A dobhangzás rétegezéséről már hosszasan írtam több helyen is. Akkor most meg mit akarok megint a rétegekkel? Az igazság az, hogy meglátásom szerint nem elég csak a doboknál rétegeket kialakítani, vagy ahogy az angolszász szakirodalom fogalmaz: layerezni. Legtöbbször a doboknál arról írtam, hogy a szóban forgó hatást dobmintákkal tudjuk megoldani: dobsamplingek hozzáadásával és azok házasításával lehet kellő mértékben dúsítani a megszólalást. A mai modern hangszereléseknél sok-sok réteg kialakítása jellemző. Mit is jelent ez konkrétan?

Induljunk ki az elektronikus alapú zenékből, mert ezen a példán sokkal egyszerűbb szemléltetni. A dobok eleve több mintából vannak összegyúrva, hogy dús és vastag hatást érjenek el. Hasonló mondható el a basszusokról és szintetizátorokról is. Mondanom sem kell, hogy ez nem csupán arról szól, hogy véletlenszerűen egymásra pakolunk samplingeket, vagy találomra szintetizátor rétegeket. Elsősorban a zeneiség és a térszerűség kell, hogy vezérelje a hangszerelést. Elsődleges szempont kell, hogy legyen, hogy a hangszínek kiegészítsék és támogassák egymást, valamint képesek legyenek egységként funkcionálni. Jó zenei példa erre, ha találomra kiválasztunk egy Avicii nótát és a felsorakoztatott szempontok alapján elemezzük azt.

Azt tisztázzuk le az elején, hogy a layerezés használata mixingnél nem újkeletű dolog és nem az EDM előretörésével jelent meg a porondon. A rétegek kialakításának ötlete egykorú a mai értelemben vett könnyűzene és a többsávos felvételi technológia születésével. A jelenségnek szárnyakat adott a sztereó felvételkészítési praktika elterjedése. Gondolok itt arra az egyszerű megoldásra, amellyel a korabeli rock produkciók éltek, hogy picit balra panorámázták a gitárt, jobbra pedig annak delayét és reverbjét. Mindig send-return módban használt párhuzamos processzálásról van szó! Tetten érhetjük ezt Deep Purple, Pink Floyd, Jimmy Hendrix lemezeken.

Ezek a technikák legalább ötven esztendősek. Az, hogy ma is aktuálisak, az annak köszönhető, hogy az aktuális pop hangszerelési trendek szerint a vastag megszólalást keresi mindenki a szólamok minimalizása mellett. Kezdjük, vagy inkább folytassuk a doboknál! A dobminták használatát már többször is kitárgyaltam, ezért most erre nem térek ki.

Nem ritka eset, hogy a recordált lábdobot megduplázom. Első rétegnek kivágom a zavaró rezonanciákat, komprimálom, majd általában mélyet és magasat emelek a dob hangolásának függvényében. Második rétegnél ugyanúgy kivágom a rezonáló tartományokat. Dbx 160-as kompresszorral vagy 20db-vel megnyomorgatom, majd Pultec jellegű EQ-val 30 HZ-nél 5-8 db-t emelek. Ezt a második réteget ízlés szerint, halkan adagolom az első sávhoz. Nincs megállás! Harmadik rétegnek van, hogy szalagos szimulácuióval vagy soft clipperrel jelentősen szaturálok. Hasonlóan halkan adagolom a többi réteghez. Néha negyedik réteg az lesz, hogy Transient designer processzorral irreálisan hangsúlyozom az attackot. És folytathatjuk, amíg kreatív ötletünk van. Természetesen a józan ész keretein belül.

A pergőknél, tamoknál szintén hatásos a szaturált és attackos réteg kialakítása. Jó ötlet lehet még egy 1176 típusú géppel agyonkomprimált, vagy all button in módban torzított réteg hozzáadása is. A basszusnál nálam kulcsfontosságú egy olyan réteg, amelynél annyira túlkomprimálom az LA2-A emulációt, hogy az már elkezd torzítani. Harmadik layer az szokott lenni, hogy 120 Hz-ig levágom a mélyeket és jól megszaturálom. Ezeknek a rétegeknek az a feladatuk, hogy harmonikus dúsításukkal kisméretű lehallgatókon, mint amilyenek a fülhallgatók, okos telefonok, laptopok, stb., is biztosítsák a basszus jelenlétét a zenében.

Az akusztikus és a az elektromos gitároknál egyaránt szeretem a rétegek kialakítását előnyben részesíteni. Nagy kedvencem, hogy az eredeti sáv mellé attackkal hangsúlyozott layert gyártok. Amennyiben szükségét érzem, szaturált vagy torzított változatot is készítek.

A szintetizátoroknál személyes véleményem szerint az imént ismertetett technikák helyett inkább több különböző hangszínből kialakított hangzások a nyerőek. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy bizonyos mixing szituációban ne lenne bármilyen párhuzamos sáv kialakítása hasznos.

Az éneknél kulcsfontosságú a szövegérthetőség biztosítása minden helyzetben. A ma divatos sűrű hangszerelésekben ahhoz, hogy az ének kiharcolja magának a hallgató figyelmét, több réteg kialakítására van szükség. Általában készítek egy ideális megszólalású verziót az énekből. Elsősorban ügyelek arra, hogy a zavaró frekvenciák ki legyenek vágva, valamint arra is, hogy semmiképpen ne legyen túlkomprimálva, és maradjon meg az előadásmód természetessége. Arról nem is beszélve, hogy igyekszem szép és az életnél nagyobb hangzást kialakítani. A második réteg a túlkomprimált változat. Arra mindig ügyelek, hogy első lépés a kellemetlen frekvenciáktól való megszabadulás legyen minden egyes rétegen. Erre a kedvencem az Waves RVox ősrégi pluginje, vagy az Arturia 1176 típusú kompresszora. Harmadik réteg egy enyhén szaturált változat. Erre kedvencem az SSL X saturator processzora. Természetesen más szoftver is megteszi, amely alkalmas az enyhe torzításokra. Meglepően hangzik, de a negyedik layer egy csúnyán megtorzított változat. Legtöbbször Tubescreamer vagy RAT torzítópedál emulációt szeretek erre használni. Az utolsó két változatot általában halkan szoktam adagolni a mixben. Azonban így is hozzájárul a gazdag és vastag énekhangzás kialakításához.

Az ismertetett technikák alkalmazásához sok-sok tapasztalatra és kitűnő zenei ízlésre van szükség. Érdemes kipróbálni! Remélem sikerült gondolatébresztő példákat felsorakoztatnom.