Hány zengetőt és késleltetőt használjak egy mixing sessionben?
Kicsit banális kérdésre hosszú válasz következik. Vigyázat, mélyvíz!
Eleve az az alap hozzáállásom, hogy a címben szereplő effekteket kizárólag párhuzamos processzálással használom. Vagyis send-return módon. Amelyik hangsávon használni akarom, azt a megfelelő mértékben elküldöm az aux csatornára, ahol a reverb vagy a delay 100% wetre van állítva. Ennek előnyeit már számtalanszor ecseteltem több írásban is. Röviden összefoglalva: csak ilyen módon tartom az effektek használatát professzionálisnak. Nem csak arról van szó, hogy tiszteljük a produceri és hangmérnöki szakma hagyományait és régimódiak vagyunk – mert a régiek így csinálták. Kezdve a korabeli rock’n’roll felvételektől a Beatlesen keresztül, folytatva a Pink Floyddal egészen a mai napig. Szinte bármelyik előadót ide sorolhatnánk.
Nemcsak arról van szó, hogy ők ósdiak voltak és próbáltak valamit bűvészkedni a koruknak megfelelő erőforrásoknak megfelelően. A nagy különbség az az ötvenes-hatvanas évekbeli szakmabeliek és a maiak között az, hogy merőben mások a rendelkezésre álló források. Amíg anno jó, ha egy stúdiónak volt egy zengő szobája és egy plate-je addig ma nem küzdünk hiánnyal, hiszen minden egyes sávra rakhatünk külön reverbet és delayt. Igen megtehetjük, de a kulcs nem ebben rejlik.
Amit tanulhatunk szakmai elődeinktől, az nemcsak a minimális erőforrások használata, hanem az, hogy a rendelkezésre álló kis számú processzorból hogyan kell megteremteni a „tökéletes megszólalás egy tökéletes akusztikával ellátott teremben” illúzióját.
Igen a trükk valóban a rendelkezésre álló effektek párhuzamos processzálással való használata. Send-return módon ráadásul megmarad az a luxusunk, hogy külön tudjuk kezelni és mixbe illeszteni a száraz, illetve a zengetett és késleltetett sávokat. Használjuk ki azt a lehetőséget, ha külön tudjuk hangszínszabályozni, kompresszálni, szaturálni, torzítani, pitchelni az effektelt sávjainkat. Igen nagy erő rejlik abban, ha mondjuk egy ének vagy egy hangszeres szóló, akár nyolc- tíz sávon szólal meg.
Filozófiai alapállásom az, hogy a mixing a zeneszerzéssel és zeneelőadással egyenrangú művészi tevékenység. A folyamat során művészi konstrukciót hozunk létre. Valamilyen térben elhangzott zenei performansz illúzióját teremtjük meg. Az illúzióteremtés talán legfontosabb eszközei a mesterséges térélmény teremtő processzorok, vagyis a zengetők és a késleltetők. Ne becsüljük le azt, hogy micsoda fantasztikus illúzió, ha a hangszercsoportokat azonos zengető vagy delay használatával illetjük. Az a legnagyobb élmény a fül számára, amikor például a dobok közösen alakítanak ki rezonanciákat egy mesterségesen előállított teremben.
Szó sincs itt erőforrásokon való spórolásról, sokkal inkább egy jól bevált tradíció felelevenítéséről és életben tartásáról. Ha a saját mixing praxisomból indulok ki, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy általában a dal összetettségétől függően 4-6 különböző nagyságú és karakterű teret használok és 2-4 különböző hosszúságú késleltetőt. A legkisebb teret szimuláló reverbet leginkább a dobokra szoktam használni. Zenei műfajtól és a dal milyenségétől függően 0,4-0,8 decay time beállítású room vagy plate algoritmust szoktam használni. Erre a célra nagyon szeretem az Eventide Ultra reverbjét használni, amennyiben szoba szintetizálásáról van szó és a Soundtoys Little Plate-jét amennyiben plate algoritmusra van szükségem. Minden esetben szeretem közös térbe helyezni a dobokat, hogy minél jobban megteremtsem ennek a hangszer hangzásának a kohézióját. Ez fokozottan igaz, ha dob sample-ökből van összerakva az ütős szekció. Még szárazabb hangzásoknál is használok ilyen teremszimulációt, csupán itt alig hallhatóra, szárazra keverem ezt a hangszer szekciót.
