A digitális torzítás valóban nem újkeletű dolog, hiszen már a nyolcvanas években kifejlesztettek digitális torzító pedálokat. Egyszóval minimum húsz-harminc évvel megelőzték a DAW-ok elterjedését, mégis néha fenntartással kezeljük ezt a jelenséget. Szerintem érdemes megérteni részletesen, hogy miről is van szó, és kellő precizitással beépíteni a mindennapi stúdiós gyakorlatunkba.
Mi is a torzítás vagy annak árnyaltabb változata: a szaturáció? Elsősorban az áramkörök bizonyos mértékű túlvezérléséről van szó. Ha kisebb mértékű a szóban forgó túlvezérlés, akkor szaturációról beszélünk, nagyobb mértéknél pedig torzításról. Bármilyen túlvezérlésnél felharmonikus dúsítással kell számolnunk, amely beavatkozik a hang minőségébe. Szaturációnál természetesen kisebb mértékű a változás, még ugyanarról a hangszínről beszélhetünk, annyi különbséggel, hogy melegebb, vastagabb és szerintem sokkal élőbb lesz a hangzás. Torzításnál viszont többé-kevésbé új minőséget teremtünk, tehát új hangszínt teremtünk. A változás nagysága egyenesen arányos a túlvezérlés mértékével.
Az ötvenes- hatvanas években csöves áramkörök túlvezérlésével próbálkoztak a kísérletező kedvű zenészek, hiszen akkoriban nem állt más a rendelkezésükre. Ezek a kísérletezések meghatározták a rock’n ‘rool, a rockabilly, és a beat zenei stílusokat, valamint lehetővé tették a hard rock kialakulását. Elsősorban gitár- és billentyűerősítőkhöz kötődött a torzítás megvalósítása. Csak később jelentek meg a különálló torzító és fuzz effektek. Az egyik legikonikusabb tárgy ebből az időszakból a Colorsound brit cég fuzz pedálja. A hetvenes és a nyolcvanas években megjelennek a tranzisztorok és integrált áramkörök túlvezérlésén alapuló hangzások. Erre jellemző, hogy sokkal agresszívebb hangzású és harsányabb a csöves áramkör túlvezérlésénél. A csöves torzítás még ma is alapnak számít a rockzene számos alfajában. Ne ijedjünk meg, mert a tranzisztorokkal és integrált áramkörökkel épített torzító pedálok (ProCo RAT, MXR, Boss számos pedálja) elvitathatatlan hatást gyakoroltak a korabeli indie-rock és metál zenekarokra és nem utolsó sorban a szinti-pop forradalomra, valamint a nyolcvanas évek közepén csírázó elektronikus zenei vonulatra. A csöves áramkörökkel szemben az volt a tranzisztorok és az integrált áramkörök előnye, hogy sokkal stabilabbak voltak és sokkal olcsóbb volt az előállításuk.
A nyolcvanas évek derekán először multi effektek formájában ismerkedhettünk meg a digitális torzítással. Elsősorban gitárosoknak és billentyűsöknek szánt multi effekt pedálok azzal kecsegtettek, hogy mindent megkapnak egy árért. Nem kell több effektet vásárolni. Megkapnak mindent egyben. Mondanom sem kell, hogy a korabeli termékeknek csapnivaló volt a torzításuk. Micsoda? Digitális torzítás? Fából vaskarika? A digitális áramkört nem is lehet túlvezérelni! Digitális környezetben máshogyan lehet megvalósítani a hagyományosan értett torzítást, mint pusztán az áramkör túlvezérlésével. Algoritmusok segítségével valósítható meg az áhított hangzás. A háttérben a híres ógörög „kör négyszögesítése” matematikai problémára adott válaszok húzódnak meg. A kezdeti időkben a processzorok csekély teljesítménye miatt az algoritmusok meglehetősen szerény minőségben valósíthatták meg a torzítást.
Zárójelesen jegyezném meg, hogy a digitális áramköröket, vagyis a konvertereket igenis túl lehet vezérelni, ám az eredmény korántsem zenei a szó klasszikus értelmében. Aki érdekel a digitális áramkörök túlvezérlésének zenei környezetbe építése annak például az Atari Teenage Riot munkásságának áttanulmányozását tudnám ajánlani.
A kilencvenes évek közepén, derekán, amikor a DAW-ok átvették a szalagos magnók szerepét a zenekészítés gyakorlatában, akkor a stúdiós szakembereknek jelentős változással kellett szembesülniük: a zenei anyag tárolása közben, felvételkor és lejátszáskor a számítógépekhez integrált AD és DA konverterek nem dúsították a felharmonikusokat, nem történt semmilyen színezés. Elmaradt a szalagos magnóktól megszokott nemlineáris kismértékű torzítás. Természetesen mindkét irányú konverziónál fellépnek apró torzítások, de ezek nagyságrendekkel kisebbek, mint azt az analóg rögzítő berendezésektől megszokhattuk. Az emberi fül számára szinte nem is regisztrálható a különbség. A helyzet akkor vált szerintem kritikussá, amikor a DAW-ok teljesítményének és tudásának növekedésével kipöckölték az utómunka folyamatból a nagyméretű keverőpultokat. Nagyjából az ezredforduló tájékán járhatunk. Ekkor terjedt el az a pejoratív fogalom, hogy „harsány digitális hangzás”.
A szóban forgó időszakban még igencsak gyerekcipőben jártak a torzítást vagy szaturációt szimuláló pluginek. Az akkori elérhető szerény processzorteljesítmények miatt ma már kicsit megmosolyogjuk az ósdi algoritmusokat. A legtöbb DAW rendelkezett saját beépített torzító és szaturáló eszközzel, ellenben a digitális szoftvergyártók nem jeleskedtek figyelemre méltó termékekkel. Használhatónak tartottam a Cubase multiband torzítóját, Pro Tools környezetben pedig nem volt olyan mixing, ahol ne használtam volna a Bomb Factory Sans Amp vagy a Digidesign Lo-Fi processzorát. Nagyon sokáig fehér holló volt a Sonnox Inflator pluginje. Az említett három eszközzel próbáltam meg digitális környezetben visszacsempészni valamit az analóg berendezések mágiájából. E mágia alatt a kisebb vagy nagyobb mértékű torzítást, vagyis felharmonikus dúsítást, hangzásgazdagítást értek.
Az elmúlt közel húsz esztendőben a számítógépes processzorok drámai fejlődése maga után vonta a túlvezérlést emuláló algoritmusok evolúcióját. Igen, ma már nagyon jó minőségű és hangzású termékek közül válogathatunk, amelyek hírből sem ismerik a kezdeti idők szoftvereinek bádog megszólalását. Egyfelől a nagyon jó torzító szoftverek új zenei stílusok megjelenését indukálták. Itt elsősorban a metál különböző válfajaira gondolok. Nemcsak, hogy rehabilitálták a digitális torzítók használatát az elektromos gitárokon és a szintetizátorokon, hanem egyeduralkodóvá tették azt. Másodsorban gombamód elszaporodtak az analóg eszközök szaturációit és nemlineáris viselkedését emuláló szoftverek. Ma már minimum ötven cég szalag és cső enyhe torzítást szimuláló termékei közül válogathatunk. A legtöbb híres keverőpult előfokainak hangzása is elérhető plugin formátumban.
Igazából a digitális torzító és szaturáció algoritmusoknak köszönhetően végleg búcsút inthetünk a rideg, harsány, a digitál zenekészítés hajnalát jellemző hangzásnak. Zenei ízlésünknek megfelelően építsük be mixing gyakorlatunkba a szóba hozott eszközöket.