Clipping? Sokáig nem értettem, hogy miről is van szó. A clipping vagy konyhanyelven magyarosítva clippelés azt jelenti, amikor túlvezéreljük a egyfelől a az áramköröket. Digitális válfaja, amikor – akár kimeneti, akár bemeneti oldalon – túlküldjük a konvertereket. Aki már feszegette a digitális hangfeldolgozás határait, az tapasztalatból tudhatja, hogy nem egy kellemes dologról van szó a végeredmény tekintetében. A digitális berendezések az analógokkal ellentétben nem viselkednek zeneien, amennyiben a tervezettnél nagyobb hangnyomású jel fut át rajtuk.
Bizony a clipping a nagyon szélsőséges esetektől eltekintve, mint amilyen például az Atari Teenage Riot munkássága kevésbé tekinthető esztétikai szempontból értékelhető zenei hatásnak. Digitális clippelésnél a 0 decibelnél nagyobb értékeket egyszerűen lenyírjuk. Ezt vizuálisan úgy képzeljük el, hogy a hullámforma 0 db-nél nagyobb peakjei egyszerűen le lesznek vágva. Elképesztően csúnya hangzása van, amennyiben túlhajtunk egy digitális áramkört. Ez hol jó nekünk? Miért érdekeljen egyáltalán?
A kétezres évek legelején, amikor először találkoztam az IK Multimedia Tracks termékcsaládjával. Akkor nagyon furcsállottam, hogy a szoftver família egyik tagja digitális túlvezérlést szimulál. Sokkal érdekesebbnek találtam a csomag többi pluginjét és előbb azokat tanultam meg használni. Csak később ébredtem rá a digitális túlvezérlésben rejlő kreatív lehetőségekre. Nagyon izgalmasnak találtam, hogy a digitális clipping vizuális értelemben köthető a már az ógörögöket is lázba hozó kör négyszögesítése problémához.
Ahhoz, hogy mélységeiben megérthessük a szóban forgó jelenséget, tudnunk kell, hogy a természetben ritkán előforduló tiszta szinusz hang csak az alapfrekvenciáját tartalmazza. Tehát felharmonikus-mentes. A fizikában való alámerülés nélkül jegyezzük meg, hogy minél jobban távolodunk a tiszta szinusz jeltől a négyszögjel irányába, egyre több felharmonikus jelenik meg a zenei hangban. Bakonyi Bálint kolléga megfogalmazásában a négyszögjelet úgy is értelmezhetjük, mint torzított szinusz jelet.
El is árultam a digitális clippelés lényegét: processzálás során vizuálisan a szinusz jel csúcsait négyszögesítjük, felharmonikusokkal gazdagítva a hangzást. Az előbb szóba hozott IK Multimedia termékét csavargatva rá kellett ébrednem, hogy nem csak az elviselhetetlenül csúnya digitális áramkör túlvezérlés létezik, hanem annak árnyaltabb változatai is. Amennyiben kismértékű 0.5-2 db-es túlvezérlés történik, akkor úgynevezett Soft Clippingről beszélünk. Ilyen esetekben nem történik nagy hangroncsolás, sokkal inkább zenei hanggazdagításról, az alaphang egész számú többszöröseinek generálásról van szó.
Definíció szerint a digitális clipping (vagy magyarosítva clippelés) a hullámforma torzításának egy formája. Amikor túlvezérlünk egy digitális áramkört, akkor a 0 dBFS, ami a digitális headroom vagy tartalék felső határa fölötti értékeket egyszerszerűen nem tudja értelmezni, és figyelmen kívül hagyja. Így történik az előbb már említett csúcsok vagy peakek levágása. A túlvezérlés mértékétől függően a szinusz jel előbb vagy utóbb négyszögjellé válik. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az analóg túlvezérlés sokkal megbocsájtóbb, ezért bizonyos tekintetben nem állítható párhuzamba az alfanumerikus clippeléssel.
A számítógépes clipping processzorok olyan algoritmusokkal dolgoznak, amelyek a digitális túlvezérlés különböző mértékét szimulálják. Legtöbb esetben szűkítjük a dinamikatartományt, megnyirbáljuk a hangok tranzienseit, cserébe sokkal vastagabb és gazdagabb hangzást kapunk. Esztétikai szempontból piszkosabb hangzással kell számolnunk, de egyértelműen távolodunk a cérnavékony és egyben rideg digitális megszólalástól.
A legtöbb, torzítást és szaturációt végző pluginünket értelmezhetjük úgy is, mint clipping processzorokat, hiszen belső működésük digitális. Természetesen analóg berendezések hatásait próbálják utánozni, de az algoritmusaik minden esetben a szinusz jelek különböző mértékű torzításával, vagyis négyszögesítésével operálnak.
A zenekészítés produceri és mixing, sőt legújabban a mastering szakaszában is szinte minden nap használunk clipping processzorokat. Az analóg processzorokat emuláló torzítókkal ellentétben nem már meglévő legendás berendezések karakterét hozzák, sokkal inkább a modern, eddig még nem hallott, újszerű hangzás előállításának zálogai. Mindenképpen helyük van az eszköztárunkban. Tisztában vagyok azzal, hogy hazánkban nem igazán elterjedtek ezek a szoftverek. Ismerkedés gyanánt előbb egyszerűbb, könnyen átlátható, intuitív processzorral kezdjünk. Jó példa a mára már szinte klasszikussá vált Tracks termékcsalád Classic Clippere. Hasonlóan jó minőségű és viszonylag egyszerű a BOZ DigitalLittle Clippere.
Amennyiben már sikerült beépíteni a torzításnak ezt a formáját a stúdiónk mindennapjaiba, akkor elgondolkodhatunk a bonyolultabb, ám kreativitásban sokkal nagyobb tartalékokat magába rejtő szoftverek megvásárlásán. Nagyon sokáig a BOZ Digital Big Clippere volt az abszolút kedvencem. Sound design feladatoktól egészen a legkisebb mértékű túlvezérlésig mindenhol sikeresen alkalmaztam. Legtöbbször a dobokon és a háttér vokálokon használtam. Nincs az az unalmasan rögzített pergő vagy pergőminta, amelynek ne tette volna izgalmassá a megszólalását. Háttérénekeknél kompresszor helyett használtam ezt a terméket. A legtöbb esetben szépen belesimította a hangsávokat a zene szövetébe. Mivel majdnem húsz éve Pro Tools felhasználó vagyok, ezért kialakult az a gyakorlatom, hogy szinte minden mixingnél a lábdobon és a basszuson kis mértékben használom a beépített, mára már ósdinak számító processzorát, a LoFi-t.
Legújabb fejlemény a munkával eltöltött mindennapjaimban, hogy az Eventide Audio égisze alatt működő Newfangled Audio Saturate processzora lett az aduász. Nagyon modern és nagyon jó minőségű algoritmust rejt magában. Zárásként pedig arról szeretnék beszélni ennek a terméknek a kapcsán, hogy miért kezdtem el bus sávokon és masteringnél is használni. Ma az agyonkomprimált zenék korát éljünk, ezért nem túlzás, ha azt állítom, hogy bizonyos értelemben a brickall limitereket helyettesíthetjük a digitális clippelés leglágyabb formájával. Pontosabban fogalmazva, ha 4 decibelnyi dinamikatartomány szűkítésre van szükség, akkor 1.5 db-t a clipper fog, 2.5 db-t pedig a limiter. A hatás és a hangzás messze nem ugyanaz.
Remélem sikerült kedvet csinálnom a kísérletezésre és eddig nem ismert zenei textúrák felfedezésére!