Az akusztikus gitárfelvétellel nagyon nehéz fába vágjuk a fejszénket – ez talán a stúdiózás témakörében az egyik legnehezebb dolog. Nem szeretném senkinek elvenni a kedvét, sem túlmisztifikálni az egészet.
Az elektromos gitárfelvételhez hasonlóan kétféleképpen közelíthetünk a felvételkészítéshez. Vagy vonalból rögzítjük a hangszert, amennyiben rendelkezik pickuppal vagy mikrofonnal. A két hangzás teljesen eltér egymástól. Jóval nagyobb különbséggel kell számolni, mint az elektromos gitárnál. Akusztikus gitárnál a vonalhang és a mikrofonos felvétel szinte teljesen különféle karakter, teljesen más zenei funkció és zenei világ. Például, ha egy szál gitáros énekes balladáról beszélünk, akkor kevésnek bizonyul a vonalhang, mert a hangszer teljes hangzásbeli spektrumára van szükségünk, hogy minél izgalmasabban szólaljon meg a legmélyebb tartománytól a legmagasabbig. Viszont ha egy két elektromos gitáros rock hangszerelésbe csak egy díszítő hangszín, akkor viszont a legtöbb esetben túl soknak bizonyul a mikrofonos felvétel, és a vonalfelvétel a megoldás. Míg az elektromos gitároknál a vonalfelvétel után gitárerősítő plugint használva hasonló eredményt kapunk, mint az erősítő bemikrofonozásával, az akusztikus gitárnál sokat számít, hogy melyik felvétel készítési formát választjuk aszerint, hogy milyen hangzást és zenei funkciót szeretnénk elérni.
Ha a vonalfelvétel mellett döntünk, akkor nincs másra szükségünk, csak egy jack-jack kábelre és egy megfelelő minőségű előfokra. Nagyjából 10-15 decibeles előerősítésre van szükségünk, hogy megfelelő legyen a felvétel. Természetesen a legtöbb esetben nem mindegy, hogy milyen minőségű preampot használunk, de ez hatványozottan igaz az akusztikus gitárra. Míg a közepes minőségű hangkártya előfoka picit elrontja, vékonyabbá teszi a hangzást, addig a jobb minőségű előfokok magasabb szintre emelhetik azt. Tapasztalatom az, hogy a messze nem belépő szintű Universal Audio LA610-es előfoka olyan kellemesen színezi a vonalhangot, hogy nem egy hozzáértő hallgató kétszer drágábbnak tippelte a hangszert. Természetesen nem csak az Universal Audio gyárt ilyen preampot. Szinte klasszikusnak számít ebben a kategóriában a Neve 1073, vagy az API 512. Olcsóbb, de szintén minőségi megoldásnak számít a Focusrite ISA sorozata, a TLA Classic Channele valamint a Warm Audio WA12-es modellje.
Ha mikrofonnal rögzítjük a hangszert, akkor nagyon sok tényezőt kell számításba venni. Minden felvételkészítésre igaz, hogy a zenész kvalitása és a hangszer minősége számít a leginkább. Akusztikus gitár rögzítését még az is nehezíti, hogy figyelembe kell venni a terem akusztikáját. Rossz akusztikájú helyen egyszerűen nem érdemes próbálkozni, mert még a világ legjobb gitárjával is csak demo színvonalú felvételt készíthetünk. Ha csapnivaló az akusztika és ez a hangszer a főszereplő, akkor inkább menjünk el professzionális stúdióba gitárt rögzíteni. Más esetekben próbálkozhatunk SE Electronics Reflexion Filter termékével. Nem olcsó darab, de még mindig a töredékébe kerül, mint kialakítani házi stúdiónk akusztikáját. Kísérletezzük a hangszer és a mikrofon elhelyezésével a stúdiónkban, mert így drámaian csökkenthetjük a felvételünkön a rossz akusztikai tér érzetét. A jó zenész, jó hangszer és kielégítő akusztika mellett kulcsfontosságú a jó mikrofon és a jó preamp. Már a cikk elején hangsúlyoztam, hogy nem a legegyszerűbb téma az akusztikus gitár recordingja.
