Régebben már áttekintettük, hogy mit is kell tartalmaznia minimális szinten a házi stúdiónknak (Project Studio), ahhoz, hogy alap szinten el tudjuk kezdeni a produceri tevékenységünket. Alapelvként azt fogalmaztuk meg, hogy még bármilyen berendezés megvásárlása előtt pontosan át kell gondolni, hogy milyen zenekészítési fázist szeretnénk vele elvégezni otthon. Nagyon sokan zeneszerzési és hangszerelési, valamint mixelési fázisokat szeretnének házilag megoldani. Azonban a zene stílusok nagyobb részében elengedhetetlen, hogy akusztikus vagy elektromos hangszereket is rögzítsünk. Ebben az esetben nem elégedhetünk meg a szükséges minimális felszereléssel, amivel berendeztük házi zenealkotó kuckónkat. Többször is hangsúlyoztam, hogy elengedhetetlen egy bikaerős számítógép Digital Audio Workstationnel (DAW) felszerelve, kiváló minőségű konverter (hangkártya), valamint jó és megbízható lehallgatás. Ez a minimum, amivel be kell rendeznünk egy otthoni stúdiót!
Azok, akik nem csak otthoni komponálásra szeretnének szorítkozni, hanem felvételeket szeretnének készíteni, nem elégedhetnek meg az előbb említett minimális setuppal. Az előfokokkal és mikrofonokkal már foglalkoztunk, ezért most kizárólag az elektromos gitárok rögzítésére fogunk koncentrálni. Nem meglepő, hogy ezzel a hangszerrel szeretnék először foglalkozni, mert szinte nem létezik szórakoztató zene elektromos gitár nélkül. Ezt a hangszert alapvetően kétféleképpen lehet rögzíteni: vonalból vagy pedig gitárerősítőt bemikrofonozva.
Az első esetben nincs is másra szükségünk, mint magára a hangszerre és egy jó kábelre. Ha a hangkártyánk rendelkezik mikrofon és hangszer előfokkal, akkor szerencsénk van. Nincs sok teendőnk, csupán csatlakozni kábellel a preamphoz. Azonban a felvételi eljárás nem annyira egyszerű, mint azt legtöbben gondolják. Először be kell állítani a megfelelő hangerőt. Mi is a megfelelő hangerő? Ezzel nekem, mint producernek miért egyáltalán foglalkoznom?
Ahhoz, hogy korrekt választ tudjunk adni, egy rendkívül fontos fogalommal kell megismerkednünk. A jel/zaj viszony (signal to noise ratio) egyszerű megfogalmazásban annyit tesz, hogy mi a hasznos zenei jel és a zavaró zaj aránya decibelben kifejezve. A szakirodalmat fellapozva hosszú elméleti okfejtéseket olvashatunk erről a fogalomról. A cikk keretein belül inkább a házi stúdiók gyakorlatában szeretném megvilágítani. Ha egyáltalán nem használunk előfokot, akkor azt tapasztaljuk, hogy rendkívül halk jelet rögzítettünk, valahol -30, -20 db alatt. Ha ezt a jelet digitálisan a DAWunkban -6-tól 0 db körülivé transzformáljuk, akkor használhatatlanul zajos lesz a felvételünk. Más szavakkal pocsék lett a gitárfelvétel jel/zaj aránya. Ha professzionális felvételt szeretnénk készíteni, akkor elkerülhetetlen az előfok használata. Akár a hangkártyát, vagy szerencsésebb esetben különálló preampot használunk, mindenképpen kössük be a felvételi láncunkba. Előfok hangerejét úgy kalibráljuk, hogy a leghangosabb felvételi jel olyan -6 db körüli legyen. Digitális tartományban a 0 db az abszolút csúcs. Nem szerencsés túlvezérelni, mert ezzel roncsoljuk a jelet. A 24 bites konverterek világában úgy lőjük be a felvételi láncunkat, hogy -6 db köré tervezzük a felvételünk leghangosabb peak-jét, mert akkor még mindig van 6 db-nyi biztonsági tartalékunk mielőtt túllőjük a konverterünket.
Legfrappánsabban úgy foglalhatjuk, össze, hogy nem kerülhetjük ki a jó jel/zaj viszonnyal rendelkező preampok használatát, ha vonalból rögzítjük az elektromos gitárunkat. Ha így készítjük a felvételeinket, akkor biztos nem lesznek zajosak, és jó alapanyagot szolgáltatnak további processzálásra. Régi amerikai mondás szerint: garbage in, garbage out. Csak jó felvételből készíthetünk jó gitársoundot.
Ez a megfigyelés nem csak a gitár felvételkészítésre igaz, hanem általánosan más hangszerekre is. Csak jól rögzített alapanyagból lesz jó hangzás: a csapnivaló minőséget akárhogy processzáljuk, csűrjük csavarjuk, mindenképpen szemét marad. Ezért értékelődnek fel a mi szempontunkból az előfokok és a mikrofonok. Viszonyítási alapként például ha MOTU 828as vagy RME fireface, esetleg Apogee Ensemble hangkártyánk van, akkor elég jó előfokkal rendelkezünk, tehát nem kell különálló előfokra költenünk. Ellenkező esetben érdemes külön preamp vagy chanel strip beszerzésén elgondolkodni. Projekt stúdió szintjén jó választás lehet TLA Ivory, Focusrite ISA, Joemeek Twin Q vagy Universal Audio. Ha vonalból készítünk elektromos gitárfelvételt, akkor rendkívül nyers jelet rögzítünk és gitárerősítő szimulációs pluginekkel alakítjuk ki a hangzást.
