A stúdióbővítésről szóló cikk első részében sorra megerősítettük házi stúdiónk három alappillérét, a számítógépünket, a hangkártyánkat (a konvertert), a lehallgatónkat és megértettük, hogy miért ez a legfontosabb a vásárlási listánkon. A második részben pedig sorra vesszük azokat az ésszerű bővítési lehetőségeket, amelyek következő szintre emelik a házi kuckónk produktivitását.
Nem győzöm hangsúlyozni, amit az előző cikkemben számtalanszor megtettem, hogy előbb az alapot képező számítógépre, a konverterre és a lehallgatásra kell pénzt költeni, hogy a pénztárcánkhoz képest a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Az alapozásnak minden más fejlesztést és bővítést meg kell előznie. Amennyiben az első rész alapján bővítettük minden nélkülözhetetlen kellékünket és még mindig van keretünk és késztetésünk a további terjeszkedésre, akkor érdemes továbbgondolni a lehetőségeket.
Egy házi stúdió legyen funkcionális. Ez azt jelenti, hogy meg kell fogalmazni, milyen produkciós folyamatok elvégzésére szeretnénk alkalmassá tenni, és ez alapján a legoptimálisabban felszerelni. Nagyon sok producer számára létszükséglet, hogy a házi stúdióban éneket, esetleg más akusztikus hangszert lehessen rögzíteni. Első körben el kell dönteni, hogy milyen minőségben szeretnénk rögzíteni. Például nem mindegy, hogy slágerlistás pop produkcióhoz, vagy elektronikus alapú zenéhez színezékként szeretnénk éneket rögzíteni, vagy csak ötlet szintjén a demóhoz szeretnénk vázlatot rögzíteni. Ezen utolsó esetben megteszi egy jó minőségű dinamikus mikrofon is, és ha mondjuk a bővítés után a hangkártyánknak van mikrofon előfoka, akkor külön nem kell ilyen kütyüre pénzt kiadni. Ebben az esetben az otthoni kuckónkban rögzítjük az ötleteket és utána elmegyünk profi hangstúdióba, hogy megvalósítsuk zenei álmunkat. Demózásra ajánlott ének és általános célú mikrofon lehet a Shure SM58 típusa vagy az AKG C1000-se esetleg az Electro Voice N/D367-se. Második esetben, ha elektronikus zenét színeznénk énekkel, már érdemes egy kicsit jobb minőségű mikrofont vásárolni. Ez lehet akár Broadcast minőségű dinamikus mikrofon vagy belépő szintű kondenzátor mikrofon is. Dinamikusok közül kedvebcem a Shure SM7B az Electro Voice RE20 vagy 27, a Beyerdynamic M88 és a Sennheiser MD421 esetleg a 441. Ezekkel a modellekkel nem csak éneket, hanem egyéb hangszer hangját is rögzíthetjük. Olcsóbb kondenzátor mikrofonok közül az AKG C214 és az Audio Technika 4040 a legkézenfekvőbb választás. Az ez alatti kondenzátor mikrofon kategóriával legtöbbször pórul járhatunk, mert nem jó minőségűek, rossz a hangjuk, hiába próbálják a marketingesek eladni ezeket stúdiómikrofonként. Amennyiben kondenzátor mikrofonra esik a választásunk, gondoskodni kell a házi stúdió akusztikájáról is, mert az ilyen típusú mikrofonok könyörtelenül rögzítik a rossz akusztikát. Érdemes az SE Electronics vagy más gyártó reflexiós filterébe fektetni. Második esetben, ha a rögzítendő hanganyag nem a zenénk főszereplője, de a házi stúdióban rögzített sáv kerül a felvételre, akkor mindenképpen ajánlatos a hangkártyánkon található mikrofon előfoknál jobb minőségű előfokra pénzt áldozni. A házi stúdiókban világszerte elterjedt a DBX 286-os modellje, amit én is csak ajánlani tudok. Jó alternatíva lehet még a TLA Ivory sorozat valamelyik modellje vagy az ART Tube MPje. A legelső eset – amikor a házi zugunkat szeretnénk alkalmassá tenni stúdió minőségű felvételek előállítására – a legköltségesebb vállalkozás. Ebben az esetben előfeltétel az, hogy nagyon jó konverterekkel rendelkezzünk (RME Apoge és ennél magasabb minőségre gondolok!), valamint külön helyiséget választunk le a stúdiónkból a felvételek készítésére. Más szavakkal kialakítjuk a klasszikus stúdiós felállást, vagyis külön lehallgató szobát és külön felvételi helyiséget. Az magától értetődő, hogy a feljátszó akusztikája kezelve van: vagyis el van látva csillapító elemekkel.
