Nem kell az őskorig a múltba utazni, elég csak az ötvenes-hatvanas évekig, amikor elkezdődött a több sávos felvételek készítésének a forradalma. Elképesztően jó hangzású felvételek készültek előbb 3-4 sávos szalagos magnókon, majd pár esztendővel később már 8 sávon. Ma már vakarjuk a fejünket, hogy ez meg hogy volt lehetséges, mert mi akárhogy törekszünk zenei értelemben vett minimalizmusra, sehogy sem tudunk 60-70 sáv alá menni. Ne tessék megijedni, nem arról szeretnék hosszú sorokat írni, hogy hogyan kíséreljünk meg 10 sávból modern hangszerelést felépíteni. A lehetetlenre nem vállalkoznék.
Azért nyugodjunk meg, azok a múltbéli zenék sem 4 vagy 8 sávból tevődtek össze! Általában 2 vagy több szalagos rögzítő használatával, akár 10-12 sávból tudtak építkezni. Ez a hatoda, nyolcada egy mai hangszerelésnek. Mit tanulhatunk ebből a párhuzamból? Sokat! Elsősorban azt, hogy kiválóan kirajzolható a zenei elemek közötti hierarchia. Precízen volt tálalva, hogy mi is az, ami a dal adott pillanatában megragadja és leköti a zenehallgató figyelmét. Például nagyon ritka az a nem túl elmés megoldás, hogy ének és gitárszóló viaskodik egymással, vagy még szerencsétlenebb helyzetben két hangszeres szóló.
Ezt a zenei elemek közötti hierarchiát nem csak az egymás közötti hangerőarány támasztotta alá, hanem az, hogy milyen frekvenciatartományban szólaltak meg a hangszerek. Az esetek kilencvenöt százalékában az ének a főszereplő. Természetesen az instrumentális zenében is minden dalrészben van egy olyan hangszer, amely az ének szerepét tölti be. Mixingnél erre is ugyanazok a törvényszerűségek igazak, mint az énekre. Az emberi beszéd érthetősége 800-3500 Hz közé esik. A legtöbb esetben a dobok, gitárok, billentyűk kis mértékben tompítva vannak ebben a tartományban, hogy ne konkuráljanak az ének érthetőségével. Ezáltal elkerülhető, a magyar könnyűzenék amatőr mixeinek a betegsége, hogy irreálisan hangosan van tálalva az ének, a zenekar meg szinte egy függöny mögött játszik halkan. A z angolszász mixek másik nagy trükkje, hogy az ének magas tartománya szélesebb, mint a doboké vagy más hangszeré.
A modern hangszereléseknél a hangszerek rétegezése olyan mértékű, hogy a fentiekben vázolt frekvenciatisztítás már nem bizonyul elégségesnek ahhoz, hogy az ének hangszíne legyűrje a többi hangszert. Erre vannak bizonyos praktikák, amelyeket érdemes alkalmazni. Kizárólag csak párhuzamos processzálásról fog szólni, ami ezután következik. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az insert módon használt énekeffektezés egyszerűen nem célravezető és távolról sem nevezhető professzionálisnak.
Nyissuk a sort a legősibb trükkel. Nagyon rövid plate zengetés, milliszekundum alatti lecsengési idővel. Nincs érzékelhető térérzet, csupán a hang kerül kellemes színezésre. A 2500 -8000 Hz közötti tartomány lesz sokkal dúsabb és gazdagabb, elősegítve elsősorban a szövegértést, másodsorban pedig kitüntetett szerepet kap az ének a sűrű mixben. Erre a célra a kedvencem az Arturia EMT 140-es emulációja, valamint a Waves Abbey Road Plate szoftvere. A lényeg, hogy rövid lecsengést válasszunk és ízlésesen válasszuk meg a hozzáadott magas frekvenciák mértékét. Hasonló hatást érhetünk el rövid delay alkalmazásával is.
A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején terjedtek el az exciterek. A legismertebb masina ebben a kategóriában vitathatatlanul az Aphex Aural Excitere. Ha párhuzamos processzálással használjuk, akkor megfelelő mértékben adagolva kellően dúsíthatjuk a középmagas tartományt úgy, hogy kitűnjön a masszív hangszerelésből. Radikálisan növelhetjük az ének jelenlétének érzését. Pszicho-akusztikai mágia! Mindenkinek csak ajánlani tudom az Overloud Dopamine pluginjét a fent említett feladatra. Nincs az az agyontömött EDM zene, amelyben ne segítené elő az ének előtérbe helyezését még akkor is, ha nem túlozzuk el a hangerő arányát. Jó alternatívája lehet a Waves Aphex Vintage Aural Excitere vagy az Audio Thing Type B szoftvere.
A hazai bevált stúdió praktikákat figyelembe véve valószínűleg túl vad vagy egzotikus az az ötlet, hogy használjunk párhuzamos processzálással szaturációs vagy torzító szoftvereket. Nem egy szokványos megoldás, de csodákra képes egy sűrű hangszerelésű zenében. Nem egyszer használom csak a refrénben, amikor a gitárok torzítási szintje és a dobok püfölése szintet lép. Elektronikus zenéknél is nyerő, amikor az éneksávnak egy nagyon vastag lead hangszínnel kell megküzdenie a zenefogyasztók figyelméért. Régi nagy kedvencem erre a célra a Waves Kramer Tape vagy UAD Oxide Tape szalagos magnó szimulációja. Kellő agresszió mellett kellemes közép mély és közép magasakkal gazdagítják az ének hangzását. Elsősorban nem a szöveg érthetősége a tét, hanem az, hogy a hangszín legyen olyan vastag, hogy megállja a helyét a többi hangszer mellett. Természetesen nem csak magnók viselkedését utánzó pluginek jöhetnek szóba. Az említett feladatra még az ingyenes Softube Saturation Knob processzora nagy kedvencem. Azonban bármi lehet a megoldás, ami megfelel az ízlésünknek, akár egy torzító vagy fuzz gitárpedál plugin. Engedjük szabadjára a képzeletünket.
A parallel komprimálás és hangszínszabályozás annyira magától értendő, hogy nem is részletezném hosszasan. Zárásképpen legyen itt egy Andrew Scheps-féle komplex trükk, amely, szinte minden esetben megállja a helyét. Szigorúan párhuzamosan! Vágjunk bármely ízlésünknek megfelelő Pultec szimulációval 3-4 db-t a mélyekből 100 HZ-nél. Utána olyan LA2-A pluginnel amellyel állítható a detektor áramkör frekvenciavétele, állítsuk 1 kHz fölé ezt az áramkört. Komprimáljunk ízlés szerint 6-10 db-t. Majd egy újabb Pultec EQ-val 100 Hz-nél emeljünk 3-4 db-t. A hatás garantált.
Alakítsunk ki mi is hasonló parallel processzálási praktikákat!