Akusztikus gitár felvételénél mindhárom mikrofontípus szóba jöhet. Készíthetünk felvételeket dinamikus, kondenzátor és ribbon mikrofonnal is. Ha dinamikus mikrofonnal próbálkozunk, akkor kevésbé kell ügyelnünk a felvételi terem akusztikai jellemzőire, ellenben nem túl részletes és izgalmas képet kapunk a hangszerről. Kondenzátor mikrofonnal nagyon jó hangzást rögzíthetünk, de a felvételi helyiség akusztikája ebben az esetben kulcsfontosságú. Jó minőségű ribbon mikrofonnal részletes és izgalmas hangot rögzíthetünk, és kevésbé reflektál a környező akusztikára. Azt mondhatom, hogy a kívánt zenei szerep a függvénye annak, hogy milyen mikrofon típussal rögzítünk. itt nemcsak a fenti három kategóriára gondolok, hanem konkrétan mikrofongyártókra és bizonyos modellekre. A dinamikus mikrofonok közül jó választás a nagymembrános broadcast célokra szánt modellek, mint az Electro Voice Re20 vagy Re27 a Sennheiser MD421 vagy MD 441, a Shure SM7 és a Beyerdynamic M88TG. A legtöbb esetben ezek ideális házistúdió választások, mert hangzásban és részletességben versenyre kelnek a kondenzátoros társaikkal, mégsem büntetnek a rossz akusztika miatt. Kondenzátor mikrofonoknál szóba jöhetnek kismembránosok (például AKG C451, Rode NT 55, Neumann KM 184) és nagymembránosok (AKG C 414, Neumann U87) egyaránt. Szintén azt tudom mondani, hogy nagymértékben zenei funkció függvénye a választás. Ha csak egy mikrofonra van keret a házi stúdióban, akkor mindenképpen nagymembránosra szavaznék, és vagy az AKG 214-et, vagy a Rode NT2000-et vagy Sennheiser MK 4-et ajánlanám. Ribbon mikrofonok közül a Royer m121 vagy az Se Electronics Ruppert Neve által tervezett RNR1 hangját szeretem az akusztikus gitáron.
A mikrofonválasztással egyetemben szintén kulcsfontosságú a mikrofon elhelyezése. Alapszituációban beszéljünk egy mikrofonos felvételről. A legnépszerűbb kiindulópont a 12. bund gitár nyakán. Pontosabban az ettől a ponttól egy araszra elhelyezett mikrofon. Természetesen ez nem kőbe vésett igazság. Ha mélydús felvételt szeretnénk készíteni, akkor a mikrofont mozdíthatjuk a gitár teste felé. Amennyiben inkább a húrhangokra és a pengetésre szeretnénk koncentrálni, akkor pedig pont az ellenkező irányba mozgassuk el a mikrofont, minél távolabb a gitártesttől úgy, hogy a távolság továbbra is egy arasz maradjon a mikrofon és a hangszer között. Ha csak egy mikrofonunk van a házi stúdiónkban, akkor se essünk kétségbe, és véssük jól az eszünkbe, hogy a mikrofon elhelyezés még fontosabb tényező, mint a mikrofonválasztás. Kísérletezéssel és sok próbálkozással még egy mikrofon birtokában is meg tudjuk valósítani a tökéletes hangzást.
Eddig csak egy mikrofonos felvételekről beszéltünk, de nem szabad megfeledkeznünk a sztereómikrofonozásról! Akusztikus gitárnál ez nagyon régen bevett szokás, ha a gitár a főszereplő hangszer, akkor kettő vagy még több mikrofonnal rögzítsük egyszerre. Elterjedt módszer, amikor szintén a 12-es bundnál kismembrános mikrofonokkal XY technikát alkalmazunk. Szerintem sokkal teljesebb képet ad a hangszerről, ha AB módszerrel helyezzük el a sztereó pár mikrofonunkat: az egyiket arasznyira az oktáv bundtól, a másikat pedig szintén arasznyira a húrlábaktól.
Az előfokok témakörben csak fokozni tudom, amit a vonalrögzítésnél mondtam. Szerintem hangkártya előfokkal nincs is értelme elkezdeni mikrofonos gitár felvételt. Ugyanezt tudom elmondani, ha csak filléres preampunk van. Ebben az esetben a felvétel minősége csak demo színvonalat fogja megütni. Előfokoknál is a fentebb említett Focusrite ISA és TLA Classic szintjén lehetne meghúzni azt a határt, ami alatt szerintem nem érdemes otthon próbálkozni komoly végeredmény reményében.
Az akusztikus gitárfelvétel valóban nem a legegyszerűbb témakör az otthoni stúdiózásban. Remélem sikerült megvilágítanom a rögzítés leglényegesebb szempontjait, és meghozni kedveteket az otthoni rögzítéshez.