdióbővítési filozófiám, hogy olyan berendezések beszerzésében érdemes gondolkodni – legyen szó hangszerről vagy effektről – amelynek a hangzása túlmutat az aktuális DAW-ok megszólalásán. Erre talán a legjobb példa, hogy ha szintetizátor központú zenében utazunk, akkor jó ötlet egy analóg filter beszerzése, mert más ízt tud hozni, mint a digitális, virtuális szintetizátorok. Csettintünk, hogy igen, akkor leginkább analóg pedálok lehetnek a potenciális jelöltek, de ez csak részben igaz. Nem szabad megfeledkezni a vintage digitális effektekről sem, amelyeknek olyan erős hangzásbeli karakterük van, ami ma nem utánozhaztó egy modern DAW környezetben. Gondolok itt elsősorban a 8 és 12 bites régi pedálokra, amelyek meglehetősen zajosak, de van valami varázsuk. Például egy ósdi Coron vagy Boss vagy Ibanez delay olyan vaskos és mással össze nem téveszthető megszólalást produkálnak, hogy az ma mással nem hozható létre.
Igyekszem a gitárpedálok véget nem érő rengetegében valamiféle átláthatóságot teremteni. Mindezt megpróbálom úgy, hogy arra koncentrálok, hogy mi is lehetne hasznos a hazai házi-, vagy projektstúdió tulajdonosok számára. Első sorban a torzító overdrive fuzz pedálokról beszélnék. Ezt a csoportot azért tartom rendkívül fontosnak, mert bármilyen hangszerről vagy zenei stílusról beszélünk, a szóban forgó eszközökkel dúsíthatjuk a felharmonikusainkat. A torzításra és overdrive-ra, valamint a fuzz-ra érdemes úgy tekinteni, mint gazdag és dús felharmonikusok generálóira. Nem kell mindenképpen extrém, torzított gitáros metálra gondolni, vagy szétcsavart dubstepre. A szóban forgó effekteknek még a leglágyabb zenei hangzásokban is létjogosultsága van. A hitvallásom az, hogy a szóban forgó effekteket a megfelelő hangszeren és a megfelelő zenei helyen kell használni, mert akkor végzi el a művészi funkcióját. Fogalmazhatunk konyhanyelven úgy, hogy akkor „üt”.
Felvetődhet az a kétely is, hogy ha bármelyik DAW-ban találunk plugin formátumban ezekből effektekből, és vásárolhatunk is pedál emulációkat, akkor minek van egyáltalán szükség valódiakra? Nos, a válasz egyszerű: a vasaknak annyival igazibb, természetesebb, gazdagabb a megszólalásuk, hogy a feltett kérdés értelmetlenné válik. Az első pedál, amire fel szeretném hívni a figyelmet két kedvenc pedálom hangzását tudja egyszerre, az eredetieknél sokkal kisebb zajjal. Sok zenész esküszik a Proco cég RAT fantázianevű torzítóra. Nagy tudása miatt szeretem, a torzítás széles skáláját valósítja meg az enyhe túlhajtástól a vad zúzdáig. A Low Pass filterével tetszőlegesen megfésülhetjük a generált felharmonikusokat. A másik örök klasszikus a témában az Ibanez Tubescreamer overdrive pedálja. Nemcsak a blues, de számtalan gitárközpontú stílus és az acid house sem képzelhető el nélküle. A JHS Sweet Tea nevű terméke az említett két örökzöld gitár effekt kópiája, minőségi alkatrészekből szerelve. Véleményem szerint kiváló első analóg effekt lehet a házi stúdiónkban függetlenül attól, hogy milyen zene stílusban működünk. Rendkívül gazdag hangzást csikarhatunk ki segítségével a megfelelő zenei sávokon. Érdemes rá úgy tekinteni, mint egy éles, ám rettentően gazdag sound design eszközre. Virtuális szintetizátorhangzásokat is megfűszerezhetünk vele.
Jó alternatívája lehet a Death by Audio Fuzz War vagy OCD Fulltone pedálja. Természetesen bármely vintage vagy új, a kategóriába tartozó analóg pedállal érdemes kísérletezni. Arra kell csak ügyelnünk, hogy nehogy túlzásokba essünk. Mindenképpen hatalmas elmozdulás a csupa digitális hangzáshoz képest.
Nem csak szintetizátor központú muzsikák számára jó befektetés egy Moogerfooger filter pedál beszerzése, kifejezetten a MF-101 fantázianevű termékre gondolok. A jellegzetes Moog filter hangzás bármilyen hangszeren alkalmazva szenzációs. Hangszerelési szempontból felfoghatatlanul tág lehetőségek nyílnak meg előttünk. Még a legunalmasabb és közhelyes digitális soundokat is fel tudja kellőképpen frissíteni. A pedálba épített szaturációs lehetőség megsokszorozza a 24 db/oktáv szűrőben rejlő potenciálokat. Csak ismételni tudom önmagam: zseniális választás, ha ez az első bővítményünk a stúdiónkban. Ez a masina olyan ízt tud adni, amely messze túlmutat a bitekkel generált hangokon. Gitáron, éneken és dobokon is használva tágíthatjuk hangzásunk játékterét. Nagyon szeretem!
Más gyártók filterpedáljai is hangszerelési többletet jelenthetnek a zeneszerzési, hangszerelési és mixing fázisban egyaránt. Például az Electro Harmonix Q tron fantázianevű termékére gondolok. Más gyártók hasonló tudású cuccai is valódi izgalmat jelenthetnek. Próbáljunk úgy választani, hogy a kiszemelt pedál kreatív zenei ötletek szülőatyja legyen. Ragadja meg a fantáziánkat.
Végül a vödörlánc elven működő effekteket szeretném szóba hozni. Valódi analóg delayek egyedi, néha fura sounddal frissíthetik a produkciónkat. Elsőként a nemrég említett Electro Harmonics cég klasszikusát, a Memory Boyt említeném meg. Vigyázat, mindenképpen vintage darabra érdemes vadászni, mert az új változatok digitálisak! Az áramkörből kifolyólag viszonylag rövid késleltetésre képes ez a pedál, de játékossága, sőt, néha őrületbe hajló lecsengései semmivel nem utánozhatóak. Éneken gitáron, billentyűkön főnyeremény, mert valódi karaktert ad a zenénknek. Csak szeretni lehet, mert sztereó térben valódi mélység érzetének kialakítására képes szemben az unalmas szoftverekkel. Jó alternatívája lehet a filtereknél emlegetett Moogerfooger testvér effektje, a MF104M szintén vödörlánc elven működő késleltetője. Ínyencek még vintage Boss és Ibanez delay pedálok után is kutathatnak.