Szakmai hitvallásom az, hogy a zene állandó változásban van, akár mondhatjuk azt optimistán, hogy állandó fejlődésben. Nem meglepő, hogy azt várom el minden zeneiparban tevékenykedő szakembertől, többek között magamtól is, hogy kövessem a szóban forgó változást. Nem szabad leragadni egyetlen zenei stílus vagy korszak esztétikai követelményeinél, mert olyan ósdi nézeteink és technikáink lesznek, amelyek valamilyen szinten nevetségesek. Sohasem értettem azokat az itthoni kollégákat, akik a kétezres évek legelején is még egy 1974-ben megjelent Deep Purple lemezzel példálóztak, mint hangzásbeli etalon. Félreértés ne essék, a szóban forgó zenekar muzsikáját magam is szeretem, hangzásbeli minőségét elismerem, de egy több mint harminc éves lemezt nem tartottam mérvadónak az akkori modern rock sounddal kapcsolatban. Szerintem az az egészséges, ha a zeneipari szakember – legyen az menedzser, producer vagy hangmérnök – mindig tisztában van a legújabb trendekkel, függetlenül az életkorától.
Ma mindenki számára egyértelmű, hogy YouTube csatornákon elérhető hangtechnikával foglalkozó videók a szakmabeliek elsődleges információforrása. Ez rendjén is van így! Azonban nem árt, ha kifejlesztünk magunkban egy szűrőt, amely alapján rangsorolni tudjuk a szakmai filmekben elhangzó információk hitelességét. Nem minden igaz teljes mértékben, amit a video-megosztón találunk, belefuthatunk kevésbé hiteles információkat tartalmazó videókba is. Nem mindegyik film azonos színvonalú: vannak olyanok, amelyeknek szinte minden szava arany és jó útra tereli az okulni és fejlődni vágyó producert vagy hangmérnököt. Viszont sokszor belefutottam olyan filmbe is, amely nem kápráztatott el, elmélyült szakmai ismeretek hiányában féligazságokat, vagy egyszerűbben fogalmazva sületlenségeket tartalmazott. A tanácsom az, hogy mindig nézzünk utána, milyen szakmai reputációkkal rendelkezik az, akinek a csatornáját nézzük, Egy többszörös Grammy-díjas hangmérnöknek előbb higgyünk, mint egy senki által nem ismert hálószoba producer észosztásának, hiába adja elő meggyőzően.
Elsősorban ne arra figyeljünk, hogy milyen és hány mikrofonnal rögzítették az adott hangszert, hanem hogy miért esett pont arra a választás. Elemezzük a dal hangszerelésének perspektívájából, hogy miért választották az adott mikrofont vagy mikrofonokat, mixingnél pedig azokat a plugineket. Ne essünk csapdába: nem attól lesz valami profi megszólalású, ha leutánozzuk a videóban látottakat mind sávszámban, mind mikrofon-, esetleg virtuális processzorválasztásban. Az igazi tudás abban rejlik, ha megfejtjük, hogy abban az esetben miért pont azt használják. Ha ez a lépés kimarad, akkor úgy lesznek az itthoni ifjú titánok félműveltek, hogy meg vannak győződve, ha mindenben lekopírozzák a látottakat, akkor már az ő műveik is professzionálisak. Ekképpen a YouTube számlájára írható megalomániával kell számolnunk.
YouTube megalománia? Micsoda zöldségekről beszélek. Sajnos nem handabanda. Nem túlzás azt állítani, hogy tipologizálhatóak azok a mixing hibák, amelyek a legnépszerűbb video megosztón fellelhető szakmai tartalmak számlájára írhatóak. Nem egyszer dolgoztam olyan, szakmailag félművelt zenekarral, ahol ragaszkodtak ahhoz, hogy minden gitársávot két mikrofonnal rögzítsünk. Ez az akusztikus és az elektromos hangszerekre egyaránt vonatkozott. Ne legyen félreértés, nem a több mikrofonnal való rögzítés ellen ágálok, hiszen a stúdiómban ez mindennapos gyakorlat. Ami nem tetszett az egész eljárásban, hogy görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy minden sávon mindig szóljon a két mikrofon a mixben is. Természetesen a két mikrofon fázishelyesen volt használva.
