Ebben a cikkben előfordulnak olyan témák, amelyeket már érintettünk előző szellemi kalandozásaink során, azonban most a célunk merőben új: minél jobban és ütősebben szólaljon meg a zenénk dobalapja!
Hangmérnökként nap, mint nap azzal szembesülök, hogy a fiatal magyar producer társadalom még nem igazán mélyült el a dob processzorok használatában, ezért támadt az a gondolatom, hogy ezt a témakört érdemes még egyszer, egy picit más szemszögből körüljárni. Általános keverési hibának számít, hogy a dobok vagy túl jelentéktelenek egy mixben, mert nincsenek tisztességesen megmunkálva, vagy pedig aránytalanul hangosak, mert így próbálják ellensúlyozni a kimunkáltság hiányát. Mindkét eljárás esztétikailag hibás megoldásokat eredményez. Kimunkáltság alatt azt értem, hogy a dobok úgy vannak megalkotva, hogy szerves egészet képezzenek a zene más elemeivel. A kimunkált dob jelentősége nem veszik a mixben, ezáltal elkerülhetjük azt, hogy aránytalanul hangosra keverjük.
Ahhoz, hogy megértsük az új tárgyalási szempontot, az akusztika tudományát kell segítségül hívnunk. Nem kell megijedni, nem lesz itt semmilyen parttalan tudományos eszmefuttatás, csak egy két fogalomról lesz szó. Ha a zenei hangokat tanulmányozzuk, akkor megkülönböztetünk tranzienseket és lecsengést. A tranziens alatt hang indítását értjük, vagyis az első 10-30 ms-nyi időt. Az emberi fül rendkívül érzékeny a tranziensekre. Ilyen rövid időnyi érzékeléshez köthetők olyan minőségek, mint hogy valami dinamikusan szólal meg vagy sem. Illetve hogy egy hangnak vaskos-e a hangzása, vagy üt-e eléggé a zenében. Más szavakkal a tranziens rendkívül fontos tényező a hangok emberi érzékelésében. Precízen fizikailag a tranzienseket úgy definiálhatjuk, mint nem ismétlődő, magas amplitúdóval rendelkező hullámok. Jelen esetben nem is annyira az akusztikailag akkurátus megfogalmazás számít, inkább az, hogy az emberi érzékelés milyen érzeteket társít a hangok indításához. Természetesen nem feledkezhetünk meg a lecsengésről sem, amely alatt értelemszerűen a zenei hang kezdeti tranziensek utáni kiterjedését értjük. Nem szeretném aránytalanul felértékelni a hangok indítását. Az érem két egyenrangú oldaláról beszélünk. Jusson eszünkbe a Jin és Jang szimbólum. Gyakorlatilag ez a két fogalom elválaszthatatlan egymástól. Ebből a szempontból a dobok időben rendkívül rövid kiterjedésű hangok, általában rendkívül rövid lecsengéssel. Tehát a doboknál beszélhetünk a tranziensek felértékelésével, mert a tranziensek milyensége és megmunkálása határozza meg leginkább a hang minőségét. A tranziens dolgot még a szakzsargon úgy is szokta megfogalmazni, hogy a hangnak van-e attackja vagy nincsen. Cikkemben a processzorokat a tranziens szemszögéből fogjuk megvizsgálni. Kísérletet fogok tenni annak felvázolására, hogy egy jó mixnek hogyan kell kialakítani a tranzienseit. Tisztában vagyok azzal is, hogy ez a téma nem a világ legegyszerűbb dolga. Előtanulmányként mindenképpen ajánlom, hogy sajátítsuk el mindazt, amit a kompresszorokról szóló cikkeimben vázoltam. Megéri elmerülni az előtanulmányokban!