Ebben az esetben technikai oldalról elsősorban a lehető legjobb mikrofon preamba kell fektetnünk. Itt már a Focusrite ISA vagy Red sorozatára gondolok, az Universal Audio termékeire. Esetleg AMS Neve termékekre. Ne csodálkozzunk, ha azt mondom, hogy a határ a csillagos ég! Mikrofonban is a lehető legmagasabb minőségre kell törekednünk! Figyelembe kell vennünk, hogy milyen mikrofon áll jól az énekes hangjának. Vásárlás előtt több modellt kik kell próbálnunk. Sokszor előfordul, hogy hiába próbálkozunk a legdrágább modellel, az pont nem a legjobbat hozza ki az énekes hangjából. Vannak olyan általános elterjedt modellek, amelyekkel nem nagyon lőhetünk mellé. Ilyen az AKG C12 C414, Neumann U87 vagy U47, U57, U67. Azonban ha nincs lehetőségünk ilyen klasszikusokat megvásárolni, akkor érdemes próbára tenni a Charter Oak, Oktava Mojave, Brauner cég termékeit. Ha nem ének, hanem más akusztikus hangszer rögzítésére adjunk a fejünket, akkor pedig ássuk bele magunkat a témába, hogy melyik az a megfizethető speciális hangszer mikrofon, amellyel tetszik az, amit rögzítünk. A tapasztalat az, hogy az imént énekre felsorolt típusok nem vallanak szégyent a legtöbb hangszernél sem. Legyen szó akár gitárról, hegedűről, trombitáról vagy szaxofonról. Már többször is felhívtam a figyelmet arra, hogy minden egyes beruházás előtt el kell gondolkodnunk azon, hogy mit miért akarunk vásárolni. Először is meg kell határozni, hogy milyen minőségben szeretnénk rögzíteni. Ne törekedjünk csúcsminőségre, ha csak demo szinten szeretnénk felvenni ötleteinket. Mérlegelnünk kell, hogy milyen gyakran szeretnénk otthoni körülmények között rögzíteni. Mi éri meg jobban. Bevásárolni mindent sok-sok pénzért vagy inkább professzionális stúdióban rögzíteni a megjelenésre váró zenénk ének vagy más hangszer sávjait. Egyvalamit nem szabad elfelejteni: a jó stúdióban rögzített hangsávok mögött minőségben mindig alul fog maradni az otthon rögzített, mert több éves speciális tapasztalatot nem lehet megvásárolni. A másik nagyon fontos dolog, hogy nagy valószínűséggel jobb az akusztikai csillapítás egy profi stúdió rögzítőhelyiségében, mint a házi zenés kuckónkban.
Az elmúlt tíz évben radikálisan átalakult a DSP alapú kütyük piaca. Régebben a két legnagyobb rivális az Universal Audio Digital (UAD) és a TC electronics kártyái voltak. A kezdeti időkben az előbbi cég a vintage kompresszor, hangszínszabályzó és más kütyüket emuláló pluginekről volt híres, míg az utóbbi cég egyet jelentett a minőségi plugin zengetéssel és masteringgel. Később egyre több cég szállt be a versenybe: megjelent a Focusrite a Liquid mix-szel, amely konvolúciós elven szimulálta a stúdió-történelem klasszikus dinamika pocesszorait, az SSL Duende rendszere pedig a cég méltán híres digitális konzolainak algoritmusait hozta el a számítógépünkre. A számítógép processzorok teljesítményének drámai növekedésével egyre élesedett a verseny. A natív, azaz kizárólag a számítógép erőforrását igénybe vevő pluginek hangzásban és minőségben kezdték beérni a DSP gyorsítókon futó társaikat. Kizárólag az UAD platform tudott időben újítani és túlélni a gazdasági versenyt. Az SSL gyorsan natív platformra váltott, míg a TC Electronics és a Focusrite simán letették a lantot. Az UAD új generációs kártyái egyelőre elég erősek és rendkívül jó hangzású pluginek készülnek erre a kártyára. Ez az egyetlen 64 bites platform a DSP bővítők közül. Szerintem amennyiben kimondottan az UAD2 pluginek hangzásaira áhítozunk, akkor érdemes ilyen kártyába fektetnünk. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy többek között a Waves és az IK Multimedia cégek hasonló vintage berendezések natív emulációit gyártja, vagyis nincs szükségünk semmilyen bővítőkártyára, csak egy mai csúcsminőségű processzorra. Ha a használt piacon valamelyik kifutott modellt vásároljuk meg, akkor figyelembe kell vennünk azt, hogy ezeken a kártyákon kizárólag 32 bites pluginek futnek és idővel egyre nehezebb lesz őket integrálni 64 bites környezetbe. Röviden összefoglalva annyit mondhatok az ilyen bővítőkről, hogy meg kell fontolni, hogy inkább erősebb processzorra vagy DSP kártyára költünk. Szerintem az elsődleges döntőbíró ne a pénztárcánk legyen, hanem az, hogy zenei stílusunkhoz a natív vagy a DSP pluginek minősége és hangzása illik jobban vagy sem.
