Tegye fel a kezét, aki nem találja elsőre érdekesnek és egyben misztikusnak a címet. Ha jól sejtem itt elsőre mindenki másra asszociál. Ez rendjén is van, mert nem határoztam meg egész precízen, hogy miről is szeretnék értekezni. Amikor valaki trükköt emleget, akkor legtöbben valami mutatványra, igen bűvésztrükkre gondolnak. A pszicho akusztika az a terület, ahol a producerek és a hangmérnökök tevékenykednek.
Itt most bűvészkedni fogunk a hangokkal? Igen bizony bűvészkedni! Nem túlzok, ha azt állítom, hogy az egész szakma trükkökről szól. Bizony be szeretnénk csapni a kedves zenefogyasztót: elsősorban zenei világot szeretnénk létrehozni, amely elvarázsolja azt, aki meghallja. Illúzióteremtés nem alap szinten, az angolszász szakirodalom ezt, úgy fogalmazza, meg, hogy az életnél is nagyobb (larger than life) hangzás létrehozására törekszünk.
A szóba forgó zenei világ megfestéséhez számtalan eszközünk van: hangszínszabályozók, kompresszorok, szaturációs eszközök, zengetők, késleltetők és modulációs effektek. Mindegyik eszköz jó valamilyen szintű pszicho akusztikai trükközésre. Viszont, van az a szint, amikor egy eszközt nem effektként használunk, hanem szó szerint az átverésről van szó. Ilyen eszköz kimondottan az Aphex Aural Excitere, amely nem létező felharmonikusakat szintetizál a hangszerekhez. Ez meghatározta, az egész nyolcvanas évek hangzásvilágát. Erről már írtam több helyen, mint a Roland Dimension D chorusról, amely egy sztereósító bűvészkedés. Gyakorlatilag nem észlelni a modulációt csak azt, hogy minden szélesebb és nagyobb. A kilencvenes évekhez köthető az SPL Vitalizere, amely hangosságérzetet adott minden zenei elemhez. Igen egy újabb pszichológiai trükk.
Ne rohanjunk ennyire előre. A nyolcvanas évekhez köthető a Yamaha Symphonic algoritmusa, amelyet sikerült elfelednünk. Ma szerencsére a producerek és a hangmérnökök újra kezdik felfedezni és megszeretni. A szóban forgó algoritmus egy újabb akusztikai bűvészkedés. Nem érzékelni modulációt mégis minden szélesebb, nagyobb lesz és megjelenik a mélység dimenziója is a zenében.
Ugye milyen izgalmasan hangzik? A Symphonic algoritmus a Yamaha SPX90, SPX990, Rev7 és Rev5-ös multi effekt hardverekben terjedt el először. A szóban forgó gépeket a szakma képviselői elsősorban a zengetések miatt keresték, de csakhamar elterjedtek a modulációs algoritmusai is. A Symphonic azért volt különleges, mert egyáltalán nem a moduláción volt a hangsúly. Amolyan nem érzékelhető, láthatatlan effektről van szó. Használata után mégis koherensebb lett az egész zene hangzása és megjelentek a dimenzió élményének illúziói is. Pontosan ez a jó mix egyik kötőanyaga.
Általában az volt a praktika a mixing hangmérnökök körében, hogy párhuzamos processzálással volt bekötve és szinte minden hangsávon használták, amelynek szélességet, vastagságot és mélységet szerettek volna kölcsönözni a zene textúrájában. Amolyan titkos fegyvernek számított a Roland Dimension D-vel egyetemben, amely igazán gazdaggá és organikussá tette a hangzást.
Leghíresebb felhasználói közé tartozott elsősorban a többek között a hallhatatlan Nirvana Nevermindját is mixingelő Andy Wallace. Az ő munkái messzi földről híresek voltak a gazdag texturájukról és művészi értékű koherenciájukról. Több interjúban a legkedvesebb titkos fegyverének nevezte a Yamaha Symphonic algoritmusát. Szerinte a 12 bites konverterrel szerelt Yamaha SPX90-esből szól igazán izgalmasan a szóban forgó effekt. Andy Wallace-on kívül még híres felhasználók Steve Lillywhite, Bob Clearmountain és Dave Pensado volt.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy jó két évtizedre elfelejtették a szóban forgó algoritmust a hangmérnökök. Az utóbbi öt esztendő fejleménye, hogy több szoftverfejlesztő csapat is emulációk készítésével próbálkozott több kevesebb sikerrel. Először a Valhalla DSP ingyenes Space Modulator nevű szoftverében találkoztam Sympnonic emulációval. Szerintem nagyon jól hozza a nyolcvanas évek hardvereinek a soundját. Általában ott szerepel legtöbb mixing munkámban a send-return módon felszúrt effektek között. Mindenképpen érdemes kipróbálni! Ne várjunk olyan különbséget, hogy leszakad a pofánk, de mindenképpen gazdagabb textúrával rendelkeznek munkáink, amennyiben elsajátítjuk a tudatos használatot. Szintén ingyenes a Witch Pig nevű csapat Nevermore pluginje, amelynek sokkal részletesebb az emulációja. Számomra nagyon izgalmas, ha a 12 bites módban használom. A termék neve a Nirvana leghíresebb albumára utal, hiszen ők voltak Zakk Wylde mellett a legismertebb felhasználók.
Nemcsak ingyenes termékekkel találkozhatunk a Yamaha algoritmus emulációi között. Az Overloud GEM Modula pluginjének egyik modulja elképesztően jó processzor. Nagyon jól adja vissza az eredeti algoritmus zeneiségét. Basszuson és billentyűs hangszíneken egyszerűen zseniális. Nagyon könnyen megszerethető. Mindenképpen a Neyrinck V-90 Symphonic pluginje a király az emulációk között. Annyira részletes, hogy szinte nem vélek különbséget felfedezni az hardver és a szoftver között.
Remélem, hogy a hazai otthoni zenehegesztő társadalom számára egy eddig nem elterjedt eszközt sikerült népszerűsítenem. A tanácsom mindenki számára az, hogy alakítsa ki az ízlésének megfelelő és csak rá jellemző pszicho akusztikai trükkök arzenálját, amely a zene művészi kohéziója mellett, valódi gazdag textúrák kialakítására is képes lesz a végtermékeikben.
NMe elégedjünk meg a középszerrel!