Két mikrofon használata nem jelenti egyértelműen azt, hogy a mixben mindkettőt használni is kell. A profi megszólalás záloga nem a több mikrofonhasználat. Sokkal inkább a hangszínek kialakítása és megválasztása a kulcs. Már megint ugyanott lyukadunk ki: bizony világszínvonalú megszólalás titka a jó ízléssel elvégzett hangszerelés. Igen, az, hogy melyik hangszer mikor mit játszik, melyik hangszínen. Nem csoda, ha egy zenekar stúdiómunkálatait nem vállaltam el, mivel a három mikrofonos felvételre esküsznek, és ahhoz ragaszkodtak görcsösen. Azt tanácsoltam nekik, hogy a fülüknek higgyenek előbb és ne a videóknak. Nem szeretném ismételni magam, hiszen a szóban forgó témának már egy egész cikket szenteltem.
A másik témakör, amiben azt tapasztalom, hogy az itthoni producerek és hangmérnökök megalomániába esnek, az a sztereó tér tágítása. Nem kell minden hangszernek szupersztereónak lennie. Egy jó mixben kontrasztokat kell teremtenünk, hogy megragadjuk és a főszereplő hangszerre vagy énekre irányítsuk a hallgatók figyelmét. Az előbbi példához hasonlóan nem kell minden gitárnak mindig a lehető legvastagabban szólni. Ez öngól! Szerencsétlen zenehallgatók belezavarodnak az információk sokaságába. Pontosan ugyanez a helyzet a sztereó térrel: ha a dobok, a zongora és a gitárok is szupersztereók, akkor csak zavart keltünk. Egyszerű koncepció, ha dobok szólnak a legszűkebben, kicsit szélesebben a gitárok, legszélesebben a billentyűk. Természetesen középen van a basszus, a lábdob, a pergő és a főének. Léteznek ettől eltérő, szintén életképes koncepciók, a lényeg az, hogy árnyalt legyen a végtermék. Ne féljünk a mono sávok használatától. Megfelelő helyre panorámázva könnyen kialakíthatjuk minden hangszer helyét, terét a mixben. Ugyanez igaz a send-return módon használt zengetőkre és késleltetőkre. Ne legyen minden effekt szuper széles. Véleményem szerint a mono effektek használata is kreatív. Például a monoban használt spring reverb csodákra képes.
A harmadik témakör pedig a kompresszorok és EQ-k mértéktelen használata. Nem attól lesznek jók a mixeink, ha minden sávon használjuk őket értelmetlenül, csak mert azt úgy szokták. Nem attól leszünk jó mixing hangménökök, ha ugyanazokat a plugineket használjuk, mint ahogy a kedvenc szakemberünk teszi a YouTube filmben. Még egyszer hangsúlyozom: ne azt lessük el, hogy melyik gyártó milyen termékét használja, és azt agyatlanul kopírozzuk, hanem arra figyeljünk sokkal inkább, hogy mit és miért használ az adott szituációban. Ha ezt sikerül megfejtenünk, elindultunk az igazi szakmai fejlődés útján.
Egy életképes koncepció, hogy elkerüljük a pluginek mértéktelen és értelmetlen túlhasználását, ha elő mixet készítünk csak és kizárólag hangerő élő panoráma használatával. Amíg elkészülünk, megtanuljuk azt, hogy mitől is működik az adott dal. Csak olyan processzálást alkalmazzunk, amely a dalt működését kiteljesíti. Nincs sehol se előírva, hogy minden sávon komprimálni és hangszínszabályozni kell!