Sokat sejtető cím, nagy falat… megkísérlem bemutatni a téma alapjait. Hogyan tudnám érzékeltetni a kontraszt mibenlétét? Kezdjük egy hetvenes, nyolcvanas években kialakult praktikával, hogy érzékeltessem, hogy miről is van szó. Az analóg pultok korában járunk. Ezt miért tartom fontosnak kihangsúlyozni? Elsősorban azért, mert abban a korban, amikor analóg jelfeldolgozású készülékekkel lehetett kizárólag zenei felvételeket készíteni, nagyon is számolni kellett a felhasznált berendezések áramköreinek a harmonikus torzításaival. Nem egy, SSL 4000-es pult köré épült stúdió rendelkezett még más gyártóktól származó hangszínszabályozókkal.
Nincs ebben semmi meglepő! Az sem volt, ha néhány csatornán az SSL pulton más szériából származó csatornákkal helyettesítették. Ha E széria volt az asztal, akkor B és G modellből szereltek át chaneleket és fordítva. De miért volt szükség erre a barkácsolásra és más gyártók egyéb termékeire? Természetesen a válasz az, hogy a kontrasztok kialakítása miatt a mixing fázisában.
Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy miről is beszélek: ha minden egyes zenei sáv ugyanolyan harmonikus torzítást kap az összegzésnél, akkor nyilván megteremtődik egyfajta kohézió a hangzásban, de ez nem számított még a végállomásnak a zeneipar utolsó aranykorában.
Mi volt még, ami értékesebb volt a koherenciánál? A kontrasztok kialakítása a keverés folyamatában. Mindez a legnagyobb tudatosságot feltételezte. Lássunk egy példát, amely segít megérteni azt, amiről beszélni szeretnék. Legtöbbször a dobok, a perkusszív elemek és a basszusok a keverőpult EQ-ival voltak kezelve. Természetesen az sem volt ritka eset, ha külső, úgynevezett outboard kompresszorokat használtak. Ez a kompresszor túlnyomó esetben a DBX 160X nevű berendezés volt. Nagy rajongója vagyok ennek a típusnak. Nem véletlen, hogy tucatnyit használok a stúdiómban. Most jön a lényeg: a gitárokat és néha a billentyűket már a barkácsolt, más szériából származó csatornákra irányították. Ezáltal más harmonikus torzítást kaptak például a groove elemek. Ezáltal zenei értelemben kontraszt alakult ki a különböző hangszerek között. Ez a csírája annak, amit az angolszász szakirodalom zenei textúrák kialakításának titulál. Ha precízebben szeretném megvizsgálni, nem hangszercsoportok, hanem inkább zenei funkciók alapján döntötték el, hogy melyik sávot milyen berendezésekkel processzálják.
Nem volt ritka az sem, ha a gitárszólót Teletronics LA2-A kompresszorral kezelték, és outboard API csatornával színezték. Teljesen más jellegű harmonikus torzítást kapott, mint az egyéb zenei funkciót képviselő hangszerek, így valódi zenei kontraszt alakult ki az egyik dalrészt központi eleme és minden más között. Annyit jegyezhetünk meg konyhanyelven, hogy az API csatorna hangzása sokkal harsányabb, kaparósabb annál, mint ami bármely SSL gyártmányú áramkörre jellemző. Ebből kifolyólag a gitárszóló jobban meg tudta ragadni a hallgató figyelmét, hiszen a zenei textúrában, az adott dalrészben az volt az a hangszer, amely harsány hangzásával kitűnt a zenéből.
Ugyanez volt igaz az énekre is. Az ének az esetek túlnyomó részében a központi zenei funkciót tölti be. Énekre Outboard 1176 kompresszor után Neve 1073 csatornát kötöttek. Mindkét berendezés elképesztő mértékben dúsítja az 1000-2000 Hz közötti tartományt. Igen azt, amit az angolszász szakirodalom presence-nek nevez. Ez magyarul annyit tesz, hogy jelenlét.
A mixing micsoda művészi szintre emelése az a döntés, hogy a többi zenei funkcióval szemben a központi elemet olyan áramkörökkel processzáljuk, amely növeli a jelenlétét. A kontrasztteremtés itt megvalósulni látszik. Számomra itt kezdődik az, hogy valaki tudatosan végzi a mixing tevékenységet, valamely artisztikus koncepció mentén.
Mit tanulhatunk ma mindebből?
Közhelyes válasz, hogy sok mindent nem kielégítő ebben az esetben. Ma egy olyan korban élünk, amelyben mind hardverek, mind szoftverek területén az elmúlt hetven-nyolcvan esztendő összes áramkörét használhatjuk felvételkészítés során. Gyakorlatilag nincs olyan berendezés, legyen az EQ, kompresszor, preamp, keverő, zengető vagy késleltető, amely ne lenne ma elérhető valamelyik cég újraértelmezésében. Ugyanez mondható el a digitális világról is. A szóban forgó kultikus masinák mindegyikének több digitális emulációja is elérhető. Csak győzze az ember figyelni a sok-sok új megjelenést.
A tanácsom nem az, hogy szerezzük be az összes analóg és digitális emulációt. Pont ellenkezőleg: mindenkit önmérsékletre intek! Kevés eszközzel számoljunk, viszont azoknak minden rejtelmét el kell sajátítanunk, ha valóban kontrasztot szeretnénk létrehozni a zenénkben. Például, ha kompresszorokról van szó, akkor érdemes egy VariMu típusú kompresszort beszerezni, egy FET-est, egy photo-optikait, és egy VCA-st. Tanulmányozzuk részletekbe menően a hangzásukat. Sok tapasztatszerzés után kialakul bennünk az a készség, hogy zenei funkciók szerint választunk megfelelő harmonikus torzítást. Természetesen nem kell aggódni: így teremtjük meg a zenében rejlő komplex textúrákat.
Ugyanez mondható el gyakorlatilag minden eszközről. Ha vesszük a hangszínszabályozókat, akkor jó, ha van az eszköztárunkban egy Pultec típus, ami csöves áramkörből épített, valamint egy API, SSL és Neve emuláció. Mindegyiket a megfelelő helyen használjuk.
Nem könnyű feladat, de lássuk, be, hogy a mixing tevékenység elképzelhetetlen nagy fokú tudatosság nélkül. Sokkal több, mint az a hozzáállás, hogy addig tekergetem a pluginokat, amíg nem szól jól…