Sokat ígér a cím, de nyilván lehetetlen vállalkozás egy cikkben egy ennyire komoly témakört teljesen körbejárni. Azonban amit ígérhetek a teljesség helyett az az, hogy olyan szemléletmódot igyekszem átadni, amellyel messze jobb eredmény érhető el, mint az itthon szokásos „bedugom a hangkártyába azt jóvan!” Hiszen ez egy kicsit távol esik attól, amit ma világszínvonalnak tartunk a zeneiparban!
Miért szintetizátor? Jó kérdés. Elsősorban azért, mert a könnyűzenében, szinte stílustól függetlenül rendkívül elterjedtek a szintetizátorok. Ma már ott tartunk, hogy az extrém metál muzsikák sem léteznek ilyen hangszínek nélkül. Szerintem a hazai producer társadalomban úgy vagyunk a szintetizátorokkal, mint a magyarok a focival. Tízmillió futballszakértő országa vagyunk. Mégsem nyertünk még világbajnokságot… Mindenki ért a szintikhez, ennek ellenére nem a magyar zeneipar diktálja nemzetközi trendeket a szintetizátorral előállított zenékben.
Az MPV Media gondozásában nemrég megjelent, Home recordinggal foglalkozó könyvem az otthoni énekrögzítés tematikájára fókuszál. Gitárfelvétellel már több cikkemben is foglalkoztam. Itt az ideje, hogy a szintetizátorok rögzítése is sorra kerüljön. Először is próbáljuk meghatározni akusztikai értelemben, hogy milyen csodaszerkezetek ezek a hangszerek. Nem túlzás az a definíció, hogy a szintetizátor olyan szerkezet, amely akusztikus hangszerek felharmonikus sorait mesterséges úton állítja elő. Vagy száz esztendővel ezelőtt az motiválta ezeknek a masináknak a fejlesztését, hogy valódi hangszereket akartak vele helyettesíteni. Olcsóbb volt egy String Machine hangkeltő eszköz a némafilm zenék megalkotásánál, mint rögzíteni egy kamara- vagy szimfonikus zenekart. A korai időkben még a valódi akusztikai élmény mimézise volt a cél. Később az additív szintézis fejlődésével – gondolok itt a Bob Moogra – már olyan hangzásokat is ki lehetett tekerni a szóban forgó hangszerekből, amelyeknek nem létezik a természetben akusztikai előképe. Itt beszélhetünk a szintetizátor hangzás elidegenítő hatásáról, amit több helyen a művészet dehumanizálásaként említ a zenei esztétika.
Ezzel szemben mára már annyit változott a befogadói ízlés, hogy a könnyűzene legtöbb műfajában ósdinak titulálunk egy zenét, amely szintetizátor hangszínek nélkül készült. Hozzászoktunk ennek a hangszernek az akusztikai absztrakciójához, már nem tudunk hangzásuk nélkül létezni. De annál sokkal több rejlik a hardver szintikben, mint hogy bedugom a hangkártyába.
Kezdjünk az alapokkal! Hogyan kell szintetizátort rögzíteni? A recordingban nincs olyan, hogy kell, vagy így szokták. Azt kell belátni, hogy különféle eljárásokkal, precízebben megfogalmazva különféle felvételi láncokkal más és más hatást lehet elérni. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit szeretnénk kommunikálni a zenénkkel, akkor sokkal könnyebb dolgunk lesz a felvételi eszközök kiválasztásában. Kicsit távolabbról kezdjük a sort: elsősorban a kommunikáció határozza meg, hogy hardver vagy szoftver szintetizátor mellett tesszük le voksunkat.
Jogos a kérdés: miért vagy egyáltalán szükség hardver szintetizátorokra? A kilencvenes években ez nem volt kérdés, mert a számítógépek olyan szerény teljesítménnyel rendelkeztek, hogy egyáltalán nem voltak alkalmasak szintetizátor szoftver futtatására. Az évtized vége felé és az ezredforduló környékén már léteztek figyelemreméltó próbálkozások. Azonban nagy vonalakban el lehetett mondani, hogy hangzásban a szoftverek annyira elmaradtak a hardverektől, hogy nem lehetett teljes hangszerelést megoldani vasak nélkül. Nemrég, az elmúlt tíz esztendőben az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítődtek. Nagyon jó szoftverek fejlődtek az elmúlt években. Hangzás tekintetében beérték a hardvereket. Viszont teljes mértékű helyettesítésről vagy megfelelésről szó nincs.
A hardverek hardverek, a szoftverek pedig szoftverek. Micsoda igazság rejlik ebben az egyszerű kis mondatban! A hardver szintetizátorokra, kiváltképpen az analóg szörnyetegekre igaz, hogy hangzásban olyat tudnak, amire még a legjobb emulációk mellett is azt mondom, hogy ez más minőség. Nem jobb vagy rosszabb. Egyszerűen más. A digitális vasaknál is hasonló a tapasztalat. Az ósdi konverternek és kezdetleges algoritmusoknak van egy bája, amire szintén igaz az a megállapítás, hogy teljesen más minőség.
Jelen pillanatban az adott zenei műfaj belső esztétikája dönti el, hogy szoftver vagy hardver szintetizátorokat használunk frekventáltabban a kurrens hangszínek kicsavarásában. A tapasztalat az, hogy felváltva használnak producerek külső vasakat és számítógépes programokat egyaránt.
Nem mindegy, hogy mi történik a hardverek hangjával, mielőtt végleg digitalizáljuk. Szemléletes példa, ha mondjuk egy vintage Minimoogot kiszuperált E-mu hangkártyával rögzítünk, akkor ne csodálkozzunk, hogy egy emuláció felülmúlja azt. Nagyjából a rögzítésnél az elv az, hogy a szintetizátor minőségével azonos szintet képviseljen az előfok vagy preamp, ami elvégzi a szükséges hangerő hozzáadását ahhoz, hogy megfelelő jelszinten rögzítsük a hanganyagot.
Bizony a legtöbb hangkártyán található preamp, de véssük az eszünkbe, hogy ez csak egy nagyon sivár minőségű áramkör. Erre jó példa, hogy míg anyagárban egy hangkártya előfoka csupán párszáz forint, addig a Neve 1073-nak, ami ipari szabványnak számít, inkább több százezer forint. Szerintem egy komoly előfok vásárlása valódi fejlesztése lehet egy házi stúdiónak. Ne felejtsük el, hogy érdemes sztereó vagy duál mono berendezésben gondolkodni, mert a legtöbb szintetizátor sztereó kimenettel rendelkezik.
Milyen preampot válasszak? Erre nyilván csak hosszan lehet válaszolni. Dióhéjban annyit tudok elmondani, hogy az a zenei stílus amiben tevékenykedünk határozza meg azt, hogy milyen áramkörben érdemes gondolkodni. A csöves preampok lassúak ugyan, de nagyon szép, lágy, meleg és egyben robosztus a hangzásuk. A tranzisztoros áramkörök valamileg sokoldalúbbak, néha agresszívak. A leginkább szerethető tulajdonságuk, hogy rendkívül gyors reagálásúak. Ütős, lehengerlő hangzást képesek adni bármely hangszernek.
Az sem ördögtől való, ha komoly megjelenés esetén jól felszerelt stúdiót bérlünk a vas szintetizátorok rögzítésére.