Kezdjünk a kompresszorokkal. A kompresszorok olyan dinamika processzorok, amelyek a jelszint függvényében beavatkoznak a zenei anyagba. Pontosan fogalmazva, ha a zenei hang meghaladja a küszöbértéket (treshold), akkor a masina a beállított arányban összenyomja az anyagot, ha ezen érték alatt marad, akkor érintetlenül hagyja azt. Ismételjük át, mit is mondtunk erről az arányról! A bemeneti oldalon amennyi többlet decibel jelentkezik a kimeneti oldalon az arány (ratio) hányadosával kell osztanunk, hogy megkapjuk a kimenő értéket. Például ha az arány 1:4-hez, akkor minden 4 db többlet a bemeneti oldalon 1 db-t eredményez a kimeneti oldalon. Amennyiben a ratio 1:6-hoz A bemeneten minden 6 többlet a treshold értéke felett 1 db-t jelent a kimeneten. A kompresszorok arányának a megértése is rendkívül fontos dolog, de a cikk szempontjából sokkal lényegesebb a beavatkozás kezdetének és végének feldolgozása. Más szavakkal a kompresszorok „attack” és „release time” időállandóival kell részletesen megismerkednünk. Az attack time azt az állandó értéket jelöli, amennyi időnek el kell telnie ahhoz, hogy a gép beavatkozzon a hanganyagba, ha az eléri a treshold értéket. Ha túl rövidre állítjuk az attackot, akkor a kompresszor beleavatkozik a hanganyag tranziensébe, ha elég hosszúra, akkor érintetlenül hagyja azt. Gyakorlatilag hangszerelési és keverési célzattal kedvünkre alakíthatjuk a hangok tranziens struktúráját, amennyiben kellő mértékben elsajátítottuk a kompresszorok használatát. Ha zenénkben valamely sáv tranzienseit akarjuk előtérbe helyezni, akkor hosszabb attackkal (10 ms feletti értékre gondoljunk) komprimáljuk. Ellenkező esetben, ha rejteni, vagy tompítani akarjuk valamely hangszer tranzienseit, akkor gyorsra állítjuk a szóban forgó időállandót. Ez esetben a kompresszor olyan gyorsan kezd el dolgozni, hogy összenyomja adott aránnyal a hang indítását is. A ’release time’ azt az értéket jelöli, hogy a kompresszor mennyi idő elmúltával kapcsoljon ki, miután a zenei jel a kompresszor küszöbértéke alá esik. Jól sejtjük ez az időtényezővel a hangok lecsengését kezelhetjük. Ha túl rövid értéket állítunk be, akkor a dobok (és más gyors lecsengésű hangok) esetében a kompresszor olyan gyorsan kezd el dolgozni, hogy elkezd pumpálni. Léteznek olyan zenei stílusok, amelyek hangzásban építenek a kompresszorok efféle mellékhatására, míg mások nagy ívben kerülik. Az előbbi csoportba sorolnám a legtöbb elektronikus alapú tánczenét, a hip-hopot és a kemény rockzenét, míg az utóbbiban megemlíthetjük a klasszikus zenét, a jazzt és a world musicot. Elsősorban 25 ms vagy annál kisebb értékre gondolok. Ha az említett állandót 25-200 ms közé lőjük be, akkor a mintától függően avatkozik be a lecsengésbe: rövidebb lecsengés esetén a kompresszor külön ritmikát kölcsönöz a hangnak, míg hosszabb lecsengésnél megrövidíti azt. 200 és annál nagyobb release értéknél a kompresszor viszonylag sokáig nyomja össze a hangsávot, mikor az a küszöbérték alá esik. Így jelentősen lerövidíti a lecsengést. Nem csak az attack értékkel tudjuk hangsúlyossá tenni a tranzienseket a doboknál, hanem a lecsengés kurtításával is. Nem csoda, hogy a legtöbb oktatófilm azt ajánlja, hogy ha lábdobot vagy pergőt komprimálunk, akkor a legjobb kiindulási alap 1:4 ratio esetén az, hogy 10-15 ms attack time mellett használjunk 150-200 ms-os release értéket. Sample alapú zenéknél ilyen időállandókkal 3-6 decibelnyi komprimálás mellett kopogósabbá, vaskosabbakká tehetjük az említett sávok hangzását. Élő dobok mellett egy ilyen beállítással azt az érzetet tudjuk kelteni, hogy a dobos teljesítménye sokkal egyenletesebb a valóságosnál. Gyakorlatilag egyformává tehetjük az egymást követő dobtest ütéseket. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fentiekben csak kiindulási alapról beszélünk, amely az esetek nagyobb százalékában nem lesz működőképes a zenéitekben. Ezeket az időállandókat finomhangolni kell! Hozzá kell hangolni a konkrét zenei környezethez és annak tranziens struktúrájához.
