A cikk ötlete akkor született meg bennem, amikor egy szombat estén, fél tizenegy körül telefonon keresett egy kedves producer barátom, hogy ezt hallgassam meg: valamilyen sávot komprimál és vajon jó-e az, ha az attack hatoson van, a release kettesen, a ratio meg 3:1-hez. Természetesen a válaszom az volt, hogy fogalmam sincs. Több okból is. Megnevezném a legfontosabbat: vajon miért használunk egyáltalán kompresszort? Engem világgá lehet kergetni, ha erre valakinek az a válasza, mert úgy szokták. Nem győzőm eleget hangsúlyozni, hogy a producing és a mixing folyamatánál nincs olyan, hogy úgy szokták. Nincsenek receptek és nincs receptkönyv, amely minden esetben beválik, nyugodt lelkiismerettel alkalmazható. Nincs két egyforma zene. Sablonos megoldásoknak itt helye nincs.
Számomra a zenében az a legcsodálatosabb, hogy nem csak egyféleképpen lehet jó. Számtalan út vezet kreatív megoldásokon keresztül a jó soundig, amely előfeltétele annak, hogy a produkcióhoz pozitív esztétikai minőséget párosítsunk. Ezt nevezhetjük művészetnek. Nemcsak a zeneszerzést, hangszerelést, hanem a mixinget is. Nem léteznek sablonok, sokkal inkább egyéni artisztikus megoldások. A technikai eszközök kiváló szintű ismerete azért fontos, mert művészi víziónk megvalósítását segítségükkel meg tudjuk valósítani. Valószínűleg ennek az attitűdnek egy örök érvényű megfogalmazása a megboldogult Silktől, hogy ha nem tudod, hogy miért használod, akkor inkább ne használd! Így legalább nem okozol károkat. Tudatlanságoddal nem teszed tönkre a hangsávjaidat.
Ebből a szempontból nem csak a szombat esti telefonhívás teljesen értelmetlen, hanem az ott megfogalmazott kérdés is. Nem értelmezhető egy kompresszor beállítás a zenei kontextus nélkül. Sőt tovább megyek: egyáltalán nem értelmezhető az, hogy egyáltalán miért használunk kompresszort. Nincs önmagában véve jó vagy rossz kompresszor beállítás, mint ahogy nincs jó vagy rossz lábdob sem. Minden a zenei környezet függvénye: működik-e a művészi konstrukció vagy sem.
Ha a mixingnél nem léteznek sem sablonok, sem jól bevált receptek, akkor mit kezdjünk egyáltalán a kompresszorokkal? Semmiképpen ne azért használjuk őket, mert a profik is szoktak. Tisztázzuk le magunkban, hogy mire is valóak a szóban forgó eszközök. Bizony: a dinamika tartomány szűkítésére. Producing és mixing során ne rutinból tegyünk minden sávra kompresszort. Ha arra leszünk figyelmesek, hogy bizonyos hangszerek a jónak ítélt hangerőnél, bizonyos dalrészeknél hol hangosak, míg máshol halkak, akkor nagy valószínűleg a címben szereplő processzorra lesz szükségünk. Még ekkor sem lehetünk biztosak a dolgunkban. Megoldható-e az előttünk álló probléma hangerő-automatizációval? Egyedileg felmerülő problémák kerülnek elénk zenei alkotás során, amelyre megfelelő válaszokat kell adnunk. A cél, hogy sikeresen megvalósítsuk azt az artisztikus konstrukciót, amelyet előre elképzeltünk. Nem árt, ha ismerjük a szolgálatba állítható technikai eszközöket. Jó kiindulási alap lehet arra a kérdésre, hogy mikor használjunk kompresszort, ha azt mérlegeljük, hogy mi az, aminek konzisztensen a dal elejétől a végéig azonos energiaszintet kell képviselnie függetlenül a zenei előadás dinamikájától. Ha megvan a megfelelő zenei elem, ott nyugodtan komprimálhatunk. Nem a számok számítanak, hanem az érzés. Sikerült megvalósítani a felvételen az azonos energiaszint illúzióját? Az elmúlt száz esztendő könnyűzenéjében ilyen zenei alkotórész a basszus és az ének. Az éneknek mindig érthetőnek kell lennie, függetlenül attól, hogy suttogásról vagy ordibálásról van szó. A basszusnak pedig a mély tartományban mindig azonos energiával kell támasztania a zenét függetlenül attól, hogy melyik húron milyen hangot játssza. Az utolsó öt évtized fejleménye a könnyűzenében az, hogy a dobnak is többé-kevésbé azonos erővel kell jelen lennie a dal elejétől a végéig.
Szerintem jó tanács, hogy merjünk bizonyos hangszerek esetében eltekinteni a kompresszor használatától. Közelebb kerülhetünk így a művészi célunk eléréséhez. Nem csak dinamikaszűkítés céljából nyúlhatunk a szóban forgó eszközökhöz. Mivel két késleltető időparaméterrel dolgoznak (attack, release), ezért mélyen beavatkozhatunk a zenei hangok időbeli megvalósulásába. Nézzünk példákat, és ígérem tisztázódni fog a homályos megfogalmazás. Nem csak a perkusszív hangoknál van kitüntetett szerepe a hangindításoknak, vagyis szakmai terminológiával a tranzienseknek. Az emberi érzékelés számára ez az 50-100 ms-nyi kezdés az, ami jelentősen meghatározza, hogy milyen minőséget társítunk a hanghoz. A tranziens határozza meg, hogy valamit ütősnek, erősnek érzékelünk, vagy fonnyadtnak, halottnak, jónak vagy rossznak. A kompresszorok attack beállításával meg tudunk szabadulni a hang tranziensétől, vagy ellenkező esetben hangsúlyozni azt. Gyors attack beállításnál megszabadulhatunk a tranzienstől, míg 5 ms feletti beállításnál erősíteni tudjuk. Bizony, ez éles fegyver a kezünkben. Bizonyos mixing szituációknál hol gyengíteni, másoknál pedig erősíteni kell a hangindításokat. A release beállításával pedig rövidíteni vagy nyújtani tudjuk a hangok hosszát. Más megközelítésből pedig kopogóssá, pumpálóvá tudjuk tenni a hangzást, vagy lággyá és kiegyenlítetté. Rövid release eseténél nyújthatunk a hang hosszán és egyben dússá tehetjük a középtartományban. Vagy akár zörgőssé is tehetjük a hangot. Hosszabb release beállításnál rövidíthetünk a hang hosszán és kiegyenlíthetjük a zenészi teljesítményt, selymessé varázsolva a soundot.
Láthatjuk, hogy nagyon sokoldalú és komplex eszközökről van szó, amelyeket nem könnyű gyorsan megfejteni. Sok tapasztalatra és még több kísérletezésre van szükség, hogy elsajátítsuk használatukat. Elnézést kell kérnem mindenkitől: instant megoldások, beállítások nem léteznek. A cikk címe ellentmondást hordoz magában, mint a gyermekkoromból ismert csalimesék. Ígérem, megéri a sok próbálkozás! Kedvcsinálónak utolsó sorban megemlíteném, hogy léteznek olyan kompresszorok és olyan beállítások is, amelyek csoport sávokon vagy master buson alkalmazva megteremtik a hangszerek összetartozásának, sőt az együttjátszásnak az illúzióját. Igen, igen SSL 4000-es master channel kompresszora, de ez már egy sokkal magasabb szint.