A hatvanas és a hetvenes évek fordulóján nagyon sok változás történt, ami megváltoztatta nemcsak a zenekészítést, hanem a zenehallgatást is. Az első és talán legfajsúlyosabb dolog az az, hogy megjelenik és gyorsan elterjed a sztereó technológia. Mit is jelent ez pontosan? A zenehallgatás szempontjából azt, hogy az otthonokban olyan eszközökből történik a felvételek lejátszása, ahol nem egy, hanem két hangszóróból hallható a zenei információ. Ez elképesztő kreatív felvétel készítési lehetőségeket tesz lehetővé. Ezt az alkotók természetesen kihasználják.
A két hangfal lehetővé teszi, hogy egy képzeletbeli színpadon elhelyezzük a zenei elemeket, amelyek különböző intenzitással, hangszínnel és időben szólalnak meg. Ez ám az igazi izgalom. Ezze a témával még részletesen foglalkozunk több fejezetben is.
Nemcsak a sztereó technológia, de a zenekészítők oldaláról érkező nyomás is sürgette a minél nagyobb sávszámot rögzíteni képes szalagos magnók fejlődését. Előbb nyolc majd nem sokára tizenhat sávos magnók jelennek meg a piacon. Az Ampex és az AEG cég mellett megjelennek az MCI, Studer Souncraft, Tascam, Fostex cégek magnói is a piacon. Valamivel már olcsóbb technológiának számít, mint az ötvenes és a hatvanas esztendőkben. Ez mit sem változtat azon a tényen, hogy még mindig elérhetetlen a hétköznapi emberek számára. A kiadók kezében marad a döntés joga, hogy ki készíthet lemezt és ki nem.
A nyolc és a tizenhat sávos orsós masinák elterjedése maga után vonja az igényt a nagyobb méretű keverőpultok iránt. Több cég is jelentkezik, amely meghatározó még ma is a felvételkészítésben. Azt figyelembe kell venni, hogy a csöves áramkörű keverőpultokat lassan végérvényesen leváltják a tranzisztoros társaik. Ez nem azt jelenti, hogy kukába mennek a régi készülékek. Még a mai napig használunk a stúdiókban csöves mikrofonokat, mikrofon előfokokat (preamp), kompresszorokat, és hangszínszabályozókat.
Először tizenkét majd tizenhat sávos pultok terjedtek el a stúdiók körében. Nemsokára a huszonnégy majd a harminckét sávos keverők iránt nőtt meg a kereslet. Azt kell megértenünk, hogy a zenészek és a stúdiósok számára a sávszám a kreatív lehetőségek tárházát határozta meg. Ezt alkotói nyelvre úgy tudnám lefordítani, hogy a sávok száma határozta meg a felvétel zenei komplexitását, valamint a lehetőséget arra, hogy mennyire voltak képesek zenei textúrák létrehozásának.
A hetvenes években a mixing folyamata továbbra is társas tevékenység volt. Általában a felvételt lebonyolító hangmérnök végezte. Ahogy azt már leírtam a producerrel és a zenekarral kiegészülve. A sávszám növekedésével és az egyre nagyobb méretű keverőasztalok segítségével egyre komplexebb hangzások lettek megvalósíthatóak. Azt nem szabad elfeledni, hogy néha nyolc-tíz ember tekergette a technikai eszközöket előre megírt dramaturgia szerint, hogy tudják valósítani azt, hogy megragadják a hallgató figyelmét és a dal elejétől a végéig egy történetet meséljenek el neki.
A Pink Floyd lemezkészítéseiről és a mixing folyamatáról léteznek izgalmas beszámolók. Az ő lemezeik szintén az Abbey Roadon készültek. A szintén Londoni székhelyű Trident Studio nagyon fontos zenei központ. Olyan alkotók mixei készültek itt, mint David Bowie, The Queen, Elton John, Fela Kuti. New Yorkban a már említett Electric Lady és a Record Plant érdemel említést. Ez a két fevételkészítésre szakosodott intézmény felelős a párhuzamos vagy New York style kompresszor használat elterjedéséért. Érdemes például egy The Ramones lemezt meghallgatni!