Második esetben, amikor már megálmodott gitársoundot rögzítünk erősítővel, mikrofonnal és előfokkal, akkor valamivel bonyolultabb a helyzet. Első sorban gondoskodnunk kell házi stúdiónk jó hangszigeteléséről. Általában a gitárampok baromi hangosak. Kis hangerőn viszont gyakorlatilag lehetetlen jó hangzást kitekerni. Dögös, jó hangzáshoz bizony nagy hangnyomásra van szükségünk. Meg kell hajtani az erősítő előfok és végfok csöveit, hogy hihető elektromos gitár felvételt produkáljunk. Igaz, itt full csöves ampot feltételeztem, de ugyanez a megállapítás igaz tranzisztoros társaikra is. Azt szokták mondani, akkor jó vagy dögös egy gitárfelvétel, ha vissza tudja adni azt, az érzetet, hogy a gitármotyó hangszórója mozgatja a levegőt. A legtöbb könnyűzenében, ahol elektromos gitár szerepel, olyan hangzásokról beszélünk, amit kizárólag nagy hangerővel tudunk rögzíteni. Tisztában vagyok vele, hogy a gitárampok milyen hangosak, és házi körülmények között biztosan zavarjuk a nagy hangnyomással a szomszédokat.
Azonban nem a nagy hangerő jelenti a legfurmányosabb nehezítő tényezőt ilyen felvételek készítésénél, hanem a mikrofonok. Pontosabban fogalmazva a mikrofon választása és elhelyezési pozíciója. Sokkal egyszerűbb dolgunk van, ha vonalból rögzítünk elektromos gitárt, mert többé-kevésbé azt rögzítjük, ami hallunk. A nagy hangerővel, a mikrofonválasztással és pozíciójával nem elriasztani szeretném a fiatal producereket ettől a felvételi eljárástól, sőt sokkal inkább meghozni a kedvüket. Minden nehézség és kihívás ellenére az erősítős, mikrofonos gitárfelvételt tartom igazinak! Szerintem levegőmozgatás nélkül nincs valódi gitársound. Ahogy mikrofon kerül az egyenletbe, a felvételen mindig egy kicsit másmilyen lesz a hangzás, mint akusztikusan. Ilyen esetben azt szoktam tanácsolni, hogy az áhított gitárhangzást már bemikrofonozva kell kikotyvasztani. Nem létezik teljesen lineáris frekvenciaválaszú mikrofon. Tehát minden mikrofon hazudik egy kicsit. Valamelyik frekvencia tartományba biztosan beleszínez. Stúdiókörülmények között ilyenkor általában négy-öt mikrofon közül választjuk ki az ideálisat az adott rögzítési szituációra. De legyünk realisták: házi stúdiónkban általában egy, maximum kettő mikrofon szokott lenni. Szerintem ha gitáramp rögzítésére szakosodunk, akkor jó kiindulási alap, ha mindenképpen beszerzünk egy Shure SM57-et. Ha növelni szeretnénk a hangzásbeli lehetőségeinket, akkor elgondolkodhatunk egy Sennheiser MD421 vagy Electro Voice RE20 vagy egy Beyerdynamic M88 beszerzésén is. Minden egyes mikrofon beszerzésével meghatványozódnak a lehetőségeink. Amennyiben nagyon komolyan vesszük magunkat, bővíthetjük projektstúdiónkat egy kondenzátor (AKG C414) vagy ribbon (Royer M121) mikrofonnal. A mikrofon elhelyezése a legnagyobb trükk, sok tapasztalatra van szükségünk. Kiindulási alap: ha a hangszóró kónuszához helyezzük a mikrofont, akkor fényesebb, élesebb, kaparósabb lesz a hangzás. Ahogy mikrofonunkkal haladunk a hangszóró széléhez, egyre sötétebb, mélyebb tompább hangot tudunk rögzíteni. Először próbálkozzunk valahol félúton a kónusz és a hangszóró széle között. Haladóknak ajánlom, hogy ne csak egy, hanem két mikrofon egyidejű felvételével próbálkozzanak. A végén nem szabad elfelejteni a két mikrofon felvételét fázisba hozni.
Nagyjából hasonló tudnivalókat mondhatunk el az előfokokról, mint a vonalfelvételnél. Megközelítőleg 20- 30db-es előerősítésre van szükségünk, hogy elérjük az áhított-6dbes jelszintet. A kiváló minőségű előfok a jó mikrofonos gitárhangzás kulcsa.
A felvételi láncunk így fog kinézni:
Az elektromos gitárból a gitármotyó segítségével kialakítjuk az áhított gitárhangzást. Sok esetben az erősítő előtt bekerülnek a láncba a gitárpedálok. A gitárerősítő hangszórója egy vagy több mikrofonnal van rögzítve. A mikrofon elhelyezési pozíciója kulcsfontosságú abban, hogy milyen hangzást alakítunk ki a felvételen. A mikrofon az előfok erősítése után a hangkártya konvertere segítségével kerül a DAW-unkba hangsávként. Jó felvételhez kiváló hangforrásra (hangszer, erősítő) van elsősorban szükségünk, majd jól kiválasztott mikrofonra, amit ideális pozícióba helyezünk, jó preampra és kiváló konverterre. Természetesen a jó zenész alapfeltétel. Hiszen fakezű gitároson még a világ legdrágább mikrofonja se segít.
Szinte távirati stílusban összefoglaltunk minden tudnivalót az otthoni elektromos gitár rögzítés mikéntjéről. A felvétel sokszereplős, ezért rengeteg gyakorlásra és kísérletezésre van szükségünk. Remélem sok mindenkinek meghoztam a kedvét, hogy rögzítésbe kezdjen!