Ha vas szintetizátorra fáj a fogunk, akkor nagyjából hasonló konklúzióra juthatunk, mint a fentiekben kivesézett DSP kütyük terén. Kizárólag olyan hangszerre szabad pénzt költeni, amely hangzásban és minőségben felülmúlja a szoftver hangszereket. Egyszerűen fogalmazva olyan szintiért szabad pénzt adni, ami olyat tud, amit a pluginek nem. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a számítógépek kezdtek házi stúdiókban elterjedni, még elég vicces és kiábrándító megszólalásra voltak képesek a szoftver szintetizátorok. Gyakorlatilag élesen meg lehetett különböztetni azt a zenét, amelyet kizárólag VSTI hangszerekből raktak össze és azt, amit vas ketyerékből. Általában nagyon vékony, lapos megszólalás volt az előbbiek jellemzője. Nem csak azt lehetett felróni a számlájukra, hogy nem elég izgalmas a megszólalás, hanem jellegzetesen vékonyan szólaltak meg az így hangszerelt zenék, és rendkívül műanyag-hatású volt a megszólalásuk. Egy-két extrém zenei stílustól eltekintve ez a műanyagíz pejoratív jelzőnek számított. Ebben a korszakban minden épkézláb producer valódi külső szintetizátorra áhítozott. Minden egyes új darab a házi stúdióban gazdagította és valódivá tette a zenei hangzást. A számítógép teljesítménynövekedésével valódi forradalom játszódott le a szoftver hangszerek terén az elmúlt közel tíz esztendőben. Gyakorlatilag néhány fehér hollónak számító, hangszergyártó céget kivéve a forradalmi fejlesztés terepe áttevődött a virtuális szintikre. Szinte nem érdemes összehasonlítani a mai és xxxxxxxxx évvel ezelőtti szoftvereket megszólalás és minőség terén. Azt a megállapítást tehetjük, hogy teljes értékű zenét fabrikálhatunk kizárólag virtuális masinákból. Ehhez hozzájárul még az a tény, hogy a konvertek is jó nagyot fejlődtek az említett korszakban, valamint az is, hogy a sample gyártás is csúcsra lett járatva minőség bőség tekintetében. Személyes véleményem a vas hangszerekkel kapcsolatban az, hogy ha ma szintiben gondolkodunk, akkor kizárólag olyan szerkezetbe szabad pénzt fektetni, ami nélkülözhetetlen a stílusunk hangzásához és minőségben és hangzásban messze felülmúlja virtuális társait. Sokkal inkább ajánlani tudom az analóg masinák vásárlását. Több cég is figyelemre méltó hangszereket dobott a piacra. Ha megszállottak vagyunk, akkor pedig érdemes körülnézni az újjáéledő moduláris szintetizátorok piacán. Érdekes lehet még az elmúlt pár évtized vintage hangszerein is elgondolkodni. Természetesen itt is azt tudom tanácsolni, hogy kizárólag célirányosan fejlesszünk, olyan irányba, amely előmozdítja hangzásvilágunk gazdagodását. Ismételten azt ajánlom, hogy csak akkor vásároljunk külső vas hangszert, ha már elég magas szintre fejlesztettük a számítógépünket, a hangkártyánkat és a lehallgatásunkat. Annak ellenére, ha nem akarunk se éneket, se más akusztikus hangszert rögzíteni, de beújítottunk egy szintetizátort, akkor is ajánlott elgondolkodni előfok megvásárlásán. A külső hangszerünket a lehető legjobb minőségben kell rögzítenünk.