Ezt a korszakot úgy jellemezném, hogy a mixing ekkor kapja meg a mai modern formájának legtöbb elemét. Gondolok itt elsősorban az in your face dob sound kialakítására. Ennek elmaradhatatlan kellékei a FET és a dióda híd rendszerű kompresszorok, mint az Urei 1176 és az AMS Neve 2254 és 2264 modellek. A kompresszorokat firtató fejezetben rengeteg információ található ezekről a masinákról. Ez a keverési praktika olyan szinten megváltoztatta a lemezek hangzását, hogy szó szerint új zenei stílusok létrejöttét tette lehetővé. Például a Punk és a Heavy Metal megjelenésére.
A negyvennyolc és annál nagyobb sávszámú keverőpultok megjelenésével és elterjedésével elképzelhetetlen kreatív energiák szabadultak fel a mixing folyamat során. Ekkor terjed el az a nézet, hogy a keverőpult és a stúdió egy önálló hangszer, amellyel fokozhatjuk az illúzió teremtés mértékét. Sőt nem létező zenei előadásokat és zenei világokat teremthetünk.
Itt már szó nem volt egy valós zenei előadás szolgai leképzéséről! Erre talán a legjobb zenei példa lehet a Krautrock lemezek valamint az elektronikus zenei úttörő, a Kraftwerk felvételei.
Az évtized közepén érdekes technikai újítások változtatják meg a felvételkészítés egészét. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy megbolondítják és végérvényesen megváltoztatják a mixing gyakorlatát. Azt ne feledjük, hogy ekkor kezdenek elterjedni a 24 sávos szalagos magnók. Ez a tény még tovább növelte az újító szellemű lehetőségek tárházát felvételkészítés folyamán.
Az első újdonság, hogy megjelennek az integrált áramkörök. Belőlük épített stúdiótechnikai eszközök rendelkeztek a legkisebb torzítással és a legalacsonyabb zajszinttel egyaránt. Abban a korszakban ez számított a legmodernebbnek. Minden mást elavultnak ítéltek. Gondoljunk itt elsősorban a DBX cég kompresszoraira, Az Aphex cég excitereire. Ez az a kor, amikor a korral haladó stúdiók Kikukázzák lomtalanításkor a Pultec EQ-kat, a 1176os és az LA2-A kompresszorokat.
Az integrált vagy VCA-s áramkörök elterjedése olyan forradalmat indított a felvétel készítés mindennapjaiban, mint mondjuk ma a szoftverek aranykorában például az MI (mesterséges intelligencia) pluginek. Ez a technológia tette lehetővé a Solid State Logic számítógéppel vezérelt keverőpultok megjelenését. Erről részletesen lesz szó a könyv többi részében is. Azt előrevetítem, hogy ezek a termékek végérvényesen átalakítják a mixing folyamatát.
A másik technikai nóvum pedig a digitális jelfeldolgozás megjelenése. Egyik oldalon az EMT kifejlesztette a világ első digitális effektjét. 1976-ban jelent meg a 250-es modell, ami a világ első digitális jelfeldolgozású zengetője. Ez nyitja a sort a digitális effektek sorában. A Lexicon, az Eventide, a Quantec, az Ursa Major két-három éven belül piarcra dobják a konkurens termékeiket. A másik oldalon a digitális technológia jóvoltából a Sony cég harminckét sávos magnót fejleszt ki. A Pink Floyd The Wall című lemeze az első olyan alkotás, amelynek sávjait erre a digitális magnóra rögzítettek.
Az étized második felében megjelent technikai újítások azonnali hatást gyakoroltak a mixingre és más alkotási folyamatokra. Azonban az már egy másik történet, hogy milyen mértékben határozták meg a következő évtizedek zenekészítését a VCA áramkörökkel szerelt és számítógéppel vezérelt nagyméretű keverőpultok és a digitális effektek.