Bizonyára sokan legyintenek, hogy milyen érdektelen téma! Azonban azt kell mondanom, hogy nagy tévedésben vannak. Régebben magam is feleslegesnek tartottam az efféle dolgokat, azonban, ahogy idővel egyre több mixek készítek, be kellett látnom, hogy az mixing folyamatának legfontosabb eleme az előkészítés. Sőt ma már sokkal inkább az a hitvallásom, hogy az alapos előkészítés a sikeres mixing feltétele. Sokkal több, mint fél siker. Az angolszász szakirodalmat áttanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Nehezen találunk olyan oktatási anyagot, ahol ilyen-olyan formában ne hangsúlyoznák a téma fontosságát. Lássuk miért!
Szerintem a mixing előkészítése ott kezdődik, hogy átláthatóan, valamilyen logika szerint elnevezzük a keverendő hangsávokat. Rettentő frusztráló olyan környezetben hangerőket állítani, ahol olyan nevek szerepelnek a DAW-unkba, hogy Audio 18, Audio 32, Unknown 01 és még folytathatnám. Az egésznek a lényege, hogy otthonosan mozoghassunk benne. Pontosabban: próbáljuk a saját képünkre formálni, ne legyünk lusták átnevezni a sávokat ízlésünk szerint. Egyáltalán nem időpocsékolás. A lényeg ugyanis az, hogy ha mondjuk ízlésünk azt diktálja, hogy két decibellel le kell halkítani a pergőt, a főéneken pedig középmagasat emelni, akkor azt azonnal meg tudjuk tenni, különösebb keresgélés nélkül, azonnal tudjuk, hogy hová kell nyúlni. Fontos a könnyen átlátható, ergonomikus elrendezés. A lényeg az, hogy különösebb megtorpanás nélkül tudjuk kreatív gondolatainkat azon nyomban megvalósítani.
Tovább megyek a kényelmes mixing környezet kialakításában: a hangsávok elnevezésén túl ajánlatos a hangszercsoportok szerint csoportosítani. Ez nagyon célszerű tanács, ha irreálisan nagyszámú sávval dolgozunk. Mindig célravezető, ha tudjuk, hogy hová nyúljunk, amikor egy hangszert hangosítani, halkítani, esetleg hangszín szabályozni vagy komprimálni szeretnénk. Nyilván nem univerzális szabály az, amit felvázolok, inkább a saját ízlésemet és belső logikámat tükrözi. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ergonómiáról van szó: egyfajta átlátható rendszerről. Ez a csoportosítás nem tükrözi a dalban a hangsávok fontossági sorrendjét.
Mindig a dobok szerepelnek legfelül nálam a mixing projectben. Ez koránt sem azt jelenti, hogy a dobokból kiindulva építem fel az adott dal mixingjét. Mindig a dal belső logikája határozza meg, hogy melyik hangszer vagy hangszercsoport köré építem a mixet. A számomra otthonos mixing környezetben a lábdob és a pergő sávokkal kezdődnek a csatornák, utána a tamok következnek, majd a cintányérok, és a dobcsoport végén az overhead és más térmikrofonok, amelyek az ütősöket képezik le. Nálam bevett szokás, hogy a dobsávokat narancssárgára színezem ProToolsban. Ennek az az oka, hogy vizuálisan minél könnyebben azonosítsam be őket.
A dobokat egyéb ütősök követik a sorban: a csörgők, a shakerek, a bongók, timbalesek, kongák és még sorolhatnám. Az ütősöket halványpirosra színezem. Őket követik a basszus hangszerek, amelyek színét citromsárgára változtatom. Őket követik a gitárok, majd a billentyűsök. Ők a barna különböző halvány árnyalatait kapják. A hangszereke után az effekt hangok következnek, sötétkék árnyalattal ellátva. A sor végén a főének és háttérénekek vannak lilás árnyalattal ellátva.
A hangsávokat a párhuzamos processzálással ellátott effekt visszatérő csatornái kísérik. Ezeket világoskékben jelenítem meg a DAWomban. A hangszercsoportok összegző sávjai és a master sáv zárják a sort halványsárga és tűzpiros színnel. Sokszor a master után következnek a mixinghez használt referencia zenék.
A hangszercsoportok sorrendje és azok színezése minden hierarchiától független. Mindenki alakítsa ki tetszése szerint. A lényeg azon van, hogy stílustól függetlenül minden mixingre váró dal hangsávjai között olyan, számomra ismerős környezetet teremtsek, ahol otthon érzem magam és gyorsan eligazodom. Nem szabad, hogy bármi megszakítsa a kreatív gondolatok szárnyalását.
Természetesen időbe telik, amíg kialakítom a fentiekben vázolt hangsávok sorrendjét és színét. Általában fél-másfél órányi időt szokott igényelni ez a művelet. Azonban semmiképpen sem tartom felesleges időpocsékolásnak, mert közben legalább ötször-hatszor végighallgatom a dalt. Megismerkedem minden részletével és próbálom megfejteni, annak belső logikáját. Gyors terveket szövögetek, hogy milyen processzálásokkal és mixing technikákkal valósítom meg azt a művészi víziót, amely a mixing előkészítésénél kezd körvonalazódni. Legtöbbször ilyenkor dől el, hogy melyik hangsáv hangzásába avatkozom be és melyikbe nem. Fogalmat alkotok a végső hangképről és dinamikáról, amit meg szeretnék valósítani. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy még a master sáv processzálásáról is hozok ilyenkor döntést.
Végül, de nem utolsósorban megemlítem, hogy a mixing előkészítésnél elvégzek bizonyos editálásokat is, amelyekről azt ítélem, hogy a dal minél tökéletesebb megvalósulását szolgálja. Például egymáshoz rendezem a ritmushangszereket, mint a dobokat, basszusokat, gitárokat, stb. Ügyelek arra, hogy a háttérvokálok egyszerre kezdődjenek és végződjenek a főénekkel. Sok egyéb hasonló dolog összefésülése is megtörténhet, amely a tökéletes zenei performansz illúzióját adja a zenefogyasztóknak.
Véleményem szerint rettentő fontos a mixing előkészítése, mert minden tekintetben megkönnyíti a dolgunkat, valamint segít elmélyülni a dal legmélyebb bugyraiban is. Remélem sikerült kedvet csinálnom! Kellemes mixinget!