Nem ritka az az eset, amikor külön, nagyon rövid teret használok a pergőre, hogy kitüntetett szerepe legyen a mixben. Irreálisan rövid plate vagy chamber a kedvencem erre a célra, esetleg non-linear gated verb algoritmusok. Nem ritka eset, ha 0.2-0.4 s beállítást használok. Erre a célra kedvencem a Lexicon LXP chamber pluginje, vagy az Exponential Audio Nimbus terméke. Szeretek egy EMT 140 vagy EMT250 vagy Lexicon 200 emulációt használni egy olyan általános térélmény megteremtésére, amelyben megszólalnak a ritmus szerepet betöltő gitárok és szintetizátorok. Műfajtól és a dal tempójától függően ez a tér lehet 0.8-2 s közötti decay time beállítás. Például egy pörgős punk dalnál sokkal rövidebb beállításokkal operálok, mint egy balladában. Ez közös atmoszférába képes varázsolni a szóban forgó hangszereket. A Plate algoritmusok azon túl, hogy térélményt teremtenek, megszínezik a hangszerek megszólalását. Legtöbbször az Arturia EMT 140-es emulációját használom, valamint Audio Damage Adverbjét.
A hosszú hangokat játszó hangsávokat, mint amilyenek a például padek szeretem egy nagy predelayjel ellátott közepes méretű hall algoritmussal megilletni. A hosszú predelayre azért van szükség, hogy azt a hatást keltsem, hogy az említett hangszerek távolabb helyezkednek el a hallgatóságtól. Ez a zengető adja meg igazán a távolság illúzióját a zenefogyasztónak. Ha összegezni szeretnénk, akkor a plate algoritmusok színezik a hangsávokat és egyfajta nagyságot adnak nekik, addig a hall, room, chamber programok adják a valódi távolság érzetét, vagyis a zene harmadik dimenzióját. Erre a célra a Lexicon, TC Electronics, Eventide digitális processzorait egyaránt kedvelem. Kísérletezőbb kedvűek számára elárulom, hogy nagy kedvencem lett a United Plugins Morphverb pluginje.
Még egy send-return csatornán fenntartok egy teret az éneknek és a szóló hangszereknek. Ez zenei műfajtól függően lehet kis vagy közepes méretű hall vagy chamber, kivételes esetekben plate algoritmus. Amennyiben a közelség érzetét szeretném elérni (valami olyasmit, mintha az énekes a fülembe énekelne), akkor nagyon rövid predelay mellett nagyon rövid teret szintetizálok, még az is lehet, hogy csak az early reflection motort használom. Pontosan arra az illúzióra hajtok, hogy a hangforrás irreálisan közel van hozzám. Ez a modern popzene alapvető varázslata. Az Flux-Ircam Tools Verbjének imádom legjobban az Early Reflection hangzását. Speciális esetekben még egy spring reverbet használok a kiválasztott hangszerekre, külön térérzet megteremtésére és színezésre egyaránt. Az Eventide Spring pluginjét használom erre a feladatra legtöbbször, esetleg az Arturia Space Echo emulációját.
A delayek közül mindig van egy tizenhatodos példány bekészítve. Viszonylag rövid feedback beállítás mellett énekre és más főszereplő hangsávokra szoktam használni. Elsődleges cél a hangzás megvastagítása. Másik elmaradhatatlan szereplő az egynyolcados vagy negyedes beállítás hosszabb feedback mellett. Nem ritka, hogy a delay jelét modulálni szoktam más processzorral. Például Roland Dimension D vagy Juno szintetizátor kórus algoritmusával. A második késleltetőt leginkább ritmushangszereken szeretem használni, ahol hangsúlyozni vagy érzékeltetni szeretném a dal tempóját. Kedvenc szoftvereim a D16 Repeatere a Softube Tube Delay terméke és az ősrégi Bomb Factory Moog delay emulációja.
Speciális esetekben, ha komplexebb hatásra van szükség, akkor az Eventide Ultra Tap pluginjéhez nyúlok. Késleltetőknél engedjük, hogy szárnyaljon a képzeletünk!