Vajon mit takar a sokat sejtető, enyhén költői beütésű cím? Egyszerűen újabb irányt mutatást szeretnék felvázolni. Mindig zavarba jövök, amikor marketing anyaggal bombáznak a szoftvergyártók. Mindig az az érzésem támad, hogy most bizony lemaradok valamiről. Ez bizonyítja azt, hogy mennyire rafináltak és körmönfontak a szóban forgó reklámok, kiváltképp, ha belegondolok abba, hogy több mint húsz éve követem a pluginek evolúcióját és utolsó tíz évben a robbanásszerű minőségbeli javulásukat.
Amennyiben olyan processzorra lelek, amely megkönnyíti a mixing folyamatát, vagy eddig elképzelhetetlen hangzásbeli megoldásra képes, akkor általában nem szoktam kímélni a pénztárcámat. Ennek ellenére a marketing anyagok nagyon ügyesen próbálnak az érzelmeimre hatni, hogy ha nem vásárolom meg az általuk promotált terméket, akkor rosszak lesznek a mixeim, elavultak és még folytathatnám. Ne dőljünk be minden ravasz hirdetésnek!
Ebben a témában már írtam több cikket is a számítógépes eszköztár minimalizálásáért lobbizva, a pénztárcánk védelme jegyében. A szóban forgó jelenséget azonban egy új szemszögből szeretném megvizsgálni. Induljunk ki abból, hogy az elmúlt ötven-hatvan esztendőben használt, mára már kultikussá váló stúdióeszközök digitális emulációival szeretne ma mindenki dolgozni. Ki ne szeretne olyan ikonikus dobot, mint amit a Led Zeppelin lemezeken hallhatunk, olyan killer gitár soundot mint Jimmy Hendrixé, vagy olyan lehengerlő éneklést, mint a Queen felvételein. Na, ugye? Itt vagyunk igazán sebezhetőek! A közízlésre az jellemző, hogy a hagyomány valamely kimagasló teljesítményét szeretnénk reprodukálni. Ebből egyenesen következik, hogy azokra a kultikus stúdió eszközökre van szükségünk, amiket akkoriban használtak. A vasakat összegyűjteni mindenképpen a hosszabb és jóval költségesebb út. Nevezhetjük menekülőútnak azt a megoldást, ha pluginek formájában szeretnénk birtokolni és használni a szóban forgó berendezéseket.
Arról nem érdemes vitát nyitni, hogy a többség, vagyis a producerek és hangmérnökök nagyobb hányada miért a számítógépes emulációkat választja, és miért ezekkel alkot. Természetesen a szoftvergyártó cégek és azok marketing részlegei is tisztában vannak ezzel. Az elmúlt évtizedben szerintem nem múlt el egyetlen év sem, hogy ne jelent volna meg a piacon legalább 15-20 darab 1176, LA2-A kompresszor/limiter, 1073 preamp/EQ emuláció. Ez jól is van így, mert egészséges a verseny és egyre jobb minőségű szoftverek jelennek meg. Ennek mi, felhasználók vagyunk a nyertesei egyfelől. A másik oldalról nézve a jelenséget viszont szinte átláthatatlan sokaságból kell kiválasztani azt, ami igazán jó és még a zenei ízlésünknek is megfelel.
Nem volt ez mindig így! Több mint húsz évvel ezelőtt, amikor bekapcsolódtam a DAW-ok, nem sokkal később a Pro Tools és a pluginek világába, akkor arra áhítoztunk, hogy találjunk legalább egy jó hangzású, tisztán dolgozó hangszínszabályozót és kompresszort. Hihetetlen, de ez volt az elsődleges szempont. Karakterről még nem mertünk álmodni. Nem azért, mert az akkori generációknak nem volt fantáziájuk, hanem a számítógépek teljesítményéből erre futotta. Ide kell még gondolni a teljesítménykártyával felturbózott rendszereket is. Mindig volt egy-két cég, aki a vintage legendás berendezések karakterének emulációját ígérte: Universal Audio, Bomb Factory, Nomad Factory. A mai füllel és zenei ízléssel azonban megmosolyogjuk már azt, amit karakteres hangzásként meg tudtak valósítani az említett szoftverek.
Hibrid mixing megoldásokkal mégis nagyon jó hangzást lehetett elérni. Gondolok itt elsősorban a master bus processzálásokra. Kíméletlenül analóg kompresszorokat, EQ-kat, excitereket kötöttünk a mix végére. Persze nem felejtem ki azt sem, hogy épkézláb zengetést csakis outboardokból lehetett kicsiholni. Más idők, más zenei esztétika. Más technikai megoldások.
Ezzel szemben ma valóban el vagyunk kényeztetve. Köszönhetjük elsősorban a számítógép teljesítmények rohamos növekedésének. Másodsorban pedig annak, hogy a szoftvergyártó cégek hatalmas piacot láttak a zenegyártó közösségben. Éles piaci versenyben erősen szelektálnunk kell, hogy mit veszünk fel digitális eszköztárunkba és mit nem.
A cikkben kifejtett gondolat akkor született meg bennem, amikor elért engem a Harrison cég legújabb termékének marketing anyaga: a 32C-re keresztelt channel stripről van szó. A vásárlókat megcélzó szöveg szerint ez a termék a vintage nagyméretű keverőpultjuk csatornáit modellezi. Minden egyes tranzisztor, ellenállás, kondenzátor hűen le van modellezve. Többek között Abba, Michael Jackson, Bee Gees lemezeket kevertek ezeken a nagynevű pultokon. A termék demoját kipróbálva azonban csalódnom kellett, mert valóban valósághűen hozza a keverőpult hangszínszabályozójának hangzását, de az analóg jellegű nem lineáris torzítás kimaradt az algoritmusból, amely a vas sajátja.
Más szavakkal egy jó hangzású digitális EQ-val van dolgunk. Fájóan hiányzott az analóg karakter. Viszont minden beállítását lemodellezhetem akár a Pro Tools beépített hangszínszabályozó pluginjével is. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy akkor miért is lenne szükségem rá? Miért vásároljam meg? Azért, mert egy szoftvernek a kezelőfelülete hasonlít egy nagynevű analóg berendezésre, az még nem azt jelenti, hogy úgy is szól. Vigyázat! A grafika és a körmönfont reklámszövegek ne tévesszenek meg minket!
Ez a történet is csak meg tud erősíteni abban, hogy minimalizálnunk kell a szoftverek számát a számítógépünkön. Ezáltal nemcsak ésszerűbben használjuk ki a rendelkezésre álló erőforrásokat, hanem jobban el is sajátíthatjuk processzoraink használatát. Egy tisztán szóló digitális EQ kompresszor mellett kiválaszthatunk egy-két analóg eszközt szimuláció szoftvert is. Szükségünk van két-három jó hangzású zengetőre, késleltetőre, modulációs effektre. Érdemes ebből kiindulnunk.
Mindig a zenei ízlésünk vezéreljen a pluginek kiválasztásakor!