Ne ijedjen meg senki, nem szándékozom ismételni magam! Több írásom szólt már arról, hogy mi a különbség, ha analóg illetve digitális környezetben mixingelünk. Pontosan arra lyukadtam ki, hogy a két világ más és más fizikai törvényszerűségeknek engedelmeskedik. Ezért nyilván nem is lehet egyforma a hozzáállás vagy szemléletmód, ahogyan kezeljük őket. Ezt szaknyelven úgy fogalmazható meg precízen, hogy az analóg világ hangerőstruktúrája különbözik a digitális ügyködéseinktől. Konyhanyelven ez azt kell, hogy jelentse a fiatal hangmérnökök és producerek számára, hogy digitális processzorokkal semmi értelme kopírozni az analóg keverés praktikáit. Ez egy egyszerű példán szemléltetve annyit jelent, hogy ha hardverekkel egy Teletronix LA2-A-val és egy Neve 1073 hangszínszabályozóval hibátlanul beleillesztem a mixbe a női éneket, akkor digitális eszközökkel biztos nem ugyanezzel a lánccal próbálkozom. Megtehetjük, de nagy valószínűséggel kudarcra vagyunk ítélve. Ilyen esetben vonhatjuk le azt a hamis következtetést, hogy a vasak mennyivel jobbak, mint a digitális emulációik.
Emlékezzünk vissza, hogy arra a következtetésre jutottam többször is, hogy a digitális világ eszközei ma semmivel sem maradnak el a legendás hardverektől vagy a nagy formátumú keverőpultok hangzásától. Csupán más stratégiával kell megközelíteni a DAW-ok és pluginek birodalmát, mint az analóg gépeket. Szigorúan azt is megjegyeztem, hogy a drága vasak hiánya nem lehet indok arra, hogy miért szólnak kiábrándítóan a zenéink.
Az eddig elmondottakat úgy lehetne összegezni, hogy az analóg processzorok általában, ha a nominális nulla fölé hajtottuk a bemeneti vagy kimeneti jelet, szépen elkezdenek színezni. Ha akartuk, ha nem, elkezdtek felharmonikusakat generálni. Ezáltal karaktert adtunk a hangsávnak. Ez a karakter annak a függvénye, hogy milyen a hardver áramkörének felépítése: például más egy csöves áramkör karaktere, mint egy tranzisztoros vagy VCA-s társa. Bizony a digitális emulációs eszközök nem mindig így viselkednek! Legtöbbször túlvezérelve őket (természetesen szigorúan a digitális zéró alatt maradunk) elmaradnak a kívánatos zenei színezések. Erre kínálnak kárpótlást a szaturációs processzorok. Ügyesen kialakítva a pluginek láncolatát, akár olyan kitűnő hangzást érhetünk el, mintha a legendás analóg berendezésekkel kevertük volna a zenénket. A helyesen megválasztott processzorok sorrendjét neveztem több helyen a digitális világ kívánatos hangerő struktúrájának. Ahogy a nevében benne van, nem csak a megfelelő sorrendet kell megtalálni, hanem azt is, hogy melyik digitális processzort milyen hangerővel kínáljuk meg. Kulcsfontosságú a megfelelő bemeneti és kimeneti hangerő megtalálása minden egyes szoftvernél.
Észrevétlenül bele is vágtunk már a mai témánkba! Az elhangzottakból az következik, hogy még a legprecízebb emulációs szoftver is valamilyen formában a hardver egy idealizált lenyomatát valósítja meg digitális környezetben. Ezalatt mit értek? A vasaknak lelkük van és ezt nehéz megkaparintani. No de misztifikáció helyett inkább konkrét példákat hozok fel! Alapvető észrevétel, hogy az analóg processzorok zajosak. Bizony ez a zaj is része a karakternek. Körülbelül nyolc éve a Waves ügyetlenül próbálta ezt a jelenséget megoldani egy konstans 50 vagy 60 HZ-re hangolt zajgenerátorral. A vasak zaja közel sem állandó, függ az áramforrás stabilitásától, a be- és kimeneti hangerőtől, valamint magától a zenei sáv spektrális összetételétől.
Erre azt a többször előfordult esetet tudom felhozni, amikor a stúdiómmal mixingelünk és a producer azt követelte rajtam, hogy használjunk analóg berendezéseket. Általában nem véletlenül támad rossz érzésem, de végül engedek a követelésnek. Amikor bekötjük a pergőre a Universal Audio 1176-ot, a tamokra a dbx 160-asokat, énekre meg az LA-2-t. Kisvártatva közli velem a megrendelő, hogy szerinte minden gépem elromlott és szervizelni kellene őket! Értetlenül állok az eset előtt. A 1176-om zajos, az LA2-A rettenetesen tompa a DBX 160 pedig megeszi a mélyeket. Higgyek neki, mert az ő emulációs pluginjei nem így szólnak.
Valóban, a szoftverek idealizált formában tálalják a szóban forgó masinákat. Bizony nincs zaj. A dolog valódiságához, kézzelfoghatóságához hozzátartozik a szóban forgó halk brumm vagy sistergés. Ahogyan az is a valódi analógok tulajdonsága, hogy kis mértékben, de vágják a mélyeket és a magasakat. A magas vágás legtöbb esetben nagyon zenei tud lenni. Valószínűleg azért nem szokták a keverők és más vasak segítségével készült mixeket a harsány jelzővel illetni. Ez nem mondható el a digitális világról! Még a legjobbnak mondott UAD és Slate Digital processzoroknál sem vélem felfedezni az analóg berendezések ezen tulajdonságát. Amennyiben digitálisan keverek és analóg hangzásra törekszem, akkor külön a A Waves REQ-ját használom magas és mélyvágásra.
Nem utolsó sorban érdemes pár szót ejtenünk a színezésekről. A hardvereknél nem ritka eset, hogy egyik nap ilyen a karaktere, másik nap pedig kicsit másmilyen. Ez nemcsak csöves berendezésekre igaz. Minél régebbi egy cucc, annál inkább igaz ez az állítás a hardverre. A színezés mértéke és milyensége a be- és kimeneti hangerőtől és a zenei anyag frekvenciamenetétől is nagymértékben függ. Ezzel szemben még a legprecízebb emulációk is viszonylag leegyszerűsített színezés válaszokkal lettek leprogramozva. Tehát ebből a szempontból is a legendás vasak idealizált verzióját kapjuk a pluginektől.
Talán a legjobb hasonlat az, mintha ugyanazzal az Oldtimer kocsival próbálkoznánk mindkét esetben. Az analóg változat annak felel meg, mintha szerpentines utakon kocsikáznánk és szembesülnénk annak minden karakterével. Így élvezetes igazán az utazás. A digitális mixing pedig annak felelne meg, mintha autópályán haladnánk ugyanazzal a járgánnyal: nem szembesülnénk pont a lényeggel, vagyis az Oldtimer sava borsával.
Ezzel az eszmefutatással távolról sem azt akartam sugallni, hogy bezzeg az analóg gépek mennyivel jobbak. Sok esetben ma nincs is szükségünk a vintage cuccok hangzására. Viszont ha igen, nem árt ha észben tartjuk, hogy még mit érdemes megcsinálni mixing során, hogy hiteles és kitűnő hangzást kapjunk.