Már maga a cím is választása is egy mixing filozófiát rejt magában. Természetesen használható technikai információkat is fogok vázolni az írásomban, de akik igazán nagyot szeretnének fejlődni zenekeverés területén, azok a nem ragadnak le a hasznos trükköknél, hanem a sorok között rejtőző attitűdöt próbálják magukévá tenni. Igen, ezt az attitűdöt nevezem én filozófiának. Amikor nem csak lemásolni próbálunk egy felvázolt sémát, hanem azt próbáljuk megfejteni, hogy az adott mixing szituációban, mit miért alkalmazunk. Továbbra is hangsúlyozom, hogy a zenekészítésnek a szóban forgó fázisa a zeneszerzéssel egyenrangú művészi tevékenység. Nincs receptkönyv, ami alapján bármikor, bármilyen zenét kiváló hangzásúra lehet mixingelni. Folytassuk azzal a közhelynek számító bölcsességgel, hogy a jó hangzás a kiváló hangszereléssel kezdődik!

Mielőtt messzire elkalandoznánk, nézzük mit is sugall a címválasztás: nincs egy meghatározott metódus, amely minden felvett énekre alkalmazható lenne. A felvétel módja nagymértékben meghatározza, hogy milyen kezelést fog majd igényelni mixing során a hangsáv. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, mást igényel egy hálószobában rögzített éneklés (belépő szintű mikrofont, pocsék hangkártyát és annak előerősítőjét használva) és teljesen mást egy professzionális, stúdió körülmények között felvett előadás (amelynél vintage Neumann mikrofont és eredeti Neve 1073-as preampot használtak, és ne adj’isten a felvételi láncba volt kötve egy Urei 1176, Teletronics LA2-A, Gates Sta Level vagy DBX 165). Nem próbálom azt sugallni, hogy éneksáv és éneksáv között csak annak rögzítésének technikai háttere lehet a különbség. Ellenben a felvételnél használt vasak meghatározzák, hogy mire lesz majd szükség mixingnél.

Ne essünk a vintage nagy nevek bűvöletébe!A hangsávok közötti különbségeket még a technikai cuccokknál nagyobb mértékben befolyásolják az énekesi kvalitások és nem utolsó sorban az, hogy milyen zenei stílusról van szó. Nincs recept, ami minden énekkeverésre ráhúzható.

Az énekkeverést mindig érdemes hosszas hallgatással és elemzéssel kezdeni.  Előbb a zenei alapot veszem szemügyre, aztán az nyers éneket elemzem. Általában már a korai fázisban kiderül, hogy milyen mértékű kompresszióra lesz szükség, hogy az éneket a zenei alappal kerek egésszé sikerüljön gyúrnom úgy, hogy a szöveg minden egyes szava érthető legyen, de ne is lógjon ki a zenéből és ne is váljon le róla. Amennyiben nagyobb mértékű kompresszorhasználatra van szükség, úgy eltervezem, hogy milyen karakterű és mennyi kompresszort használok, ha digitális tartományban végzrem el a munkát. De ne szaladjunk ennyire előre.

Nálam az énekkeverési lánc minden esetben úgy kezdődik, hogy megszabadulok a nemkívánatos frekvenciáktól: teljesen mindegy, hogy ezek a rezonanciák a mikrofon miatt, vagy az énekes hangkarakteréből származnak. Jobb az elején megszabadulni attól, ami nem nyeri el a tetszésünket. Erre a célra én általában precíz, semleges hangú plugineket részesítem előnyben. Legtöbbször a Metric Halo Chanel Stripjét használom, legújabban pedig az Izotope Neutron 3 EQ modulját. Miután rezonánsoktól megszabadultam, a felvétel minőségéből kiindulva eldöntöm, hogy van e szükség még karakteresebbé tenni az éneket. Ezt elsősorban a felvétel módja és a zenei környezet határozza meg. Például olcsó mikrofonnal, preamppal és konverterrel rögzített éneknek majdnem minden esetben jót tesz valamilyen mértékű szaturációs processzor használata: legyen szó szalag, előfok, vagy cső szimulációról. Amennyiben világszintű cájgokon lett a recording elvégezve, úgy kevésbé van szükség külön karakter kialakítására. Amennyiben a felvételen hallom a csöves mikrofon vagy FET előfok hangját, úgy kihagyom ezt a lépést.

A nemkívánatos frekvenciák kivágása és a karakterteremtés után jöhetnek a kompresszorok. Teljes mértékben a zenei környezet határozza meg, hogy milyen típusú kompresszor vagy kompresszorok használata mellett voksolok. Például más plugineket használok egy balladánál és teljesen másokat egy zúzos rock dalnál. Lazább kevésbé hallható LA2-A vagy Fairchild mellett döntök az első esetben, míg 1176 és dbx 160 mellett a másodikban. Ha több lépcsőben kompresszálok, mert a zene alap azt kívánja, akkor lassabb működésű  processzorral szeretem kezdeni a sort. Tehát előbb jönnek a VARIMU és photo-optikai elven működő vasak digitális emulációi. Legújabban az Arturia STA level pluginje lett a kedvencem e célra. Természetesen nem idegenkedem a jól bevált klasszikus az LA2-A használatától sem. 3-4 decibelnyit szoktam komprimálni az említett eszközökkel.

Komprimálás után vintage EQ emulációkkal szeretek mélyet, magasat, vagy olyan frekvenciát emelni, amit a dal és adott mixing szituáció megkíván. Digitális EQ-nál is hasonló a filozófiám, mint az előzőekben tárgyalt dinamika szabályozóknál: egy pluginnel csak 2-3 decibelnyit szeretek hangszínszabályozni. Nem ritka, hogy egymás után két processzort is használok. Kedvenceim erre a célra a Waves API550, Brainworx 2098, IK Multimedia Pultec és a Maag EQ 4 terméke. Mindig a dal stílusa és a maga a mixing helyzet határozza meg, hogy mikor melyiket használom.

A színezős hangszínszabályozás után komprimálok még egyszer 2-3 decibelnyit, amennyiben szükségesnek ítélem. Erre leginkább a Waves RVox pluginje, ami abszolút bevált, vagy a Plugin Alliance Purple Audio M76 terméke.

A deeselés nálam nagyon zenei környezet függő. Általában a lánc legvégén használom. Óvatosan, jó ízléssel. Abszolút favorit a Metric Halo deesser terméke.

Kicsit bele lehet szédülni a felsorolásba. Amennyiben jól saccolom, legalább húsz különféle énekkerevérési láncot soroltam fel. Nagyon-nagyon sok tapasztalatra van szükség, hogy megérezzük, mikor melyiket, milyen beállításokkal kell alkalmazni.

Remélem mindenkinek kedvet csináltam egy jó mixinghez!