Nehezen megfogható témáról szól ez a cikk. Nem is tudom, hogyan kezdjek bele, hogy érthető legyen az, amiről szó lesz. Magam is sokszor ebbe a hibába esek. Sőt tudatosan küzdök ellene, hogy ne legyek megszokások és automatizmusok áldozata. Szóval nincs az a királyi nézőpontom, hogy bezzeg én ezt már sosem! Ennek ellenére megpróbálom vázolni, hogy mi legyen az, amit igyekezzünk elkerülni.
A mai zeneipari trendeknek megfelelően legtöbbször nem ugyanaz a személy végzi a felvételt és a mixinget. Amennyiben mindkét munkafolyamatot egy személy végzi, úgy kevésbé veszélyes a szituáció, mert felvételek közben elemeiből összerakva van ideje megismerni a dalt, és keverésnél már pontos képe van, hogy mire is van szükség. Viszont az esetek többségében (nálam is ez a praxis) már rögzített és teljesen megproducerelt anyagot kapok mixingre. Jó szokásomhoz híven meghallgatom egyszer, kétszer, háromszor a dalt és máris kialakul egy elgondolásom, hogy hogyan alakítom majd jobbá és élőbbé a hangzást. Ugye ismerős?
Legtöbbször a dobokkal kezdem: szép kövér punchy lábdobot faragok a hozott anyagból, a zenei stílus esztétikájának és az aktuális trendeknek megfelelően. A pergőt is úgy alakítom, hogy a groove központi eleme legyen – hasonló szempontok szerint, mint a lábdobot. Ennek megfelelően választok kompresszorokat és hangszínszabályozókat. Meg is van a két legfontosabb elem. A kick és a snare/clap él és virul. Boldogság tölt el, hogy mennyivel jobban szól, mint a nyersanyag. Hozzákeverem a dob többi elemét. Legtöbb esetben Neve 2254 géppel parallel processzálom az összesített dobokat. Igazi New York Style! Teret vagy tereket választok, ahová behelyezem ezt a hangszercsoportot. Felépítek egy jól szóló dobhangzást. Úgy érzem, hogy jó úton haladok. Szinte kész is a munka nehezebbik fele!
Viszont nem is figyeltem arra, hogy már mennyit processzáltam a nyersanyagon. Rengeteg kompresszió, hangszínszabályozás, gatelés, zengetés, exciter stb. Vajon a dalnak valóban erre van szüksége?
Folytatom tovább szélsebesen a megkezdett folyamatot. Basszust idomítom a dobokhoz, de úgy, hogy legalább tízszer nagyobb legyen, mint a hozott nyersanyag. Az eszközeim hasonlóak, mint a doboknál. Opto kompresszorok és Vari-Mu elven működő gépek tobzódnak, vintage nagyméretű keverőpult EQ szimulációkkal egyetemben. Hurrá, működik a groove! Boldogság. A következő elem az ének. Tisztán érthető hangszínt varázsolok. A zenei stílus, a dal és az aktuális trendek követelményeinek figyelembevételével zengetőket és késleltetőket választok. Megvan a groove és az ének grandiózus hangszíne. Ezután a meglévő elemek köré építem a gitárokat, billentyűket, szintetizátorokat és az effekt sávokat. Kész is vagyok. Optimizmus!
Eszembe sem jut megszámlálni, hogy mennyi beavatkozáson, processzáláson vagyok túl, amíg kialakítottam a hangszíneket. Természetesen nem gondolom végig, hogy minderre szükség van-e. Csak egy dolog lebeg a szemem előtt: minden úgy szólaljon meg, olyan vastagon, annyira polírozottan, hogy az megfeleljen az aktuális hangzásbeli trendeknek. Próbálom elvégezni a feladatomat, amiért fizetnek.
De biztos azért alkalmaznak, hogy mindezt megtegyem?
Meghallgatom a dalt egyszer, kétszer, sokszor. Valami nem működik… Minden szép kereken szól. Hozzáadni már nem lehet semmit. Mi lesz most? Dalrészeként külön hangerő arányokkal, különféle hangszínekkel próbálkozom. Egyszerűbben megfogalmazva brutális automatizálásba kezdek. Valahogy csak sikerül összerántani a dalt, hogy működjön. Siker. Diadalittasan szürcsölök a teámba.
Megmutatom a mixing gyümölcsét a producernek, a zenésznek/ bandának. Kisebb kiigazításokat kérnek, de alapvetően tetszik a végtermék. Megvan! Minden OK! Egy pár hónap elteltével szabad órámban elemezni kezdtem a munkámat, mert olyan érzésem támadt, hogy túl sok mindent használtam ennél a dalnál mixing során. Elég idő telt el a mixing óta, hogy higgadt fejjel elemezzem, hogy mit is tettem. Volt döbbenet, mikor arra kellett rájönnöm, hogy nem egy hangszernél az volt a szcenárió, hogy előbb 3-4 pluginnel grandiózussá varázsoltam a hangzást, majd amikor rádöbbentem, hogy így nem működik a dal, akkor újabb eszközökkel próbáltam csökkenteni a nagyságát, hogy összeálljon a dal. Tipikus eset.
Ugye ismerős? Aki már a kezdő szintnél valamivel tapasztaltabb a mixingben, gondolom nem egyszer és nem is kétszer került már hasonló helyzetbe. Hogyan tudjuk ezt elkerülni? Hosszú-hosszú évek tapasztalatával a hátam mögött csak azt tudom mondani, hogy meg kell szívlelnünk a cikk címének választott, szakmai berkekben szinte közhelynek számító mondatot. Listen more, do less! Magyarul annyit tesz, hogy többször hallgassuk meg a zenét, mielőtt gigantikus méretű processzálásba kezdenénk. Higgyük el, ez nem fából vaskarika, és nem is nesze semmi fogd meg jól.
Konkrét tanácsokat is tudok ajánlani mindenki figyelmébe, aki mixinggel próbálkozik. Hallgassuk meg minél többször a nyers sávokat. Gondoljuk át, hogy mitől működik a dal, és azzal is hogy mitől működne még jobban. Ez a két szempont lebegjen mixing során elsősorban a lelki szemeink előtt. Készítsünk nyers mixet, ha nem kaptunk a zenekartól vagy a producertől. Csak hangerőarányokat és panorámázást használjunk. Akár készíthetünk több változatot is. A lényeg az, hogy a dal működjön. Érje el a célját. Még akkor is érdemes ezt megcsinálni, ha mi vagyunk a dal szerzői és hangszerelői egy személyben. Mixingnél teljesen más nézőpont kell, hogy érvényesüljön, mint a produceri, hangszerelői fázisban.
Miután sikeresen túl vagyunk a nyers mix készítésén, valószínűleg kellően elmélyültünk a nyersanyagban és pontosan tudjuk, hogy a keverésnél mit és hogyan kell processzálni. Elképzelhető, hogy így elkerüljük a pluginek túlzott használatát. Több hallgatással és kevesebb processzálással remélhetőleg sokkal jobbak lesznek a végtermékeink!