A következőkben olyan berendezésekről lesz szó, amelyeket kizárólag a használt piacon lehet beszerezni, nem igényelnek nagy befektetést, mégis nagymértékben hozzájárulhatnak a hangzásunk komplexitásához. Első sorban az analóg filtereket érdemes megemlítenünk. Mivel legtöbb producer elektromos alapú zenét készít, ezért számukra tanácsos lehet egy ilyen masina beszerzése. Egy ilyen szűrővel még a legközhelyesebb hangmintát is a kényünk-kedvünk szerint alakíthatjuk, és ami a legfontosabb: a saját képünkre formálhatjuk. Analóg filterrel még a legdinamikátlanabb dobmintákkal is csodát lehet tenni. Ebben a kategóriában talán a legismertebb szerkezet a Sherman Filterbankja. Természetesen nagyon sok cég gyárt hasonló terméket. Érdemes tájékozódni és többfélét meghallgatni fejlesztés előtt. Szinte zenei stílustól függetlenül nagyon hasznos eszköz a házi stúdióban egy ilyen szűrő. Sound design szempontjából szintén felbecsülhetetlenül hasznosnak bizonyulhat bármilyen analóg jelfeldolgozású torzító, saturator, overdrive, vagy fuzz. Legyen szó akár gitárpedálról, ezek a szerkezetek új hangzásbeli lehetőségek tárházát nyitják meg előttünk. Vintage delayekkel és rugós zengetőkkel szintén gazdagíthatjuk zenei világunkat. Sokkal hihetőbbé és komplexebbé tehetjük zenei zenénk soundját. Legismertebb szerkezet ebben a kategóriában a Roland Space Echoja. Érdemes tovább kutatnunk, mert a Space Echo nehezen javítható és rendkívül drága. Ne csüggedjünk, hiszen számtalan cég gyártott még hasonló cuccokat, a Yamaha, a Korg, a Dynachord és más cégek korabeli termékei is hasonló minőségben és hangzásban járulhatnak hozzá a produceri munkákhoz. Az imént felsorakoztatott analóg masinák még a számítógépek mai teljesítménye sem helyettesíthetőek virtuális szoftverekkel. Természetesen számtalan emuláció létezik, de azt tudom mondani, hogy az eredetivel összehasonlítva mindegyik hiányérzetet kelt bennem.
Az analóg cuccokhoz hasonlóan a korai digitális effektek is pótolhatatlanok. A kezdeti időkben 8 és 12 bites konverterek jellemezték ezeket a gépeket, meglehetősen szűk volt az átviteli görbe. Ez annyit jelent, hogy az effekt mély és magas frekvenciában erősen szűrt volt. Ennek ellenére mégis rendkívül jó és zenei effektek készültek. A célprocesszorok teljesítménye messze alulmaradt a mai megszokott átlagtól, mégis olyan jól meg lettek tervezve az algoritmusok, hogy a mai napig nélkülözhetetlenek a korai digitális effektek. Véleményem szerint nincs olyan plugin, amely még közelről is szimulálni tudná ezt a hangzásvilágot. Zengetőkből a használt piacon érdemes a Yamaha Rev 5 vagy 7 Lexicon LXP 5 vagy 15 Roland SRV 2000 vagy 330 modell után nézni, ha frissíteni szeretnénk. Amennyiben sokkal több pénzünk van, akkor Lexicon 224 vagy 480, Roland 880, Eventide 2016 legyen az áhított típus. A késleltetők közül a Lexicon PCM 42, a Korg SDD 2000, a Roland SDE 2000 és a Dynacord DRS 78 figyelemre méltó. A Harmonizerek táborában az Eventide H910 és H949 az ajánlott típus, valamint a Roland /Boss, Ibanez olcsóbb korabeli termékei.
A külső kompresszorokkal és hangszínszabályzókkal az a helyzet, hogy a jelenlegi virtuális társaik olyan színvonalat értek el, hogy csak nagyon jó és nagyon drága berendezésbe érdemes fektetni. Szerintem kezdetnek nem rossz egy Manley VariMU, Avalon AD 2044, DBX 160 SL vagy SSL 4000. Azt hiszem, ez a kategória keveseket érint a fiatal producerek táborában, így a téma részletezésétől eltekintek.
Összefoglalva azt mondanám, hogy nem pénzköltésre, inkább pénzspórolásra, illetve ésszerűsítésre sarkallom a feltörekvő házi stúdió tulajdonosokat. Ma teljes értékű zenét tudunk készíteni egy bivalyerős számítógéppel, jó hangkártyával és kiváló lehallgatással. Ennek a fontosságát nem győzöm hangsúlyozni. Inkább az alapot képező elemekre költsünk, és csak utána álmodozzunk más szerkezetekről. Több bővítési lehetőséget mérlegeltünk és sommásan arra jutottunk, hogy csak olyan irányba érdemes lépni, amelyet nem tudnak helyettesíteni a virtuális eszközeink. Remélem sok producernek sikerült segítenem a témával kapcsolatban!