Azt hiszem, hogy jó hét esztendeje született cikkem, amely a címben szereplő eszközről született kevésbé talált célba. Ezt, abból merem kikövetkeztetni, hogy azok a zenék, amelyek utómunkázok a stúdiómban, vagy azok a producerek, akik a producer suli mixing kurzusára jelentkeznek, nincsenek tisztában, hogy mi fán terem ez az eszköz.
Persze azt mindenki kérdezgeti, hogy vajon mitől lest ütős, modern, versenyképes, netán hangos a produkcióm vagy a mixem, de sejtelme sincs, hogy az elmúlt durván húsz évben mennyire felértékelődtek a clipperek. Nyilván butaság és még féligazság sem lenne az, ha azt merném állítani, hogy ennek az effekttípusnak a használata az, amely megkülönböztet egy hazai és külföldi produkciót. Pontosabban fogalmazva itthoni és világ élmezőnye között tátongó szakadék okát az egész zeneipari intézményrendszer, és attitűd a leginkább a felelős, de az tény, hogy ebben szerepet játszanak a bizonyos eszközök tervszerű használata.
A clipperek nagy részben felelősek a modern hangzás, precízebben a dobhangzás kialakításáért. Nemcsak az EDM hullámra gondolok elsősorban. Szélesebb kontextusba helyezve, az EDM elsöprő sikere más zenei műfajok soundját is megtermékenyítette. A popzenétől egészen a metálig. Clipperek használata ugyan minden természetes megszólalást mnélkülöz, de cserébe elképesztően hangos produktumot készíthetünk.
Vizsgálódjunk más szemszögből is! Mit is takar az, hogy klippelés? Analóg tartományban nyilván, mást, mint a digitális világban. Analóg eszközöknél a skála nulla jelzése jelölte azt a pontot, ahol az eszköz ideálisan működik. Legoptimálisabb jel/zaj viszonnyal, és torzítási szinttel. Berendezéstől függően volt még 8-16 decibelnyi headroomunk, addig, amíg a zeneileg értelmezhetetlen torzításig eljutottunk. Igen a határnak a roncsolt jel számít. A digitális világban a nulla az abszolút határ, amely felett nincs zene! Ha túlvezéreljük egy digitális eszköz konverterét, akkor roncsoljuk a zenei anyagot. Bizonyos zenei stílusok esztétikájába belefér az enyhén túlvezérelt konverter hangzása. Pontosan ezt szimulálják a clipperek. Pontosabban a Soft clipperek.
Ne szaladjunk előre! Próbáljuk meg meghatározni, hogy mit is jelent a clippelés a digitális tartományban. Ezt az audió folyamatot, úgy közelíthetjük meg a processzor egy előre beállított küszöbérték felett roncsolni kezdi a hullámforma csúcsait. Ebből következik, hogy ebben a processzálási aktusban sérülnek a tranziensek. Pontosabban a szoftvereknél az algoritmus zeneiségétől és minőségétől függ, hogy milyen szinten bán el a tranziensekkel. A zenei anyag klippelésnél egy bizonyos dinamika tartományban marad, mert semmi sem jut a küszöbérték fölé. Dinamika tartomány szűkítésével automatikusan növekszik a hangerő érzet. Nem kicsit rokon mutatványt tudnak előrántani a zsebükből a masterelésnél használatos brickwall limiterek.
Vizuális megközelítésben az történik, hogy a küszöbérték fölé eső hullámformák szinuszgörbéi elkezdenek négyszögesedni. A szintézissel komolyabb ismeretséget ápoló olvasók automatikusan mormolják, hogy akkor ez egyben azt is jelenti, hogy dúsulni fog a zene hang vagy anyag felharmonikus struktúrája. Egyszerűbben fogalmazva klippelésnél is, mint az analóg világban a szaturációval új felharmonikusak keletkeznek.
Analóg szaturációt és torzítást emuláló pluginek, ebben a felfogásban, mind digitális klipperek. Nem egyszerű fajták, hiszen megadott analóg masina hangzásának hű másolását tűzték ki a zászlójukra. A digitális világban egy küszöbérték felett a tranzienseket megnyirbálják, felharmonikusak keletkeznek a folyamat közben. A cél pedig egy megadott analóg legenda soundjának a mimikálása. Mindeközben szűkül a dinamika tartomány, nő a hangerő érzet. A másik csoportba sorolnám az általános, digitális Klippereket, amelyek, nem törekszenek egyetlen egy hardver emulációjára, csak elvégzik a dolgukat. Vagy húsz esztendeje az első ilyen jellegű plugin amivel találkoztam, a Sonnox Inflator nevű terméke volt, amely meglehetősen szofisztikált algoritmussal rendelkezett. A másik korai képviselő az IK Multimedia Tracks sorozatának Classic Clippere. Ez a plugin kicsit favágóbb hangzással bír, de gyakorlatilag megteremtette azt az iskolát, amit ma digitális klippereknek tekintünk! Zárójelben jegyezném meg, hogy még a mai napig mindkét szoftver előszeretettel használom mixeimben.
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a durvaság tekintetében, kétféle klipelést különböztethetünk meg. A legradikálisabb a hard formája, amikor azonnal négyszögesíti küszöbérték fölé eső tranzienseket. A Soft klippelés, pedig az, amikor meglehetősen kesztyűs kézzel bánunk a tranziensekkel. Egy jól digitális jellegű klipper a két határérték között minden árnyalatot képes hozni a hangzás palettáján.
Lehetetlen lenne befejezni a cikket anélkül, hogy fel ne sorolnám kedvenceimet. Abszolút kedvenc a BOZ Digital Big Clipper 2-es terméke. Egyszerű és nagyon sokoldalú: a doboktól kezdve az énekig mindenre használható, még az összegzett sávokon is jól szerepel. Aki ismerkedni szeretne a cikkben tárgyalt effektekkel, az mindenképpen a Kazorg KClip Zero-val kezdje. Szinte még a macskám is képes bármely sávon beállítani, hogy jól szóljon, annyira intuitív. Elektronikus zenében utazók számára kötelező a SIR Audio Standard Clipje.
Remélem, sokan hasznosnak találják azt, hogy újfajta tálalásban közelítjük, meg a konverterek túlvezérlésének jelenségét, és a köré épülő zenei világot. Ne feledjük a klipperek nélkül nem létezik hangos modern zenei hangzás!