A gate-ről/expanderekről még nem esett szó eddigi cikkeimben. Ezek a kompresszorhoz hasonlóan szintén jelszint függvényében működő dinamikaprocesszorok. Ha tudományos precízségre törekszünk, akkor úgy is tudnánk fogalmazni, hogy a gate/expander a „kompresszor negatív. reciprokra”. Érhetőbben megfogalmazva a működési elvük az, hogy ha a zenei jel a küszöbérték alatt marad, akkor a masina az előre beállított arányban lehalkítja azt. Ha a küszöbérték felett van a hang, akkor azt érintetlenül hagyja. A ratio a kompresszorhoz hasonlóan működik. Ezek a szerkezetek például 1:4 arány esetén, ha nem éri el a sáv a tresholdot akkor 4-szer lehalkítja. A 4 db-s értékből 1 lesz a kimeneti oldalon. Ha az arány kisebb, mint 1:10-hez akkor expanderekről, míg nagyobb értékek esetén gatekről beszélünk. A szakzsargon ezt kapuzásnak is szokta nevezni mert magas ratioknál úgy működik, hogy ami eléri a küszöbértéket, az megszólal, ami alatt marad azt gyakorlatilag nem is hallhatjuk. A lemezkészítés történetében általában az élődoboknál használatos, hogy kiszűrjük az áthallatszódó dobsávokat. Mondjuk a lábdob sávjában legtöbbször hallható halkabban a pergő is. Ebben az esetben gate/expander használatával kiszűrhetjük a nem hasznos információt. Azonban ezek a dinamikaprocesszorok időállandóikkal erősen alakítják a dobok hangzását. A sample alapú zenékben nincsenek ugyan áthallások, de a gate/expanderek nagymértékben hozzájárulhatnak a dobhangok alakításánál. Az „attack time” ennél a masinánál azt jelenti, hogy mennyi idő elteltével engedje át a zenei jelet, amint az elérte a treshold értéket. Rövid időbeállításnál nem avatkozik bele a hangok tranzienseibe. Hosszabb érték esetén (20-30ms–nál nagyobb érték esetén) teljesen lecsíphetjük a hang tranzienseit. Olyan hatást érthetünk el mintha a hang késleltetve beúszna, ahelyett, hogy egyből ütne. A „release time” azt az állandót jelenti, hogy mennyi idő múlva kezdje lehalkítani a hangsávot, miután az a küszöbérték alá kerül. Rövid értéknél gyakorlatilag megkurtíthatjuk a hangok lecsengését, ezáltal hangsúlyozzuk a tranzienseit, és olyan érzésünk támad, hogy még ütősebb lesz a hang és dinamikusabb. Nagy érték esetén szinte változatlanul hagyja a lecsengést. Amint láthatjuk, nem csak a kompresszorok/limiterek, hanem a expanderek/gate-ek is jelentősen beavatkoznak a dobhangok tranzienseibe. Ahhoz, hogy teljes mértékben urai legyünk ennek a témának, nagyon sok kísérletezésre és tapasztalatra lesz szükségünk. Valóban nem a legegyszerűbb téma, ezért nem szégyen, ha többször is nekifutunk ennek a cikknek úgy, hogy kezünk ügyében vannak az említett processzorok és tanulmányozzuk, hogy milyen hatással vannak a hangokra.
Az utolsó dinamikát piszkáló ketyere, amelyet górcső alá veszünk a Transient Designer. Az SPL cég forradalmi masinája már pluginként is elérhető. Ez a processzor hangerőtől függetlenül alakítja a hangok tranzienseit, szemben a fentebb tárgyalt két processzortípussal. Nagyon egyszerű szerkezetről van szó. Itt nincsen semmiféle treshold és ratio érték. Ahhoz, hogy alakítsuk a tranzienseket, nem kell sem komprimálnunk, sem kapuznunk. Rendkívül egyszerű szerkezetről van szó, a hangerő potméter mellett két változtatható paraméterrel találkozhatunk: az attack feliratúval a hangok elejét hangosíthatjuk vagy halkíthatjuk annak függvényében, hogy az adott sávval mi a célunk a mixünk tranziens szerkezetében. A sustain feliratú paraméterrel pedig a hangok lecsengését erősíthetjük vagy csökkenthetjük célunknak megfelelően. Rendkívül kreatív szerkezetről van, amelyet nem csak a keverési eljárásnál alkalmazhatunk sikeresen, hanem a hangszerelésnél és más produceri tevékenységeknél is. Igazi sound designer eszközről beszélünk. Például ha túlzengetett zenei anyagról van szó, a sustain radikális csökkentésével kihámozhatjuk a tiszta száraz jelet a zengetés ködéből. Ahogy ezen a dinamika processzoron sem találunk küszöbértékre vagy arányra utaló jelet, úgy semmi nyomát nem leljük időállandóknak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a hanganyagtól függően rendkívül zeneien nyúl a jelhez. Nem szokványos masina, de mindenképpen ajánlom a használatát. Legtöbbször természetesen a dobokon fogunk ügyködni vele. Az attack növelésével jobban jelenlevővé tehetjük a lábdobot a zenénkben. Nagyon sokszor fordul elő, hogy eltűnik a lábdob a hangok tengerében. Erre kiváló gyógyszer a Transient designer. A pergőnket dinamikussá és ütőssé tehetjük, amennyiben csökkentjük a sustainjét. Olyan erejű ez a plugin, hogy akár a gatek alternatívájaként is használhatjuk. Nem csak az SPL cég gyárt ilyen jellegű processzort. Elsősorban mindenkinek ajánlom figyelmébe a Flux Bitter Sweetjét, amely nagyon jó alternatívája az SPLnek. Az egyik legjobb tulajdonsága pedig az, hogy teljesen ingyenes.
Megismerkedtünk a gate/expanderekkel és új megközelítésben tárgyaltuk a kompresszorokat. Leginkább a két dinamikaprocesszor időállandóival és azoknak hatásaival ismerkedtünk meg. Ne feledjük: a tranziensek kulcsfontosságúak, mert vezető szerepet játszanak abban, hogy milyen minőségeket társítunk egy zenéhez. A tárgyalt két típus mellé még egy speciális típussal ismerkedtünk meg. Ezzel a triásszal sikeresen alakíthatjuk dobhangjainkat. Ne türelmetlenkedjünk, inkább sokat kísérletezzünk. Kalandra fel!